Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

23. rész

Byul szemszög:

Hol vagyok? Miért van ilyen sötét? Elájultam, azt tudom. De akkor miért nem tudom kinyitni a szemem? Utolsó emlékem a véres csempe és a pengém, amihez fejem vészesen közeledett.

Hideg van. Valami keményen fekszem. Mi ez?

Lassan végre valahára pilláim megadták magukat. Amint körülpillantottam, rájöttem, hogy még mindig ugyanott vagyok. Vagyis a fürdőszobám csempéjén elterülve. Próbáltam felülni, de még ahoz sincsen erőm. Viszont muszály lesz.

Igazam is volt, mivel hogy pár percel később lépteket hallottam a szobám ajtaja felé, ami zárva volt ugyebár. Ám mielőtt még odeértek volna a fiúk (gondoltam én, hogy ők azok) , annyira volt időm és az a nagyon minimális erőm, hogy nagyon gyorsan összetakarítsak és szó szerint beugorjak az ágyamba...

- Látjátok. Mondtam én, hogy alszik.- szólalt meg egy eléggé rekedtes hang, véleményem szerint Yoongié.

-Jó jó igazad volt. Csak akkor azt mond meg nekem, miért van felkapcsolva az összes villany.- ez pedig Namjooné volt azt hiszem.

A picsába!

-Tényleg!... De hyung. Itt nincsen semmi.- gondolom a fürdőszobáról van szó, hisz az az egyetlen másik szoba itt.

-Nyoma nincsen semminek az igaz, de szagolj csak bele a levegőbe nyugodtan és érezni fogod azt, amiért én nagyon aggódom.

-Ugye... nem? Mond, hogy nem az amire gondolok.

-Ha nem hinnél nekem, akkor nézz csak bele a kukába nyugodtan. És mivel mint ahogyan látod azok még "frissek", azt mondthatom bátran, hogy a mi kis hercegnőnk most sem alszik, hanem minket hallgat és teljesen ébren van. Ugyanis most is szaggatottan veszi a levegőt és ez egy alvó embernél nem így van, mint ahogyan ezt mi is tudjuk...

Basszus... Ez egy kibaszott Sherlock!

-Sajnos tényleg igaza van Nam-nak skacok.

-De eomma. Nem azt mondtad, hogy mikor még bejöttél semmi nem volt?

-De igen. Viszont a keze már a fióknál volt és ezt még pont láttam az ajtó résén keresztül. Ezért sem voltam benne biztos, hogy nem csinál hülyeséget hiába ígérte meg. Na meg ezért is hoztam a pótkulcsot, hisz gondoltam, hogy be fogja zárni az ajtót. És lám, igazam is lett...

Ez most csak egy ilyen kis rövid rész lett...
De! Nem kell sokáig várni, csak figyeljetek...
Sziasztok kicsi Virágocskáim!