Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

XIV. Rose

Mikor beléptünk a szobámba, Kaden már az ünneplője helyett egy farmerben és egy melegítőfelsőben ült az ágyamon és gondterhelten olvasgatott valamit.
Amint közelebb mentünk észrevettük, hogy a titkos könyvtárból hozott köteteket nézegeti, melyek mind kinyitva terültek szét az ágyon.

- Hát, te? Mit olvasol? – ültem le mellé, majd adtam egy gyors puszit az arcára, mire halványan elmosolyodott, de tekintete még mindig a könyveket bújta.
- Éppen ez az, hogy semmit – mondta bosszankodva a fiú, mire furcsállva összenéztünk a többiekkel.
- Ez alatt pontosan mit értesz? – lépett közelebb Nate. – Inkább nekem lehetne okom ezt mondani, ugyanis veled ellentétben én diszlexiás vagyok – rántotta meg a vállát, mire Noah nyugtatóan ráhelyezte a kezeit és a fiúra mosolygott.
- Látom, már szent a béke köztetek – nézett most fel rájuk Kaden. – Eléggé nagy ricsajt csaptatok nem rég, szóval ha újra ilyesmire kerülne a sor, kérlek szóljatok előre!
- Nem kerül rá sor újból! – rázta a fejét magabiztosan Nate, miközben nyomott egy puszit Noah fejére. – Megértettem, hogy nem a vadonban vagyunk és nem kell folyamatosan védenem azt, ami az enyém.
- Pontosan – bólintott Noah - , csak azt hadd javítsam ki, hogy nem vagyok a „tiéd" – mutatott idézőjeleket ujjaival. – Szeretlek, de nem vagyok senki tulajdona – puszilta meg az arcát, majd leült Kaden másik oldalára az ágyon.
- Persze, tudom én! – mosolygott halványan Nate, majd ő is a könyvek felé pillantott. – Na? Akkor elárulod, hogy miért vannak ezek itt? – nézett haverjára.
- Igazából még nagyon semmi fontosat nem sikerült kiderítenem, de a furcsa ködszerű fekete izéről akartam többet megtudni, na meg a csontig hatoló hidegről is – bólintott. – De miközben lapozgattam a kristályokról szóló könyvet, hátha látok benne legalább egy ábrát - ugyanis elolvasni még nem tudom -, megakadt a szemem valamin – nyúlt a könyv felé, majd lapozott párat és a kezembe nyomta. – Azok ott pont úgy néznek ki, mint a te tőrjeid! – mutatott a régi papírra, mely tele volt írva ősi jelekkel, de az egyik lap közepén egy legalább 20 centis tőrpár rajz éktelenkedett, melyek markolatába egy hold és egy nap volt faragva, csakúgy mint az enyémekbe.
- Ezt én eddig nem is vettem észre... – néztem meg közelebbről a könyvet. – Hogy lehet, hogy ez egész végig itt volt? Úgy emlékszem nagyjából már végiglapoztam az egészet. Ezt csak észrevettem volna...
- Nem lehet, hogy ez korábban még nem is volt benne? – nézett rám elgondolkozva Noah, mire csak kérdőn tekintettem vissza a fiúra. – Tudod – győzködött- , mikor felkerültünk a csillagokhoz azzal a rituáléval, te kinyitottad a könyvet, mire abban fénylő írásokat pillantottál meg, amik addig nem voltak ott. Sőt! Amikor éppen haldokoltál attól a hülye árnylény támadástól, egy kisebb szöveg latinul jelent meg, amit Nate el is tudott olvasni. Szóval lehet, hogy ez az ábra is azokkal egyidőben jelent meg, csak most azért nem világít a tinta, mert már nem abban a dimenzióban vagyunk...
- Erre nem is gondoltam... – vallottam be. – Azóta nem is nagyon nyitottam ki ezt a könyvet, annyira pörögtek az események... – fogtam meg a homlokom, majd másik kezemmel lapozgatni kezdtem.
Ahogy haladtam egyre hátrébb vagy előrébb a könyvben, mintha egyre több olyan szöveget és ábrát pillantottam volna meg, melyek eddig nem képezték részét a könyvnek. – Ez de menő! – bólintottam elismerően, majd mosolyogva a többiekre néztem. – Akkor ideje olvasni, srácok!

~×~

Nos, végül az egész „olvassunk együtt" dologból annyi lett, hogy én órákig szenvedek egy oldal teljes lefordításával, míg Kaden Nate-nek segít kiolvasni a bonyolultabb szavakat más könyvekből, ugyanis szegénynek minden szétcsúszik a szeme előtt.
Csak Noah munkája tűnt igazán eredményesnek, ugyanis ő teljes sebességgel haladt az elemi erőkről szóló fehér könyvében, melyben a rituálét is találtuk korábban.
Úgy nézett ki, hogy egészen érdekes és hasznos dolgokat tud meg az erejéről, ám mikor tudatosult benne 2-3 oldalanként, hogy sajnos nem profitálhat semmilyen módon ebből a tudásból, látszott rajta, hogy elszontyolodott. Egy idő után meg is elégelte, hogy olyan dolgokról kell olvasnia, amik csak sebeket tépnek fel, így átment a saját szobájába, hogy tartson egy kis szünetet és ránézzen Danielre.
Lassan mi is meguntuk az olvasgatást, ugyanis egyikünk sem talált semmi érdemlegeset.
Én körülbelül 3 óra alatt fejtettem meg két oldalt abból a giga könyvből és több mint a felében csak arról olvastam, hogy miből és hogyan készültek a tőrjeim. A legtöbb anyagot olyan régies kifejezéssel írták le, hogy még csak nem is értettem mire gondoltak... Viszont szerencsére lefordítottam egy szűk listát azokból a mágiákból és anyagokból, amiknek az esszenciáját képes beszívni a tőr. Azonban arra is fény derült, hogy sajnos mindig csak egy esszenciát raktároz el az adott penge, tehát csak a legutóbb hozzáért mágiának veszem hasznát.