Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

VI. Rose

- Aha... És? – vonta meg a vállait Daniel, mire mindannyian felhúzott szemöldökkel meredtünk rá, de legfőképpen Cassandra.
- Hogy érted, hogy „ÉS"!? – lépett a fiú elé a lány. – Ez tutira nem véletlen! Valami összefüggésnek kell lenni a csillagjegyük között! Ez biztos!
- Felőlem! – vonta meg vállát Daniel. – Én amúgy se nagyon hiszek a horoszkópokban – mondta, majd komótosan az ágyához sétált és kényelmesen elhelyezkedett rajta.
- Ez nem olyan horoszkóp, amilyet az újságokban olvasol! – forgatta szemeit Cass. – Ezek mind a csillagok és a bolygók állásai alapján, pontosan kiszámított energiákon alapszanak. És szerintem egyáltalán nem fordítottunk rájuk megfelelő figyelmet, és most tessék! – mutatott nagy lendülettel Noah felé. - Itt a bizonyítéka, hogy sokkal nagyobb szerepe van az életünkben, mint azt elsőre hittük volna.
- Ezalatt mit értesz pontosan...? – kérdezte Kaden óvatosan, miközben gyorsan rám és Noah-ra pillantott, majd visszavezette tekintetét a lányra.
Már ennyiből meg tudtam állapítani, hogy mit szeretne. Kíváncsi volt, hogy beszéltünk-e Cassandrának a csillagjegyeknél tett utazásunkról.
Válaszul, alig észrevehetően, nemlegesen megráztam a fejemet. Kaden szintén nagyon apró mozdulattal bólintott felém, hogy vette az adást.
- Hááát... - szólalt meg Cass elgondolkozva. – Már kisebb korom óta foglalkoztat a csillagképek körül keringő mítoszok és hiedelmek kérdése, de egész eddig nem tudtam biztosan kijelenteni, hogy lenne-e bármi igazság alapja. De mostmár bizonyíték is van rá! – mosolyodott el diadalmasan. – Máskülönben mivel magyaráznánk ezt a szinte teljességgel lehetetlen egybeesést? Statisztikailag szinte semmi esélye.
- Nem tudom, nekem ez még mindig csak kitalációnak tűnik... – sóhajtott fel Daniel, a plafont bámulva. - Bármi lehet mögötte. Nem indulhatsz ki csupán egy ilyen bizonytalan elméletből.
- Ugyan már! Ebben kell, hogy legyen a megoldás! Ugye ti legalább hisztek nekem? – nézett felénk reménykedve, mire tanácstalanul pislogtam a többiekre meredve.
Nem akartam hazudni Cassandrának és nem is akartam lerombolni a lelkesedését, de ha elmondjuk neki azt, amit a múlt hónapban átéltünk és megerősítjük a feltevését, akkor nagy valószínűséggel bajba sodorjuk...
- Persze, szerintem is... – szólalt meg váratlanul Noah, de azonnal belé fojtottam a szót, amint a fejében kezdtem el beszélni.

- Be ne fejezd azt a mondatot! – ripakodtam rá gondolatban, amit Kaden és Nate is egyaránt hallott. – Nem vonhatjuk bele a legapróbb részletekbe sem! Ki tudja miféle erőkkel álunk szemben, nem válhat Cassandra is célponttá! Még az sem biztos, hogy mi biztonságban vagyunk...
- Jó, de attól még nem kell teljesen elutasítónak lennünk! Mondhatjuk, hogy lehet valami az elméletében anélkül is, hogy elárulnánk a teljes igazságot! - akadékoskodott Noah.
- De nem tudhatjuk, hogy mit fog tenni, miután felbátorítottuk - szólt Kaden is elgondolkozva. - Jobb lenne, ha csírájában fojtanánk el az elméletét...
- Igen, és ha szerencsénk van, leszáll a témáról az érdeklődés és támogatás hiányában... - feleltem. - Nekem sincs ínyemre a dolog, de az ő érdekében jobb, ha semmilyen mértékben nem bojgatja ezt a témát. Majd mi utánajárunk.
- Nem tudom, szerintem nem lehet ilyen egyszerűen lebeszélni róla... - mondta Noah szomorúan.
- Rose-nak igaza van! – pillantott felém Nate alig láthatóan. – Jól tudom milyen az, amikor bajba sodrod a szeretteidet. Ilyenkor a legjobb, ha az ember hallgat – zengett hangja az elmémben, miközben Cassandra még mindig tűkön ülve nézett Noah-ra, ugyanis a fiú félbehagyta a mondatát, és azóta szótlanul áll Nate mellett, a saját cipőjét bámulva.

- Mi szerinted is...? – szólt barátomhoz a lány várakozva, mire Noah kissé zavartan válaszolt.
- Hát... Szerintem is... csak... kitaláció – mondta ki nagy nehezen, földre szegezett tekintettel.
- Mi!? De hát... de ez túl nagy véletlen lenne! – akadt ki Cass. – Nem gondolhatjátok komolyan, hogy nincs jelentősége annak, hogy az összes orvosiba került diáknak nyilas a csillagjegye! – nézett végig rajtunk reménykedve, de mindannyian csak szótlanul néztünk a lányra. Egyikünk sem tudta egyértelműen megcáfolni az állítást, de a saját érdekében nem is érthettünk egyet vele.
- Nem tudhatod, hogy azoknak a diákoknak mi a csillagjegye, akiket nem kísértek az orvosiba! – lépett el a fal mellől Nate, próbálva meggyőzni Cassandrát. – Szóval ez még nem bizonyít semmit.
- Jó, akkor beszélek az igazgatóval és a végére járok ennek! És meglátjátok, hogy igazam lesz! – mondta eltökélt csillanással a szemében Cass, majd pár másodpercnyi néma csend után, kiment a szobából, otthagyva minket a jeges bűntudat érzésével...

- Na, ez jól ment! – pattant fel az ágyáról Daniel, majd elkezdte előhalászni a tornacuccát a szekrényéből. – Lemegyek egy kicsit a tornaterembe edzeni, valakinek van kedve velem jönni? – nézett végig rajtunk, de főleg a fiúkat méregette. - Tudom, hogy te, Noah nem szoktál, de akkor a többieket kérdezem...
- Köszi, de én most passzolnám! Muszáj egy kicsit aludnom, ugyanis valaki orvul felkeltett reggel - néztem vádlón Noah-ra -, és ki kell pihenjem magam a délutáni műsor előtt – indultam meg az ajtó felé, miközben megragadtam Kaden csuklóját és magammal húztam.
- Ezek szerint én sem érek most rá... – mondta a fiú zavartan a tarkóját vakargatva.
- De Rose! Először el kell gyere velem az Igazgatóhoz, hogy engedélyezze Nate-nek és Kadennek, hogy itt maradhassanak! Ha nem tesszük meg, simán kihajítja őket a rendszer! – mondta Noah aggodalmasan.
- Ugyan! Te is el tudod intézni! – legyintettem. – Csak azonnal térj a lényegre és legyél határozott! Ne rizsázz és nézz egyenesen a szemébe! - tanácsoltam.
- Várjunk, várjunk! Mégis milyen rendszerről beszéltek, ami kihajíthat minket? – kérdezte Nate.
- Ó, semmi érdekes! Csak az a védelmi protokoll, amit a Kristály ellopá... Akarom mondani... a laboratóriumban történt baleset után rendelt el az Igazagató – válaszoltam gyorsan, miközben Danielt fürkésztem, hogy nem hallotta-e meg a Kristály említését, de szerencsére el volt foglalva az edzőcuccával. – Egyfajta láthatatlan energia pásztázza át az egész épületet, és akinek nincs joga az iskolában tartózkodni, azt egy szép áramütés kíséretében kiteleportálja az erdő közepére - folytattam.
- Áramütés...? – sápadt el Kaden, ugyanis legutóbb, amikor az Akadémiában járt, egy jókora villám csapott szegénybe, pont egy iskolai védőrendszer miatt, amit Cardon kissé felturbózott.
- Nyugi, ez nem olyan erős, hogy elájulj! – nyomtam egy puszit riadt arcára. – Csak lezsibbadnak tőle a végtagjaid néhány órácskára és reménykedhetsz, hogy ez idő alatt semmi nem akar majd megenni az erdőben, miután odapottyantál – mosolyogtam rá.
- Oké, akkor kérhetném, hogy mielőbb intézzük el ezt az engedélykéréses dolgot??? – jegyezte meg Kaden. – Nem szeretnék egy újabb sokkoló élményt! Már az az egy is bőven sok volt, amikor... – kezdett bele a mondatba, de azonnal elnémult, ahogy Daniel érdeklődve fordult felé a szekrénye felől.
- Noah majd mindent el fog intézni - szóltam közbe gyorsan - Viszont én hulla vagyok, szóval itt sem vagyunk! – intettem a többieknek, majd magammal húztan Kadent is, aki az elején nem igazán értette, hogy mégis miért kell ő is az alváshoz, de aztán felvilágosítottam, hogy sokkal jobban tudok pihenni, ha ő is mellettem van.
Persze az összebújás gondolata már az ő kedvét is meghozta.

~×~

Mikor beléptem a szobámba, valami nagyon különös érzés fogott el. Olyasmi szellő járta át a helyiséget, amelyet közvetlenül Noah ájulása előtt is éreztem.
Óvatos léptekkel beljebb mentem a kis előszobában, miközben Kaden kérdő tekintettel meredt rám. Szerintem vagy azt hitte, hogy megőrültem, vagy pedig azt, hogy legóra léptem, ugyanis eléggé furcsának bizonyultak az osonó módba kapcsolt lépteim tekintve, hogy az egyenruhához illően magassarkú volt rajtam.

- Mi az...? – kérdezte a fiú aggódva. – Valami baj van?
- Még nem tudom... De furcsa energiát érzek... – válaszoltam az elmémmel.

Erre Kaden szó nélkül védelmezően elém lépett, majd halkan háromig számolt, és nagy lendülettel beugrott a szobámba, miközben kezében megjelent a kardja és a botja, melyek körül homokszínű hieroglifák kavarogtak.