Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

82. rész

Byul szemszög:

Azóta meglátogatott az igazgató és Crystal is. Mind a ketten hoztak valami apróságot és tájékoztattak a fejleményekről is.

Mivel még miután felébredtem, kérték, hogy ne nagyon nézzem a közösségi oldalakat, nem is tettem. Most viszont szólt, hogy elkezdett lecsendesedni ez az egész mizéria, úgyhogy már nyugodtan csinálhatok amit csak akarok.

Viszont mikor felléptem bármilyen internetes oldalra, még mindig nagyon sok helyen láttam a rólam szóló vagy velem kapcsolatos cikkeket és minden féle online tartalmat...

Ha ez az az állapot ahol már lecsendesedtek a kedélyek, akkor mi volt az elején?

Inkább bele sem gondolok.

Arra viszont elvetemedtem, hogy megnézzek egy videót a YouTubon...

Mit nem mondjak, nem volt valami szép látvány, úgyhogy csodálkozom, hogy "csak" ennyi bajom lett...

Szerintem eléggé szerencsés vagyok... Alakulhatott volna rosszabbul. Ahhoz képest, az orvos ma reggel mondta, hogy holnaptól kapok egy mankót, mert már eleget pihent a lábam, így lassan és fokozatosan el lehet majd kezdeni terhelni is.

Ennek igen megörültem és nem győztem hálálkodni a dokinak...

Elég jó fej dokim van, mert többször is viccelődött már ezalatt a pár nap alatt. Na meg hiába tudja, hogy ki vagyok, ahhoz képest ő csak egy egyszerű tiniként bánik velem, ami nagyon jól esik nekem...

A másik szép dolog pedig az, hogy ma végre anyáék is el tudnak jönni hozzám, mert nem rég értek vissza egy majdnem két hetes üzleti útról... Így viszont legalább együtt tudjuk majd nézni a fiúk comeback showját.

Mondjuk eléggé aggódom és félek, hogy esetleg valamelyikükkel megtörténik az ami velem is...

De tudom, vagyis inkább remélem, hogy most Mina meghúzza magát. Na meg nem hiszem, hogy bántaná a fiúkat, mert ott van Jimin is... Aztán tudjuk mit érez az irányába.

Ezeket a gondolatokat a korgó hasam űzte el...

A nővérek pedig mint egy isteni suggalat, úgy érkeztek meg az ebéddel. A kórházi kaja persze nem olyan finom, mint Jin házi főztje, de a VIP szoba másik előnye, hogy legalább a koszt egy fokkal jobb...

Anyáék azt mondták, hogy 15 óra fele érkeznek. A srácok műsora pedig 16-kor fog majd kezdődni. Én addig is a tananyagot pótoltam, közben pedig folyamatosan ment a zene a háttérben.

Lehet fura, de én így sokkal jobban tudok tanulni és a memóriám is mintha jobb lenne, amikor zene mellett tanulok...

De hagyjuk is... A füleimet egy nagyon nagyon ismerős dallam ütötte meg. Majd pár pillanat múlva már a saját dalom szövegét énekeltem igazi beleéléssel...

Amikor véget ért a dal, eldöntöttem, hogy tartok egy kis szünetet. Viszont ahogy leállítottam a dal outróját, tapsot hallottam az ajtó felől. Mikor odanéztem, a szüleim büszke tekintetével találtam szembe magamat.

-Sziasztok!- öleltem meg őket egy hatalmas mosollyal az arcomon.

-Hogy vagy kicsim?

-Megvagyok anya. Bár még fáj a fejem és a bal oldalam.... Meg úgy mindenem- mosolyodtam el kínosan-, de már egyre jobban vagyok és holnaptól már az ágyból is kikelhetek.

-Ennek nagyon örülünk.- mosolygott apa is.

-Mi jót tanulsz?- bök a könyveim felé anya.

-Semmi érdekfeszítőt... A töri nem a kedvencem.

-Apja lánya ez a gyerek.- neveti el magát anya.

-Hogy hogy?

-Ő se szerette. Sőt. Egyenesen rühellte.- nevetett.

Én pedig csak elbűvölve néztem és hallgattam őket, amikor elkezdtek a régi szép időkről eszélni. Az arcomon egy hatalmas vigyor ült, amit semmivel sem lehetett volna lekaparni.

A fiúk előadását együtt néztük végig. És habár rendkívül boldog voltam közben, azért mert ilyen sikeresek és fantasztikusak, a félsz bennem volt, nehogy történjen velük valami. Ne essenek le sehonnan és ne legyen semmi bajuk...

Ez szerencsére így is lett, úgyhogy teljesen épen és egészségesen mentek le a színpadról...

Pár órával később elbúcsúztam anyáéktól, akik egy hotelban szálnak meg ma este, majd holnap indulnak haza. Azért megígérték, hogy még indulás előtt benéznek hozzám.

-Holnap találkozunk.- öleltem meg anyát.

-Jó éjszakát kincsem.

-Nektek is. Szeretlek titeket.- mosolyogtam rájuk.

-Mi is szeretünk téged.- dobott még egy puszit apa, majd mentek is, mert már eléggé későre járt az idő...

Még egy kis esti relaxációként olvastam egy kicsit, majd még megnéztem egy részt a sorozatomból is.

Mikor elkezdtem bezárni az ablakokat, a YouTubnál megakadt a szemem valamin...

Még mindig az én videóklippemnél volt és ahogy a tekintetem a számok felé vándorolt, azt hittem, hogy ott helyben esek le az ágyról...

Több, mint 20 Millió megtekintés és vagy 3 Millió like is volt ott! Ráadásul a Trendingeben is benne volt! (Persze eléggé hátul, nagyjából a 15. helyen, de ez nem tudta a kedvemet szedni.)

Ez olyannyira feldobta az estémet, hogy alig bírtam elaludni a boldogságtól...

Amikor viszont sikerült, azt is hatalmas mosolyal az arcomon.

Érzem, hogy ezek után már tényleg minden csak jó lehet majd...

Na itt is vagyok kicsi Virágocskák!

Remélem tettszett, a következő résszel igyekszem.

Addig is Puszi!