Megszólalt a csengő. A diákok két másodperc múlva már a helyükön ültek, csendben, karba tett kézzel (egyszer apa jól ránk ijesztett). Nyílt az ajtó... És maga All Might lépett be rajta.
– MEGJÖTTEM! AZ AJTÓN ÁT, MINT EGY ÁTLAGOS EMBER!
Az első számú hős ezüstkorbeli jelmezét viselte. A tanári asztalhoz trappolt, és befeszítette a bicepszét. – Hősi alapképzés! Ezen az órán a hősi alapjaitokat fogjuk építeni különféle próbákkal!
A férfi előhúzott egy kártyát, látszólag a semmiből. – Kezdjük is ezzel rögtön! – A kártyán a 'Battle' felirat volt olvasható. – A harc próbája!
Némileg értetlenül meredtem a férfira. All Might-al még sosem volt óránk, és máris olyan hirtelenül vág bele.
– És még szükségetek lesz ezekre! – All Might intett, mire az osztályterem falából tárolók emelkedtek ki. – Elkészítettük a jelmezeiteket, ami illik a képességeitekhez, azok alapján, amiket írtatok! Ha átöltöztetek, irány a Béta harctér!
•~•~•
A többi lánnyal együtt az öltöző felől sétáltunk ki, a fiúk pedig a másik oldal felől közeledtek a Béta harctér felé. Kíváncsian vettem szemügyre osztálytársaimat. Mindenki az új hősruhájában feszített: míg egyeseknek egész hétköznapi öltözékük volt, mások fantasykosztümöket viseltek.
– Hehe, Ash-san, te sem vitted túlzásba – nevetett Eijirou, mikor összetalálkoztunk.
Egy egyszerű, szürke felsőt és áramvonalas, fekete nadrágot viseltem. A felső a könyökömig ért, némileg testhezálló volt, de nemigen volt mit kihangsúlyoznia. A lábamon bakancs, a kezemen ujjatlan, fekete kesztyű. Az egész öltözékem tűz- és fagyálló volt. A többi hosszú hajú lánnyal ellentétben nem fogtam össze a hajam, akkor még inkább krumplifejem lett volna. A legkevésbé sem voltam kreatív a ruha tervezésénél. Úgy festettem a többiek között, akár egy szürke csótány.
Épphogy Eijirou-jéra pillantottam, gyorsan el is kaptam a tekintetem. A fiú izmos mellkasa szabadon maradt, csak a vállain volt egy-egy henger. Bő nadrágot és szoros övet viselt.
– Hát, nem volt sok ötletem – motyogtam.
– Sensei! – tette föl a kezét a mindig túlbuzgó Iida. – Ugyanazon a harcmezőn vagyunk, mint a felvételi vizsgán! Megint városon belül manővereket fogunk gyakorolni?
– Nem! – jelentette ki All Might. – Most megteszitek a második lépést! Beltéri gyalogos harci képzés!*
– A gonosztevőkkel való harc általában szabadtéri, de a statisztikák szerint a legkegyetlenebb gonosztevők épületekben bukkannak fel. Csapatokra osztunk titeket, amik egymással fognak megküzdeni. Kétféle csapat lesz, Hős és Gonosztevő. A szabályok a következők! – All Might elővett egy kis papírt, gyorsan kihajtogatta és belepillantott. – A gonosztevők elrejtenek az épületben egy nukleáris fegyvert. A hősök pedig megpróbálják elvenni! A hősöknek lesz egy időlimitjük, ami alatt el kell kapniuk a gonosztevőket vagy megszerezni a fegyvert. A gonosztevőknek úgyszintén fogva kell ejteni a hősöket, vagy az idő lejártáig megvédelmezni a fegyvert.
A férfi előhúzott egy dobozt. – A csapatokat sorsolással fogjuk kiválasztani!
A diákok sorban odaléptek a dobozhoz. Mindenki húzott egy betűvel ellátott golyót, majd elindult, hogy megkeresse a párját. Hevesen dobogó szívvel nyúltam be a nyíláson. G.
– Oi, Aizawa-san! – kopogtatta meg valaki a vállam. Kaminari volt az. Kezében szintén egy G-betűs golyót tartott. – Úgy tűnik, együtt leszünk! – mosolygott barátságosan a fiú.
Halvány mosolyt erőltettem az arcomra. – Igen...
Úgy tűnt, a fiú mondani akar még valamit, de ekkor All Might mély hangja csendült fel. – És most... Kiválasztom, kikkel fogtok megküzdeni!
A férfi belenyúlt a két másik dobozba, és ünnepélyesen kiemelt belőlük egy-egy golyót. – A hősök az A csapat lesznek! A gonosztevők pedig a D csapat!
Uhh. Midoriya és Uraraka Bakugou és Iida ellen. Bár kissé sajnáltam Midoriyáékat, valahol egy pici megkönnyebbülést is éreztem, hogy nem nekem kell megküzdenem Bakugouval. A szőke fiú kifejezetten ijesztő volt, ahogy hangos ordítással bárkire rátámadott, aki rá merészelt nézni.
Aha, mert az jobb, ha egy osztálytársad szenved helyetted? Nem is vártam mást...
– Shh, ne most – motyogtam a Hangnak.
– Kihez beszélsz, Aizawa-san? – kérdezte Kaminari értetlenül. Elvörösödve legyintettem. Király, biztos azt hiszi, megőrültem.
Mi van, ha tényleg így van?
A többiek egy hatalmas kijelzőn figyelte, mi folyik az épületben. A gonosztevők, vagyis Bakugou és Iida, elrejtették a nukleáris fegyvert (ami valójában habszivacsból volt). Midoriya és Uraraka jól összedolgoztak, de valahogy mégis egy totális összecsapásra került sor... Míg a lány Iidát próbálta kicselezni, egy emelettel lejjebb Bakugou azon volt, hogy minőségi francia ementáli sajtot készítsen szegény Midoriyából.
Eddig is rájöttem arra, hogy a két fiú nemcsak, hogy korábban ismerte egymást, de úgy tűnt, ellenségek is voltak. A hősgyakorlat durva, filmbe illő csatává fajult. A napot végül Uraraka mentette meg, ugyanis míg Midoriya lefoglalta Bakugout, a lány megszerezte a nukleáris fegyvert.
Ezután a kijelző elsötétült, és All Might újra a dobozokhoz fordult, két újabb golyót kiemelve belőle.
– A következő csata... A gonosztevők a J csapat, vagyis Kirishima és Sero, a hősök pedig a G csapat, vagyis Aizawa és Kaminari!
Ne, ne! Máris? Ráadásul Eijirou-ék ellen? Csomóval a gyomromban fordultam Kaminari felé, ő viszont vidoran megpaskolta a karom.
– Gyere, Aizawa-san! Legyőzzük ezeket a puhány gonosztevőcskéket! – mondta a fiú elmélyített hangon, megropogtatva az ujjízületeit.
Eijirou bátorítóan intett, és Seróval együtt elment, hogy elrejtsék a fegyvert.
A falra függesztett órára néztem. Öt perc múlva mi is követhetjük őket.
4:49
4:48
*Nem tudtam, hogyan fordítsam le azt, hogy Indoor anti-personnel battle training, de remélem, ez megfelel :D
YOU ARE READING
Két titok
Fanfiction[BEFEJEZETT] Abban a világban, ahol az emberek nyolcvan százaléka rendelkezik valamilyen szuperképességgel, természetes, hogy mindenki valami erős, egyedi képességet szeretne. Aizawa Ashiliának ez megadatott, és tönkre is tette az életét. Egyetlen...
