Két titok

h u s z o n h á r o m

– Ash-san, hahó! Föld hívja Ash-sant! – integetett Eijirou a szemem előtt.

– Hmm, mi, micsoda? – kaptam fel a fejem zavartan.

– Már megint elkalandoztál – kuncogott Ashido.

– Elnézést – válaszoltam gyorsan, és újra a kezembe vettem a pálcikáimat. Az ebédlőben ültünk, Eijirou-val, Ashidóval, Kaminarival és Seróval. Persze próbálták beszervezni Bakugou-t is, de az visszautasította őket. Észre sem vettem, mennyire elbambultam a sushim felett.

– Hé, srácok – fordult felénk Kaminari. – Ti tudjátok, hová mentek gyakorlatra?

– Nem a profi hősök választanak ki minket? – csodálkozott Kirishima.

– De igen, de olyanok, mint ti ketten, akik továbbjutottak, biztos egy rakás ajánlatot kaptak. Még nem is tudjátok, kik tettek ajánlatot nektek?

Eijirou megrázta a fejét, én viszont hallgattam. Apa végül arra hivatkozva, hogy meg kell ismernem más hősöket, nem engedte, hogy vele menjek gyakorlatra, de az ajánlások listáját előre odaadta. Egyik este aztán leültem és végigolvasgattam az összes ajánlást – Kaminarinak igaza volt, tényleg rengeteget kaptam – és nagy nehezen kiválasztottam egyet.

– Miért, ti hová mentek? – kérdezte Eijirou kíváncsian.

– Valami elektromos csávóhoz. – Kaminari vállat vont. – Hős és cégvezető egyben!

– Aww, nekem még fogalmam sincs, kitől kaptam ajánlatot – duzzogott Ashido. Sero egyetértően bólogatott.

A többiek folytatták a beszélgetést, de én nem kapcsolódtam be. Eszembe jutott, mi van, ha az ajánlásokat akarták megvitatni a tanárok oly' nagy titokban az értekezleten. Abban az időben folyton ez járt a fejemben, a többiek is észrevették, hogy egyre „álmodozóbb" vagyok. Nem mondhattam nekik semmit – egyelőre Eijirou előtt is sikerült tartanom a számat – ám így még rosszabb volt. Úgy éreztem, a származásom egy olyan titok, ami mindenáron ki akar törni – pedig biztosra vettem, hogy ha az osztálytársaim megtudnák, az számomra a lehető legrosszabb forgatókönyv.

•~•~•

A délutáni osztályfőnöki órán apa felrajzolta, ki kapta a legtöbb ajánlatot. Todoroki és Bakugou több ezerrel vezettek, de engem is majd' nyolcszázan megkerestek. Apa, miután lecsendesítette az álmélkodó diákokat, így folytatta:

– Attól függetlenül, hogy kaptatok-e ajánlatot vagy sem, mindannyian egy profi hőssel fogtok dolgozni. Igaz, hogy nektek van tapasztalatotok, de látni a profikat akcióban, úgy, hogy ti is részt vesztek benne, ugyanúgy hasznos gyakorlat lesz. Mindannyiótoknak hősnevet kell választani a mai órán.

A többiek vidámnak tűntek, bizonyára mindannyiuknak volt már ötlete a hősnevet illetően. Nekem is volt, egy, még általános iskolából, de nem voltam biztos benne, hogy megfelelő választás lenne. Bár mindegy, úgyis röhejes lesz. Miért nem hívhatnak az emberek a saját nevünkön? Miért kell álnevet választani? Olyan ez, mint valami Marvel film.

– A név amit most választotok, az lehet, amin majd a világ hív benneteket egyszer – szólalt meg egy női hang. Midnight, szokásos extra-szexi hősruhájában, belépett a terembe, és apa mellé állt. Mineta úgy nézett, mint aki megnyerte a lottó ötöst.

– Midnight fog segíteni nektek, hogy megfelelő nevét válasszatok. Én nem vagyok túl jó ebben. – Apa a hálózsákjába bújva az osztályterem sarkába mászott. Eszembe jutott a történet, amit egyszer Hizashi-ojisan mesélt – hogy tulajdonképpen ő volt az, aki kiválasztotta apa hősnevét. – Milyen jövőt képzelték magatoknak? A név, amit választani fogtok, közelebb visz egy rólatok alkotott kép kialakításához. A nevek ugyanis tükrözik az ember lelkét.