Két titok

t í z

– Senki ne mozduljon! – kiáltotta el magát apa azonnal. A többiek meglepetten meredtek rá, csak ekkor vették észre a portálból kiáramló valakiket. Nem ismertem fel őket, látszólag apa sem, de nagyon... Gonosztevősnek tűntek.

– Thirteen! Védd a tanulókat! – Apa felvette a szemüvegét és összeszedte a szalagjait. – Ezek gonosztevők!

– Apa, ugye hiszed, hogy egyedül...

– 'Lia, maradj a többiekkel! – utasított a férfi, majd leugrott a galériáról.

– Apa! – sikoltottam utána kapva. Ne, ne, ne! A gonosztevők rengetegen voltak, apa pedig teljesen egyedül. A képességét nem támadásra tervezték.

Meg fogják ölni!

– Ashilia-san, bízd édesapádra- – éreztem meg a vállamon Thirteen kezét.

– Nem. – Engem is meglepett a hangomban rejlő magabiztosság. A Hang meglepetten füttyentett egyet.

És mielőtt Thirteen tehetett volna bármit is, elvettem Uraraka képességét és apa után ugrottam.

Tudtam, hogy ostobaság az, amit csinálok. De nem érdekelt – nem hagyhattam, hogy apának baja essen. Anyát nem ismertem, elment a születésem után és nem sokkal később meghalt – apát már nem veszíthettem el.

Alighogy leérkeztem, egy gonosztevő rám vetette magát. Bakugou képességével az arcába robbantottam, aztán rohantam megkeresni apát. Egyszerre két gonosztevőt zúzott össze úgy, hogy a szalagjaival a falnak csapta őket, de nem vette észre, hogy hátulról is támadnak. Todoroki képességével tűzsugarat küldtem rá. A gonosztevő élve elégett.

Abban a pillanatban nem volt időm felfogni a tettem súlyosságát. Csak másodpercek múlva hívta fel rá a Hang a figyelmemet.

Ó, Ash. És még te állítod, hogy a képességed nem egy gonosztevőé? Megöltél egy embert. Te, a saját akaratodból, a saját kezeddel. Kivégezted. Lemészároltad.

A mozdulat közepén megtorpantam, a kezem megállt a levegőben. Megöltem.  Minden különösebb erőfeszítés nélkül.

Ha akkor rám támad egy gonosztevő, lehet, hogy hagyom magam. De ehelyett apa kapta el a derekamat.

– 'Lia! A többiekkel kellett volna maradnod...

– S-sajnálom – válaszoltam, miközben apa arrébb húzott. A saját lábamon mentem, nem akartam még nagyobb teher lenni neki.

– Mi tört- – Apa arra a részre pillantott, ahol korábban állt az a gonosztevő. Akkor még ott volt. Most már csak nem maradt más belőle, mint egy marék hamu, az én hibámból, megszűnt létezni...

– Oh, értem. Ide figyelj. – Apa hadart, a gonosztevők egyre csak közeledtek felénk. – Semmi baj. Előfordul az ilyesmi. Ha hős akarsz lenni, meg kell birkóznod vele. – Apa előrehajolt és megcsókolta a homlokom. Ez meglepett – ritka, hogy kimutassa a szeretetét. – Hiszek benned.

Azzal újra belevetette magát a harcba.

Nagyot nyeltem, de nem volt idő tovább tétovázni. A gonosztevők elértek engem is. A hozzám legközelebb álló, egyébként meglepően emberszerű gonosz vigyorra húzta alaktalan száját.

– Egy hozzád hasonló kis virágszálnak nem itt kéne lennie – dörmögte, megropogtatva az ujjait.

Felfordult a gyomrom a vigyora láttán. Még mindig Todoroki képességét használtam – egyszerű volt, de hihetetlenül erős. Bakugou képessége túl sok energiámat vette igénybe.