Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

IV. Noah

Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a szobámhoz, vigyázva nehogy túl sok kenyérdarabot potyogtassak el az úton.
A végén még úgy néztem volna ki, mint egy elcseszett Jancsi, a Jancsi és Juliska meséből...

Éppen, mikor nyitottam volna az ajtót, Daniel sietett ki rajta, mire természetesen, jól össze is ütköztünk.

Néha annyit lógok Rose „magán rezidenciáján", hogy elfelejtem, vele ellentétben nekem igenis van szobatársam. Így sokszor nem számítok a fiúra, aminek általában ijedség és összefejelés a vége.
(Egyébként nem, mintha sokat lenne a szobában, ugyanis általában Jessicánál szokott aludni... Az a nagy szerencséje, hogy még sosem csípték nyakon a tanárok.)

- Jaj, bocsi! - dörzsölte meg fájón a homlokát, majd csodálkozva rám nézett - Neked nem éppen eszeveszettül kéne rohangálnod a bejárat előtt és olyanokat mondogatnod, hogy „Tűrd be az inged!", „Fogd össze a hajad!", „Húzd ki magad!"? - kérdezte csípkelődve.
- Haha! Nagyon vicces vagy... - forgattam meg a szemeimet, majd megadóan sóhajtottam egyet. - Bocsi, ha ilyen idegesítő voltam az utóbbi pár napban, de szeretném, ha ez a fogadás nagyon jól sikerülne. - Felpillantottam rá, hogy veszi-e a lapot és arrébb áll az ajtóból, de nem történt semmi, ezért muszáj voltam célozgatni egy kicsit. - Szóval... ezért is akarok minél hamarabb a fürdőbe jutni, hogy lemoshassam a fejemről az ebédem maradékát - böktem állammal az ajtó irányába, mire ő végre kapcsolt és gyorsan odébb lépett.
- Mit keres a fejeden az ebéded...? - ráncolta a szemöldökét.
- Rose... - válaszoltam röviden, mire minden világossá válta a számára.
- Jólvan, akkor hagylak is megmosakodni - nevetett fel, majd mielőtt még tovább indult volna, megveregette a vállamat. - Hidd el, hogy csodás lesz minden! Szinte csak ezzel foglalkoztál az elmúlt 3 napban, és meglesz a gyümölcse is! - mosolygott, majd mikor meghallotta Rose hangját, ahogy két emelettel lejjebb vezényeli a szófogadatlan csürhét, kissé összerezzent és sietve megindult a hangforrás irányába.

Én csak egy halk köszit tudtam válaszolni a bíztató szavaira, de Daniel már nem hallotta meg.
Bementem a szobába, és fogtam egy másik inget, majd a törölközőmet, és gyorsan beálltam a zuhanyrózsa alá. Igyekeztem lemosni magamról a vajkrém maradékát, a samponnal pedig elfedni a szalámi jellegzetes illatát.
Igaz, hogy a képességem már nincs meg, de még mindig megnyugtat a víz érzete a bőrömön, és beindul tőle az agyam.
Érdekes, hogy pont akkor kezdek el agyalni mindenfélén, mikor a legnagyobb hajrában vagyunk, de ilyen az élet.

Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyivel könnyebb dolgom lenne az erőmmel, de aztán gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot, ugyanis nagy nehezen sikerült beletörődnöm a kialakult helyzetbe, és nem akarok már tovább ezen rágódni.
Aztán átfutott az is az agyamon, hogy mégis hogyan magyarázom meg az Igazgatónak, Nate és Kaden váratlan felbukkanását, de Rose-t ismerve, ő majd biztosan kitalál valamit. Neki már az ereje megkapása előtt is kiváló manipulatív képességei voltak.

Mikor kiléptem a zuhany alól, majd törölközni kezdtem, megpillantottam azokat a töredezett csempéket, melyek még akkor repedtek meg, amikor Danielt fagyasztottam a falhoz, ugyanis Cardon irányítása alatt rám támadt...
A férfi gondolatára egy pillanatra felugrott előttem a borzalmas látványa, ahogy elég a Félvér-hegyen és csak egy kupac hamu marad utána... Azóta is kísértenek ezek a képek és félek, hogy vajon miféle erő lehetett képes ilyen könnyedén megölni egy erős mágust?
Csak abban reménykedem, hogy sohasem kell majd összetalálkoznom a varázslat forrásával...

De mire időm lett volna továbbgondolni mindezt, meghallottam az európai tanulók érkezését jelző harangszót, mely az Akadémia egyik tornyából zengte körbe az egész épületet.
Gyorsan magam köré tekertem a törölközőm, majd kiszaladtam a fürdőből, ugyanis a hajszárítót szokásomhoz híven a szekrényemben felejtettem.
Kikaptam a polcról, majd éppen fordultam volna vissza a fürdőszoba felé, mikor hirtelen megéreztem valakit a hátam mögött. Abban a pillanatban csaptam hátra a hajszárítóval, fogva a zsinórját, majd egy kecsesnek szánt mozdulattal arrébb ugrottam.
Csakhogy mindezzel több probléma is akadt...