Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

52. rész

Byul szemszög:

Amíg a fiúk hazaértek rengeteg fájdalomcsillapítót elhasználtam és emiatt be is aludtam egy jó időre, ezért olyan este 8 óra körül kulccsörgésre keltem fel. Így amikor a fiúk beléptek a nappaliba, elkezdtek röhögni a kinézetemen. Bár nem is csodálom, hiszen még a nyálam is kifolyt és a hajam is olyan lehet akár egy szénakazal.

-Jó reggelt hugi!- kócolta össze mégjobban a hajam Jungkook.

-Hmmm...- és azzal a lendülettel fejjel beledőltem a kanapén lévő párnakupacba.

Erre pedig csak mégjobban elkezdtek röhögni és szerintem egy-két gáz kép is készült.

-Nektek is szia.

-Tudod, hogy szeretünk. Csak túl cuki vagy.

-Köszi Tae. Asszem.- vakartam a fejem kínomban.

-Viszont szerintem együnk először. Gondolom még te sem ettél királylány.

-Még nem, de először elmegyek rendbeszedni magamat.

Ezt 5 perc alatt el is intéztem, de út közben becsúsztattam egy cetlit Jimin ajtaján, hogy majd ha mindenki elaludt, akkor jöjjön át hozzám, mert beszélnünk kell.

Vacsora közben nem történt semmi különös, a fiúk elmondták, hogy lassan ők is készülnek egy új comebackre, de az persze jóval később lesz, mint az én debütöm...

Mosogatás után pedig a többiek nagy örömére befoglaltam a fürdőt, majd miután én végeztem egy konkrét harc alakult ki azért, hogy ki menjen következőnek.

-De én vagyok a fiatalabb!

-Én meg az idősebb, úgyhogy enyém a fürdő!

Aztán Jimin és Hoseok civakodását Suga zavarta meg, aki félrelökte az ajtóban bírkózó párost, majd nemes egyszerűséggel kulcsra zárta az ajtót, mondván ő a következő....

Míg vártam jimint, hogy jöjjön, addig megnéztem a telefonom, jött-e valami amíg aludtam és legnagyobb meglepetésemre átküldték a teaser képeket és azt írta a BigHit, hogy holnap ki is rakják őket, ezzel bejelentve egy új rookie érkezését.

Én meg akkorát síkítottam örömömben, hogy mire kinyitottam az ajtómat, hogy elújságoljam a jó híreket, a srácok a lépcső tetején álltak.

-Holnap kikerülnek a teaser képeket!!!! -ugráltam mint egy bolond (persze próbáltam minél kevésbé gondolni a fájó lábamra).

-Már azt hittük valami baj van.- fújta ki hosszan a levegőt Nam.

-Cukik vagytok, de nincs semmi csak hirtelen nagyon megörültem neki...- ekkor pedig a fájdalom olyan erővel hasított a bokámba, hogy ismét felsikítottam. Szerencsére a többiek azt hitték még mindig ennyire örlök, ezért csak megsimogatták a fejem és mosolyogva visszamentek tv-t nézni.

Persze volt aki nem vette be. Pontosabban egyetlen egy ember, aki nem más volt, mint Park Jimin. Nem tudom hogyan de mindig meglátja azt amit az emberek rejtegetnek ha már valamennyire ismeri őket. Viszont arra nem számítottam, hogy utánam jön a szobámba, így pont azt a pillanatot csípte el amikor újabb 3 szem fájdalomcsillapítót nyeltem le.

-Az meg mi volt?- nézett rám rosszallóan.

-Csak egy kis vitamin.- hazudtam.

-Akkor most az igazat...

-Mondjuk pont ezért hívtalak ide úgyhogy nem fogok tagadni semmit, bár az igaz, hogy kicsit későbbre terveztem ezt a beszélgetést, de ez most lényegtelen. Viszont mindenek előtt lenne egy nagyon fontos kérésem. Azt amit most el fogok mondani neked, senkinek nem adhatod tovább. Ezt kérlek ígérd meg nekem.

-Nem is tudom... Az arcodból ítélve ez tuti nagyon fontos lesz és szerintem a többieknek is...

-Kérlek.- néztem rá jelentőségteljesen, ami úgy látszik megtette a hatását.

-Rendben.- sóhajtott- De tudd, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a helyes megoldás. Viszont inkább meghallgatlak mielőtt bármit is mondanék.

- Huhhh... Az a baj, hogy annyi mindent szeretnék mondani. Nem tudom miként kezdjek neki...

-Csak szépen sorjában, nyugodtan. Byul...- emelte fel az államat, ezzel pedig szemkontaktusra késztetett- Én a barátod vagyok. Sőt mi több, már családtagnak számítasz. Nem kell félned tőlem.- szavai megnyugtattak egy kicsit, de a barát és családtag kifejezések egy kicsit szíven ütöttek...

-Tudom csak ez egy elég nehéz téma, mert félek hogyha elkezdem, akkor minden ami a rég- és közelmúltban történt egyszerre a nyakamba fog szakadni...

-Akkor majd segítek levenni a válladról a terhet és együtt cipelem veled. Mint egy barát, családtag vagy éppen hogyan nézed.

-Köszönöm...- és ezzel legördült az első könnycsepp, de közel sem az utolsó azon az estén...

Sziasztok kicsi Virágocskák!

Itt az újabb rész, de a következő is hamarosan érkezik. Többet addig nem árulok el, de addig is Puszi!