Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

XVIII. Kaden

- És te mégis mióta ismered ilyen jól Percy Jacksont? – vonta fel a szemöldökét Noah, miközben lassan felegyenesedett az ágy mögül.
- Nem én ismerem jól, hanem Nate – vallottam be. – Miatta jött.
- Miatta? Mégis miért? Csak nem a lázálmai miatt? – indult meg izgatottan az ablak felé, hogy megleshesse a pegazust, amin a fiú érkezett. – Mintha az erdőben szállt volna le – hunyorított.
- Valószínű, szóval jobb is ha megyek. Talán Nate nélkül is kideríthetek valamit – indultam meg gyorsan az ajtó felé.
- Úgy érted, kideríthetünk - jött utánam.
- Úgy értem, hogy én – fordultam felé, majd a vállaira tettem a kezeimet. – Figyelj, tudom jól, hogy nagyon aggódsz Nate miatt, mind így vagyunk ezzel, de most kérlek maradj itt! Biztosra veszem, hogy mindent el fog mondani neked is az álmáról, de amíg nem tudja pontosan, hogy hogyan irányítsa, addig nem akar róla beszélni. Szóval várjuk meg, amíg ő mondja el, nem pedig mástól hallod – mosolyogtam rá.
- Szóval... akkor neked elmondta legalább...? – nézett fel rám kissé szomorúan, de megkönnyebbülten.
- Igen, el – vettem le vállairól a kezeimet.
Kissé bűntudatot éreztem amiatt, hogy én tudok Nate álmáról, míg Noah nem, de nem volt mit tenni. Nem mondhattam el a fiúnak, mert részben róla szólt és Nate biztos okkal tartja magában az egészet. Nem árulhattam el a bizalmát.
- Akkor menj, tudd meg hogyan segíthetünk rajta – mondta végül halkan, majd enyhén rám mosolygott.
- Rendben. Hidd el, minden meg lesz oldva! – mosolyogtam rá, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.

A folyosón végig haladva különféle nevetgélések és beszélgetések zajai szűrődtek ki a szobákból, miközben a diákok élvezték a hétvége nyújtotta szabadságot. Néhányan a szobák előtt elhelyezett fotelokban ültek és kártyáztak, páran egymáshoz rohangáltak át, filmeket és sorozatokat nézni. Voltak, akik hatalmas könyvkupacokkal indultak meg az Akadémia Tanulmányi Könyvtára felé.
Én csak céltudatosan haladtam lefelé a lépcsőkön, ugyanis Rose-ék szobái az ötödik emeleten helyezkednek el, ami azért igényel némi testmozgást.
Mikor leértem a bejárathoz az előtérbe, néhány bőröndöt vettem észre itt-ott szétszórva, ahogy pár tanuló készül hazautazni a hétvégére.
Szépen kikerültem a beszélgető diákokat, majd a kapun kilépve, az erdő felé vettem az irányt. Kissé átkoztam magamat, hogy nem néztem ki én is az ablakon, hogy merre szállt le Percy, de néhány perc gyaloglás után, meghallottam egy nyerítést, és a hang forrása felé siettem. A bokrokon és a fákon túl két alak vitatkozott éppen, mire kissé kellemetlenül köszöntem rájuk. Az egyik természetesen Percy volt, a másik pedig Lily, aki valószínűleg az utat mutatta a fiúnak.

- Ömmm... Sziasztok! – intettem mosolyogva. – Minden oké? – néztem Lily dühös arcára.
- Szia! Igen, minden a legnagyobb rendben, kivéve, hogy VALAKI bevezetett minket egy hatalmas fa lombkoronájának a kellős közepébe! – szedegetett ki faágakat és leveleket szőke hajából a lány, miközben Percyt méregette.
- Jólvan, jólvan! Mondtam, hogy elbambultam – tette fel védekezően kezeit a fiú. – Tökre királyul néz ki ez az iskola! Komolyan olyan, akár egy kastély!
- Igen, tényleg szép! – bólintottam.
- Kaden, igaz? – lépett elém féloldalas mosollyal a fiú, majd kezet nyújtott. – Mi még nem is találkoztunk így személyesen.
- Nem, mert kissé más körökben mozogtunk a táborban – bólintottam.
- Kár, pedig szívesen tartottam volna nektek pár kardforgató órát.
- Hidd el nekem, hogy Noah-val még te sem boldogultál volna – nevettem fel.
- Miért, ennyire jól nyomja? – csodálkozott el Percy.
- Nem, ennyire bénán – csóváltam mosolyogva a fejemet, mire a fiú is elnevette magát.
- Legalább Nate tud neki segíteni, ha kell. Apropó, hol is van Nate? – nézett kíváncsian a hátam mögé.
- Ja igen, ő sajnos most nem tudott jönni, mert éppen az igazgatóiban ül és a büntetésére vár – vakartam meg zavartan a tarkómat.
- Ismerős szitu! – merengett el a távolba.
- Oké! Percy, nem érünk rá egész nap, szóval térjetek a tárgyra! Annabeth a lelkemre kötötte, hogy siessünk vissza. És nincs kedvem magamra haragítani az Athéné kabin vezetőjét.
- Bölcs döntés! – bólintott Percy, mire Lily csak megforgatta szemeit, valami olyasmit motyogva: „Még szép hogy, nem csak Athéné gyerekei lehetnek okosak".
- Szóval, akkor tudsz nekünk segíteni ebben az egész félvér-álom dologban? – tértem gyorsan a tárgyra. – Nate az utóbbi időben eléggé megviselt és kimerült, ami kihat a viselkedésére is.
- Igen, ez sajnos gyakori eset az ilyen komolyabb álmoknál – bólogatott. – De el tudnád esetleg mondani, hogy mit álmodott? Hogy pontosan milyen fajta képek jelentek meg a szeme előtt?
- Azt hiszem igen – bólintottam, majd részletesen beszámoltam Nate elmondása alapján, hogy miket látott álmában. Nem felejtettem ki a végtelen tavat, a saját képmását a vízben és Noah meggyötört arcát sem, ahogy láncok tekerednek a csuklójára.