Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

76. rész

Byul szemszög:

Tegnap este elég sokáig fent maradtunk a fiúkkal és csak beszélgettünk, hülyéskedtünk, nevettümk. Olanok voltuk, mint a normális emberek. A fiúk erre a kis időre nem idolokként, hanem egy rakás idiótaként viselkedtek és én is elfelejtettem egy kicsit, hogy kicsivel több, mint egy nap múlva teljesen meg fog változni az életem...

Reggel megint később, viszont ma már egy elég erős gyomorgörcsel keltem. Nem, nem azok a napok vannak, csak mondjuk úgy, hogy rohadtul izgulok.

Egyrészt. Ez fogja valamilyen szinten meghatározni a jőmet. Másrészt pedig. Ott lesz Mina is, aki tudjuk, hogy bármire képes és félek a korábbi fenyegetése miatt. Nem vagyok biztos benne, de szerintem képes lenne teljesíteni. Ugyanis neki minden vágy az, hogy én elbukjak és ő pedig megkapja amit akar...

-Sziasztok!- köszönök a bent lévőknek, amikr belépek a próbaterembe.

Nagyon jó lett a háttértáncosokkal való kapcsolatom, hiszen nagyon kedvesek és segítőkészek, na meg persze nagyon profik is.

-Szia!- jött a válasz. Tényleg bírom őket.

-Srácok.- szólaltam meg miután lepakoltam a cuccomat- Tudom, hoogy még csak holnap jön a legjava, de én szeretném meköszönni nektek a kemény munkát és azt a rengeteg időt, amit rám áldoztatok. Nélkületek biztosan nem sikerült volna eljutnom idáig.- hajoltam meg előttük.

Mikor újból rájuk néztem, akkor arcukon meglepődöttséget és egy kis elérzékenyülést is láttam, de mind mosolyogtak.

-Tudod- szólalt meg Nancy, az egyik fő táncos-, először mind azt jittük, hogy csak egy kis kényes kislány vagy és nem akartunk veled dolgozni. Viszont már a legelső próbán látszott, hogy mekkora tehetséged van mindehez és a szíved is a helyén van. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon boldogok és hálásak vagyunk amiért veled dolgozhatunk. Azt pedig méginkább reméljük, hogy a jövőben is találkozunk még, nem csak ilyen formában.- mosolyodott el.

-Köszönöm srácok. Tényleg...- csordult ki egy könnycsepp a szememből.

Erre ők megindultak és egy hatalmas csoportos ölelésbe vontak... Úgy érzem lett egy 3. családom is, ennek a 6 embernek a személyében...

Ezután persze mosolyogva álltunk neki a próbának. Ez az elfoglaltságunk igen jó hangulatban telt, de azért figyeltünk a részletekre is. Mind tudtunk ez most mennyire fontos. Főleg úgy, hogy van egy kissé akrobatikusabb rész is a táncban. Ezt még a srácoknak sem mondam, mert azt akartam, hogy meglepetésként érje majd őket.

Szüneteket persze rendszeresen tartottunk, így most szerencsére a bátyámékkal is tudtam beszélgetni egy kicsit. Láttam rajtuk, hogy nagyon fáradtak, mivel én hiába aludhattam tovább ,nekik nem volt meg ez a kiváltságuk és már reggel 7-re itt voltak az épületben. Azt persze megígérték, hogy este még beszélünk otthon, majd mentek is dolgukra.

Engem pedig kb. egy óra múlva hívott az igazgató.

-Szia Byul.

-Szép napot főni.- köszöntem mosolyogva.

-Remélem tudod miért hívtalak ide.

-Nem.- vakartam a tarkómat kínomban.

-Ne mondd, hogy elfelejtetted.

-Mit?- néztem az igazgatóra ilyedten.

-Nyugi, nem vagy elkésve semmivel. Még nem raktuk ki az MV-t.

-Tényleg!- csaptam a homlokomra- Annyira izgultam a holnapi nap miatt, hogy ezt teljesen elfelejtettem...

-Semmi gond. Még pont időben jöttél.

-Akkor jó. -fűjtam ki a bent tartott levegőmet.

-Szeretném ha együtt csinálnánk. Ha gyütt raknánk ki az első hivatalos számodat.

-Rendben. Annak én is örülnék.

-Akkor gyere.

Odamentem hozzá ás ott már be volt állítva minden, csak a "közzététel" gombra kell rámenni.

-Akkor egészkor.

Az órára néztem, ami 13:59- et mutatott.

Amikor a mutató elérte az 50-et, elkezdtünk visszaszámolni 10-től...

-5... 4... 3... 2.. 1!- kiáltott fel Bang úr- Gratulálok Byul!- ölelt meg jó szorosan.

-Köszönöm szépen.- csordult ki a könnyem. Ezek, pedig örömkönnyek voltak...

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Ez egy kicsit "érzelmesebb" rész lett, de nem sokára jövök is a következővel.

Addig is Puszi!