Két titok

t i z e n k i l e n c

A második fordulóból már csak egy harc volt hátra: Eijirou vs Monoma. Bevallom, eléggé féltettem Eijirou-t. Bár erős volt, ha Monoma még a pályára lépése előtt le tud másolni egy olyan képességet, amivel legyőzheti, akkor annyi. Bár, jutott eszembe, szegény Eijirou pont kifogta azt a két diákot, akiknek ilyen képessége van: ha legyőzi Monomát, velem kell majd megküzdenie.

Izgatottan figyeltem, ahogy megálltak egymással szemben. Eijirou megkeményítette a karját és maga elé emelte. Úgy tűnt, egy gyors rohammal le akarja szorítani Monomát, de ha az megelőzi, védekezhet is ezzel a testtartással.

Sípszó, kezdődött a meccs. Monoma azonnal előreugrott, és dobbantott egyet, mire a föld mintha zseléssé változott volna. A képesség ismerős volt a lovasharcból, valószínűleg valamelyik B osztályosé. És arra is emlékeztem, hogy Eijirou ellen túlságosan is hatásos.

A fiú túl későn reagált, megbillent, ahogy a lába kezdett besüllyedni a talajba. Megpróbált szilárdan megállni, aztán rohanni kezdett Monoma felé, de beleragadt a trutyiba. Monoma, aki szintén így járt, csak kuncogott.

Eijirou mégis átküzdötte magát a trutyin. Monomán látszott, hogy erre nem számított. Mondott valamit Eijirou-nak, amit nem hallottam, majd ő is maga elé kapta a karját, ami fémes színt öltött.

Úgy egyenesedtem fel, mint akit megcsíptek.

Ezt a képességet annál az ezüstös hajú srácnál láttam – Tetsutetsunál. Ez azt jelenti, hogy Monoma egyszerre több képességet is le tud másolni. Sőt, tárolni is.

Eijirou rávetette magát a fiúra, de az kivédte a csapást. Látszott rajta, hogy nem gyakorlott verekedő, a következő ütés az arcát érte, majd az azutáni is. Úgy tűnt, végre Eijirou-nál volt az előny, bár Monoma megrúgta a fiú lábát. Nem volt nagy ütés, Eijirou meg se rezzent. A következő pillanatban viszont felkiáltott. A lába – ugyanaz, amit Monoma megrúgott – megrogyott, pedig tisztán látszott, hogy Monoma hozzá sem ért. Olyan volt, mintha ugyanaz az ütés megismétlődött volna, csak erősebben. Ez is egy képesség volna? Hányat tud lemásolni egyszerre?

Eijirou térde a ragacsos talajba ragadt. Monoma – immár Eijirou képességével, amit bizonyára az előbb másolt le – beljebb lökte, majd megint lejátszódott ugyanaz: Eijirou újra beljebb lökődött, anélkül, hogy Monoma hozzáért volna. Majd újra és újra, egészen addig, amíg Eijirou mozgásképtelenné nem vált.

Basszus. Sípszó, a meccs véget ért. A győztes Monoma Neito.

Eijirou-t kiszabadították a talajból. Mikor újra leült mellém, már nem mosolygott. A szemöldökét összehúzta, a keze ökölbe szorult. Fájt így látnom őt.

Úgy tűnt, mondani akar valamit, de visszanyelte. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem, és magamhoz húztam.

Egy fél percig hagyta, hogy így maradjunk, aztán kibontakozott a karomból, és megtörölte az arcát.

– Semmi baj, Ash-san – mosolyodott el, de nem volt őszinte. – Majd te elbánsz vele.

– Nem tudom – vallottam be. – Vagyis, úgy értem, persze, de szerintem valahogy úgy fog kinézni a dolog, hogy az nyer, aki előbb használja a képességemet. Ha sikerül lemásolnia, persze. Vagy apáét. Végül is mindegy.

– Majd ott álltok egymással szemben és bámultok magatok elé, a nézők még nem tudják majd, hogy mi történik – kuncogott Eijirou. Aztán a pálya felé fordult és oldalba bökött. – Azta, kezdődik a harmadik forduló. Na, szerinted ki fog nyerni? Nem könnyű előre megmondani, ugye?

A kérdése teljesen jogos volt. Todoroki és Bakugou egymással szemben állt, és – előbbi nyugodtan, utóbbi vicsorogva – méregették egymást.