Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

XXVIII. Kaden

Egy nyilalló fájdalomra ébredtem, ami a hátam közepéből eredt. Homályosan láttam, szédültem és teljesen ki volt száradva a szám. Óvatosan a fájdalom forrásához közelítettem a kezemet, amikor éreztem, hogy szinte az egész felsőtestem be van csomagolva valami műanyag fóliába.
Nagyokat pislogva emeltem fel a fejemet, hogy mégis ki nézett délutáni uzsonnának és csomagolt be úgy, akár egy szendvicset szokás, mikor megpillantottam a Kis oroszlánt kutya formában, amint éppen Rose arcát nyalogatja. Körbe tekintettem és kissé összezavarodva állapítottam meg, hogy Cassandrával együtt, mindannyian a hideg szőnyegen fekszünk egy sötét folyosón. Lábammal Nate-et tudtam csak elérni, így óvatosan megbökdöstem az oldalát, azonban semmi reakciót nem kaptam. Ezután próbáltam erősebben is, de ugyancsak semmi haszna nem volt. Végső megoldásképpen, megpróbáltam a mágiámat használni, hogy felkeltsem, azonban épphogy elkezdtem mondani a varázsigét, a hátamba olyan erős fájdalom nyilallt, hogy azt hittem éppen távozik a vesém.
Ordításomra Rose ült fel hirtelen, mire úgy megijesztette az éppen őt keltegető csillagképet, hogy az egyszeriben tyúkká változott, majd azonnal tojt is egy tojást.

- Mi a, mi van!? Mi történt? – nézett szét minden irányba a lány kómás fejjel, majd megállapodott rajtam a tekintete és azonnal felém ugrott. – Kaden, hát élsz! Nincsen semmi bajod! – ölelt meg jó szorosan, mire akaratom ellenére is felszisszentem.
- Hát, halott semmiképp nem vagyok – nevettem erőtlenül, miközben igyekeztem visszaölelni Rose-t, azonban minden egyes mozdulatom égető fájdalommal járt.
- Ó, igen-igen, bocsi. Ne is mozogj! – térdelt fel mellőlem. – Jobb, ha gyorsan felkeltem a többieket, aztán téged leviszünk az orvosiba. Ott se perc alatt meggyógyítanak.
- Baby, nem hiszem, hogy túl jó ötlet most oda menni – sóhajtottam, visszafojtva a fájdalmat. – Nincs időnk elmagyarázni, hogy hogyan sérültem meg. Mégis mit mondanánk, hogy egy gonosz árnyékkal vívott harc során a hátamba állt egy konyhaeszköz?
- Hát nem ez történt? – értetlenkedett Rose.
- Életem, nem érted a lényeget.
- Amúgy is, ki mondta, hogy akármit is el kell magyaráznunk nekik?
- Rose, hidd el nekem, tudni akarják majd.
- És mégis mi lesz ha nem mondjuk el nekik?? Megtagadják hogy ellássanak? HA! Próbálják csak meg! Lesz egy-két szavam hozzá! – majd meg sem várva, hogy tovább ellenkezzek, Nate felé fordult és akkorát csapott a fiú mellkasára, hogy visszhangzott tőle a folyosó.
Éppen mondani akartam, hogy semmi értelme ilyen erősen nekiesni, ha egyszer úgyis eszméletlen, azonban Rose módszere mégis hatásosabbnak bizonyult, mint az enyém.
- Mi az!? Mi van!? Ki van ott!? – pattant ki Nate szeme, majd nyakából letépte a medálját és azonnal lándzsává változtatta.
- Nyugodj meg te háborús hős, csak én vagyok! – rázta a fejét Rose, majd négykézláb Cassandrához mászott.
Óvatosan megpaskolta a lány arcát, de semmi választ nem kapott.
- Engem bezzeg nem tudsz normálisan felkelteni, hanem szét kell verni... – bosszankodott Nate. – Az oldalam is tökre fáj!
- Attól tartok, az az én művem, haver. – mondtam zavartan, mire a fiú csodálkozva felém kapta a fejét.
- Hát te még élsz!? Hála az isteneknek! – guggolt mellém, majd paskolta meg a vállamat, amire csak egy fájdalmas nyögés volt a válaszom. – Upsz, bocsesz – kapta el gyorsan a kezét.
- Srácok, örülök, hogy a kapcsolatotok még mindig a régi, viszont kéne egy kis segítség – fordult felénk Rose, mellette a Kis oroszlánnal. – Akadt egy apró problémánk. Sehogy sem tudom felkelteni Cassandrát.
- Mi? Az nem lehet. Hadd nézzem csak! – lépett barátnőm mellé Nate, majd lejjebb ereszkedett, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt.
Párszor megbökdöste az ujjaival a vállát, ám Cass semmilyen reakciót nem mutatott.
- Köszönjük Nate, ezt még nem is próbáltuk – jegyezte meg Rose szarkasztikusan, a fiú viszont csak ignorálta a dolgot.
- Valószínűleg csak kimerült a teleportálás miatt. Úgy néz ki, hogy nincs semmi más problémája és egyenletes a légzése, úgyhogy nemsokára magához kell térnie.
- Mégis mennyire nemsokára?
- Szerintem maximum fél óra... Vagy kicsivel több is lehet – mondta a fiú.
- Hát ez már fantasztikus! Mert nekünk pont van felesleges fél óránk! – csapta oldalaihoz hitetlenkedve kezeit barátnőm. – Ezt az idiótát – mutatott rám – el kell gyorsan vinni az orvosiba, Cass meg tüdőgyulladást fog kapni a hideg földön.
- Nem kell levinni az orvosiba – szóltam közbe. – Meg tudom gyógyítani magamat. Amúgy is, mégis mióta vagyok idióta!?
- Amióta hagyod magad megsérülni! – emelte fel a hangját Rose.
Komolynak kellett volna maradnom ebben a helyzetben, de képtelen voltam rá, túl cuki amikor aggódik értem. Igaz, nem éppen a legjobban mutatja ki, de mégis éreztem, ahogy a szám egyik sarka egy apró mosolyra húzódik. – Kaden, ezen mégis mi a vicces!? Esküszöm, ha meggyógyultál, szétrúgom a segged! –
Túl cuki  - Amúgy sem tudnád meggyógyítani magad, teljesen kimerültél. Jobb lesz, ha szakszerű kezek látnak el! – folytatta Rose higgadtabban.
- Nem láthatnak el az Akadémia ápolói. Azonnal rájönnek, hogy egy konyhai kés állt belém. És ahogy azt már említettem,  nem egy leányálom ezt kimagyarázni.
- Amúgy, egy húsvilla talált hátba, nem egy kés – szólt közbe gyorsan Nate.
- Jó, engem viszont nem érdekel – akadékoskodott Rose, Nate mondandóját figyelmen kívül hagyva. - Majd kitalálok valami hihetőt! Majd azt mondom, hogy véletlen baleset volt. Hogy csak elestél és magaddal rántottad a késtartót. Nem vagyok hajlandó megkockáztatni a testi épségedet!
- Megértem, és nagyon jól esik, hogy így gondolod, de most az egyik legfontosabb dolog, hogy ez mind titokban maradjon. Nem bízhatunk meg senkiben, ugyanis valószínűnek tartom, hogy aki Cardonnak segített és aki most ezt az árnyék valamit is irányítja, az igenis itt van az Akadémiában. És ki tudja? Lehet nem is egyedül van, hanem akár többen is segítenek neki – sóhajtottam. - Ahogy egyre inkább végigpörgetem, hogy eddig miken mentünk keresztül, úgy egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az egész ügy ezerszer komolyabb és mélyrehatóbb, mint mi azt gondolnánk...
- Pont Cassandra az, aki miatt a legkevésbé aggódok – próbáltam ülőhelyzetbe küzdeni magamat, de már a legelső mozdulatnál elvetettem az ötletet, és inkább maradtam a földön fekve.
- Ezt meg hogy érted? – ráncolta a szemöldökét Nate.
- Hát lehet, hogy a hátamba fúródó húsvilla kicsit elfeledtette veletek, de néhány perccel ezelőtt éppen Cassandráért jött el az árnyék. És ha mi nem vagyunk, valószínűleg már őt is elrabolta volna. Tehát nem hiszem, hogy saját kapura lőne az illető és a saját embereit rabolná el.
- Ez mondjuk tényleg nyilvánvaló – bólintott lassan Rose.
- Szóval, ha megkérhetnélek titeket srácok, segítetek visszamenni a szobába? – néztem fel rájuk – Mert, ha meg akarom gyógyítani magamat a mágiámmal, akkor nem ártana pihennem is egy keveset. És ebben a partra vetett bálna pozícióban kissé nehezemre esik ellazulni és feltöltődni.
- De legalább egy szexi partra vetett bálna vagy – jegyezte meg Rose halkan.
Ezen enyhén elmosolyodtam, mire Nate lépett oda hozzám, hogy felsegítsen.
- És mi lesz Cassandrával? – mutatott a földön fekvő lányra Rose. – Én nem tudom elcipelni odáig. Sok mindenben jó vagyok, de a kardióm a béka segge alatt van – nézett várakozva Nate-re, aki csak bosszúsan sóhajtott egyet.