A lelkem könnyebb lett, miután bevallottam Eijirou-nak a történteket, ám mégis maradt bennem némi rossz érzés. Vajon eljátszottam a bizalmát a gyanús viselkedésemmel és a sok elhallgatott információval?
Próbáltam optimistán gondolkodni, de nem ment könnyen.
A kemény edzések folytatódtak, mégis valahogy nem éreztem, hogy fejlődnék. Gyakorlatot és tapasztalatot persze szereztem a kaszabolással, ám mást nem igazán. Kissé olyan volt, mintha a képességem egy zsákutca lett volna: egyszerűen nem tudtam tovább fejlődni. Hogy leszek így hős valaha is?
A szobámban ültem egyik délután és házit írtam, amikor apa felhívott.
– 'Lia, rossz hírem van – szólt bele a készülékbe a férfi köszönés helyett.
– Mi történt? – kérdeztem rémülten.
– Éjfürt... – Apa alig hallhatóan felsóhajtott. – Sajnos pár perccel ezelőtt elment.
Mély, fekete súly omlott a szívemre.
– Éjfürt? – suttogtam. – De...
– Idős macska volt már. – Apa kedvesen, ám mégis szomorúan beszélt. – Az is nagy szó, hogy ilyen szép kort megért.
Elszorult a torkom, ahogy lassan realizálódott bennem, mi történt.
– Hazamehetek? – kérdeztem halkan.
– Eléd megyek.
– Ne! Apa, ne hagyd... Ott őt – suttogtam, a torkomat már sírás szorongatta. Úgy képzeltem, hogy apa a kanapén vagy az ágyán ül, Éjfürt pedig az ölében. Nyugodtan hajtotta álomra a fejét, békében, apával... Ezzel a gondolattal vigasztaltam magam, persze hasztalan.
– Szólok Hizashinak. – Apa nem ellenkezett.
Némán ültem Hizashi-ojisan autójában, amíg hazafelé tartottunk. Egyelőre kibírtam sírás nélkül, úgy tűnt, az agyam csak akkor hajlandó ténylegesen felfogni, ha a saját szemmel látom Éjfürtöt. Éjfürt holttestét. A gondolatra megremegett a szám széle.
Néma volt a lakás, amikor beléptünk.
Apa valóban a kanapén ült. És Éjfürt... Éjfürt is ott volt mellette. A cica feje apa ölében hevert, ahogy az egyik mancsa is. Onnan, ahonnan álltam, úgy is tűnhetett, mintha csak aludna.
Jöttünkre apa felemelte a fejét. Mikor rámnézett, lemondóan lesütötte a tekintetét. A keze, ami Éjfürt mellett hevert, megrándult.
Apa szomorú arca elég volt ahhoz, hogy a torkomba fojtogató gombóc költözzön. Leültem mellé a kanapéra, és megsimogattam Éjfürtöt. A teste még meleg volt, de nem annyira, mint rendesen. Fekete szőre puhán csillogott, mancsa pegyhüdten hevert a tenyeremben.
Óvatosan a karjaimba emeltem a cicát, mintha arra számítottam volna, hogy megmozdul és dorombolva hozzámdörgölőzik. Ehelyett persze ernyedten lógott, a lábai ugyanabban a pozícióban voltak, mint amiben feküdt.
Magamhoz szorítottam és belefúrtam az orrom a szőrébe. Az illata olyan volt, mint a lakásunké. Mint az otthonomé. Néhány könnycsepp veszett a szőrébe.
Hallottam, hogy Hizashi-ojisan mond valamit apának, de nem figyeltem. Éjfürt fejét kezdtem simogatni, a két füle között, ahol szerette.
Ébredj fel, kérlek!
Egy halotthoz beszélsz.
Gondolod, hogy meghallgat?
Az anyád se hallott meg téged.
YOU ARE READING
Két titok
Fanfiction[BEFEJEZETT] Abban a világban, ahol az emberek nyolcvan százaléka rendelkezik valamilyen szuperképességgel, természetes, hogy mindenki valami erős, egyedi képességet szeretne. Aizawa Ashiliának ez megadatott, és tönkre is tette az életét. Egyetlen...
