Folyékony Valóság 2 - Percy Jackson fanfiction

XII. Noah

Nem fogok hazudni, egyáltalán nem örültem a gondolatnak, hogy Nate-et magára kell hagynom... Igaz, az ehhez hasonló lázak éppen olyan hamar elmúlnak, mint ahogyan megjelennek és Kaden is vigyáz rá, de mégis féltettem, hogy rosszabbul lesz.
Kimondhatatlan volt ugyanis az az érzés, mikor láttam felriadni az álmából, hiszen jóformán menekült az érintésem elől. És még utána is folyton igyekezett minél távolabb helyezkedni tőlem, egészen  míg el nem ájult a magas lázától...
Utána mintha kissé megnyugodott volna, de még mindig láttam a szemében, hogy nagyon zavart és eléggé fél.
Remélem Kaden valahogy meg tudja majd nyugtatni, mert ha engem nem enged közel magához, akkor ő az egyetlen aki a lelkére tud beszélni... Persze Rose-nak is elég hatásos a saját módszere, de ebben az esetben lehet, az csak rontana a dolgokon...

Most éppen az európai diákok tiszteletére rendezett bemutató zajlik, amelyet elviekben én vezetnék egyedül, de szerencsére Cassandra vállalta, hogy felváltva mondja velem a szöveget, ugyanis a tekintetemből rögtön levágta, hogy valami nagyon nem okés.
Velem ellentétben, ő teljesen az elemében van.
Vállig érő fekete haja csak úgy leng ide-oda, ahogy lelkesen felkonferálja az előadókat és hevesen gesztikulál. Türkizkék szeme izgatottan csillan minden egyes mondatánál, világos bőre pedig mintha ragyogna a magabiztosságtól. Érdekes, ugyanis mindig úgy gondoltam a lányra, mint aki inkább kerüli a figyelmet, de mióta megkapta az ezüst óráját, ami az ereje forrása, mintha sokkal több önbizalma lenne. Néha féltékeny vagyok rá, de persze csak jó értelemben...

Egyébként úgy kell ezt az előadást elképzelni, hogy az egész 11. évfolyam becsődül a nagy tornatermünkbe, majd az amerikai diákok szórakoztatják a vendégeket... Más szóval fitogtatjuk az erőinket, egy-két színpadias mozdulat kíséretében...
Ez egyben egyfajta hála is, hogy a Mágikus Tanács gyűlésén, az Amerikai Akadémiának szavazta a többi iskola a Kristály felügyeleti jogát.. Habár most belegondolva, lehet jobban jártunk volna, ha inkább más kontinensre viszik...
Hiába is, ez egy nagy megtiszteltetés és lehetőség is egyben az iskolának a különféle támogatások és pályázatok megszerzésére.

Éppen Daniel és Jessica attrakciója ért véget, melyben a fiú látványos fémtárgyakat reptetett a levegőben, miközben barátnőjével valamiféle harcmozdulatokból kialakított táncsorozatot adtak elő.
Jessica ugyan még nem tudja olyan jól használni a képességét, de stílusérzéke az annál inkább van. Ugyanis minden egyes lépésére kinőtt egy csodaszép virág a padlóból, mely enyhén világítva és illatozva szállt föl a levegőbe, hogy a közönség felett lebegve világíthassa meg az ámuldozó arcokat.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó számhoz, ami nem más, mint Rose bemutatója. Nem igazán kötötte az orrunkra, hogy pontosan mit fog nekünk mutatni, csak részleteket tudunk.

Miután Cass mosolyogva helyetfoglalt mellettem, majd várakozva rám pillantott, gyorsan a fejemhez kaptam és kisasszéztam a terem közepéhez, hogy bemutathassam az utolsó fellépőt.
Közben a bejáratnál Kadent és Nate-et pillantottam meg, amint a hátsó sorok mögött elhelyezkednek. Szék ugyan már nem jutott nekik, de őszintén megmondva, nem is bántam. Sokkal jobban esett úgy végig tekinteni rajtuk, hogy teljes egészében láttam a kicsípett verziójukat is. Nate volt az utolsó, akiről el tudtam képzelni, hogy felvesz egy zakót, de meglepetésemre teljes díszben pompázott a haverja mellett, még lakkcipő is volt a lábán. Mikor elkapta a tekintetemet, mosolyogva rám kacsintott, mire egyrészt nagyon megnyugodtam, ugyanis innen már tudtam, hogy minden rendben van velünk, másrészt pedig, fülig pirultam. Elszámoltam magamban háromig, majd figyelmen kívül hagyva a srácokat, nagy örömmel jelentettem be Rose-t.

Amint elhangzott a lány neve, hirtelen az egész termet sötétlila köd lepte el, mely a földön gomolygott, benne ezernyi apró fénypontocskával, mintha a csillagos eget nézném. Rose egy fényes villanás kíséretében jelent meg a terem közepén, mire én gyorsan visszaszaladtam a helyemre, hogy ne legyek útban.
Ezután széttárta karjait, majd pillangók százait eresztette szabadon, mintha egész végig mögötte bujkáltak volna. Ekkor pillantottam csak meg az öltözékét, hiszen a fő próbán még nem öltözött át, azóta pedig nem találkoztunk.
Egy gyönyörű szép ezüst flitteres top volt rajta, mely alatt egy szimpla fekete ujjatlant viselt. Lábain egy szintén fekete leggings feszült, mely tökéletesen kiemelte az alakját, felé pedig egy lila áttetsző anyagból készül lenge szoknyát vett föl. Lefogadom, ezt Kaden is azonnal észrevette, hiába ácsorgott a leghátsó sorban. Nem láttam ugyan, de el tudtam képzelni az arcán a büszkeség és a zavart vörösség egyvelegét. Rose haja egyébként egy laza oldalfonásos stílust kapott, melybe csillogó strasszkövek voltak belefonva. Minden egyes apró kő visszavert egy kevés fényt a lány illúzióiból, mely így úgy nézett ki, mintha Rose hajában világító csillagok lebegnének. A szeme is csillámló sminket kapott, melyről a flitteres toppal együtt, szintén visszaverődtek a különféle színű fények.