Két titok

n e g y v e n n y o l c

Este, már a kollégiumban mind összegyűltünk, hogy kitaláljuk, mivel is akarunk előrukkolni a fesztiválon. Mineta és Kaminari továbbra is a Maid cafét hangoztatták, Yaoyorozu és Iida valamilyen tanulással kapcsolatos programot szerettek volna, a többiek meg már csak azért is növelték a hangzavart, hogy totális káosz alakuljon ki. Én a háttérben maradtam, az egyik kanapénak támaszkodva hallgattam őket. Vártam, mikor szólal fel végre Todoroki.

Mikor egy pillanatra csend lett, a fiú előlépett.

– Nekem van egy ötletem, ami jó lehet – mondta, mindenki meglepetésére. – Nem tudom, hogy hívják, de...

Maga elé húzta a laptopot, ami nem tudom, kié volt, de bekapcsolva hevert a dohányzóasztalon, valamit begépelt, és egy perc múlva felállt, hogy mi is láthassuk a képernyőt, amelyen valamilyen együttes koncertje volt látható.

– Sok ember van, és boldognak tűnnek – vont vállat a fiú.

– Haha! Nem gondoltam volna, hogy pont te rukkolsz elő ezzel, Todoroki-kun – nevetett Ashido, hátba veregetve a fiút.

– De végül is nem rossz ötlet – ismerte el Iida. – Tartsunk egy koncertet? De hogyan?

– Igen! És már tudom is, ki fogja szervezni az előadást! – rikkantotta Kaminari, és a hátul álldogáló Jirou-ra mutatott.

– Ehh? – lepődött meg és jött zavarba azonnal a lány.

– Igaz – tűnödött Sero –, Jirou-san, te egy csomó hangszeren tudsz játszani és lefogadom, hogy énekelni is tudsz!

– De hát...!

Azonban hiába tiltakozott volna, a többiek eldöntötték a dolgot. Jirou beletörődve sóhajtott.

– Nyugi, biztosak vagyunk benne, hogy jó leszel – nevetett rá Kaminari, mire a lány arca egész halványan, de felderült.

– Egyébként van itt még valaki, aki tud hangszeren játszani?

Páran, köztük én is, tétován feltettük a kezünket.

– Király! De kezdjük el most szervezni, mert kifutunk az időből. Akkor ti fogtok hangszeren játszani és énekelni, és mondjunk Ashido-san meg pár ember táncol! Plusz kellenek majd speciális effektek, azt majd én és Kirishima elintézzük – vágta hátba bólogató barátját Kaminari. Úgy tűnt, nagyon tetszett neki ez a koncert-dolog.

– De álljunk meg! – integetett Hagakure-san. – Kyoka-chan, tényleg van kedved énekelni? És különben is, mit adunk elő egyáltalán?

– Jirou nagyon jól énekel! – bólintott büszke mosollyal Yaoyorozu. – Megmutatod a többieknek?

A lány megforgatta a szemét, de azért beleegyezett. Megköszörülte a torkát, majd egy perc gondolkodás után belefogott. Alig egy versszakot énekelt egy általam ismeretlen, angol dalból, de már láttuk, hogy Yaoyorozunak igaza van. Tökéletesen énekelt.

– Rendben, ez is megvan. Jirou-san, rád bízhatjuk a dal megírását?

– P-persze, ha, ööö... – A lány körbefordult, majd hirtelen rám mutatott. – Ha Aizawa-san is segít benne.

– Micsoda? Én? – lepődtem meg.

– Te tudsz hangszeren játszani. Majd Yaomomo is segít – vont vállat a lány.

Az lehet, hogy tudok egy kicsit gitározni, de az nem azt jelenti, hogy érték a zenéhez! Ellenkezni próbáltam, de a beszélgetés már továbbhaladt. A többiek kitalálták, ki lesz az a maradék ember, akit kiképezünk zenésznek, mert azért kellett még egy gitáros és egy dobos is, és hogy ki fogja csinálni a speciális effekteket. A maradék, Ashido vezetésével a táncos csapatot erősítette (bár arra őszintén kíváncsi leszek, hogy fog ez menni Iidának).