Két titok

t i z e n n y o l c

Eijirou-nak igaza volt. Kuroiro képessége erős, de nem igazán tud a helyzethez alkalmazkodni. Egy ideig fogócskáztak a pályán – a kistermetű fiú minduntalan elfutott a közelharcban jó Eijirou elől –, de végül sikerült leszorítania a B-st a pályáról. Kuroiro szitkozódva jött vissza a lelátóra, de Eijirou arcán hatalmas mosoly tükröződött, ami megmelengette a bensőmet.

– Bejutottunk a legjobb nyolcba! Azért ez elég jó teljesítmény, el kell ismerned! – nevetett a fiú.

– Ügyes voltál – mosolyogtam rá.
– Áh, én nem is csináltam semmit. Még csak el sem fáradtam. Ember, de várom már, hogy elbánjak azzal a Monomával! Jut eszembe, Ash-san, te ebben a körben ki ellen is fogsz harcolni? Elfelejtettem.

Nem kellett a kivetítőre pillantanom. A név beleégett az elmémbe, csak úgy, mint a lila hajú fiú tekintete.

– Shinsouval – nyögtem.

– Ouch, hát persze! Az se semmi. Ő az egyetlen általánosos, aki bejutott a harmadik fordulóba, ugye?

Bólintottam. Így jobban belegondolva, elég igazságtalan, hogy Shinsou-n és Hatsumén kívül csak hőstagozatosok jutottak tovább. Ezen a versenyen nem is kérdés, ki esélyes a nyerésre – mi napi szinten tanuljuk, hogyan használjuk a képességeinket ehhez hasonló helyzetekben. Erről eszembe jutott, hogy azt hittem, fel fogom adni a Sportfesztivált, és szinte nem is készültem. A gondolatra félelem fogott el. Mindenki más kitartóan gyakorolt, én meg olyan vagyok, mint az általános tagozatosok: felkészületlen. Kizárt, hogy továbbjussak a következő körbe, főleg Shinsou ellen.

Közben elkezdődött az első meccs: Todoroki Midoriya ellen. Nem igazán figyeltem, de egyszer csak lángok csaptak fel a pályán. Odakaptam a tekintetem: Midoriya sérült karját szorongatta (úgy tűnt, még mindig megsebesül, ha használja a képességét), és Todorokival ordibált. Megijesztett, noha nem hallottam pontosan, mint mondott.

Todoroki nekem háttal állt, de tisztán láttam a kezéből felcsapó lángokat. A bal kezéből.

– Azta! Todoroki még sosem használta ezt a képességét! – ámuldozott Eijirou. – Nagyon király!

A többi osztálytársunk is meglepődött. Szerintem néhányan eddig azt hitték, Todoroki csak jeget tud varázsolni. Én magam már használtam a tüzet – bár ne tettem volna –, de tőle nem láttam. Kíváncsi voltam, vajon miért nem.
Elvégre ez az apja öröksége. Apa elárulta nekem, kinek a fia Todoroki: a kettes számú hősé, Endeavor-é. A férfi képessége a Pokoltűz volt, úgy tűnt, Todoroki egy részről örökölte tőle.

– Mi történt? – hajoltam előre.

– Hát, Midoriya valami olyasmit kiabált, hogy „EZ A TE KÉPESSÉGED, NEM?!", erre Todoroki használni kezdte a- hoppá!

A két fiú egymásnak támadt. Csak egy óriási tűzgömböt láttunk középen, ami egyre csak tágult és tágult, és hirtelen cementfalak álltak közéjük, amik úgy dőltek össze egy pillanat alatt, mit a dominók.

– Ash-san! – Eijirou az utolsó pillanatban rántott le a korlát mögé, aztán a kődarabok záporozni kezdtek. A karunkkal védtük az arcunk, én pedig nem tudtam másra gondolni, hogy jézusom, ez olyan, mint egy vulkánkitörés.

Egy fél perc múlva óvatosan kilestünk a korlát mögül, hogy elmúlt-e a veszély, majd lassacskán mindenki talpra állt.

– Azta! – rikkantotta Midnight, és kénytelen voltam egyetérteni vele.

Midoriya lihegve, szemmel láthatóan fájdalmak között próbált talpon maradni (a vonalon kívül), míg Todoroki a félig leégett felsőjében állt vele szemben. Úgy tűnt, legalább annyira meglepődött, mint mi.