Két titok

h a r m i n c k i l e n c

Másnap már rendes tanítás volt az iskolában. Apa a reggeli osztályfőnökin rögtön felhozta az ideiglenes hősengedély megszerzését, aminek hallatán izgatott moraj söpört végig az osztályon.

– ...Csupán az ideiglenes engedélyek megszerzésére átlagosan 50 százalék esély van – jelentette be komolyan a férfi.

– Ennyire nehéz? – rémüldözött Mineta.

– Épp ezért – vonta fel a szemöldökét apa –, mától kezdve ki kell fejlesztenetek legalább két speciális mozdulatot!

Ez izgalmas feladatnak ígérkezett. Az efféle speciális mozdulatok akár egy hős védjegyévé is válhattak. Persze ötletem sem volt, hogy az én, teljesen változó képességemmel hogy lehetne ilyet kifejleszteni. Talán a bottal...?

Ahh, igen, ezt élvezni fogom – szólt közbe a Hang. Ugye majd valami menő csatakiáltást is kitalálsz hozzá?

Mind átöltöztünk a hősjelmezeinkbe. A Gamma edzőterembe mentünk, ahol már várt ránk a többi tanár.

– ...Ahhoz, hogy fejlesszétek a képességeiteket, hogy később speciális mozdulatokká rakjátok össze, ultra-intenzív edzésre lesz szükségetek! – jelentette be apa a bevezetője után. – És, ahogy a képességeitek változnak, gondolkodjatok azon, milyen módosítások szükségesek a kosztümötökön!

A férfi a nyakára tekert fáslijai alatt elvigyorodott. – Kövessétek a "Plus Ultra"-mentalitást, és törjétek át a határaitokat.

Az edzés hasonlított az edzőtáborira, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a tanárok is beszálltak. Nem jutott minden diákra egy felnőtt, kettes-hármas csoportokban szétszóródtak az edzőtéren.

– 'Lia, itt van a botod? – lépett oda hozzám apa. Kihúztam az övemből a fegyvert és megmutattam a férfinak. Apa mondani akart valamit, de ekkor valaki ránk kiáltott.

– Hé, Eraser! – Ectoplasm-sensei volt az, aki a ruháját porolgatva sétált felénk. – Bízd csak rám a lányodat. Nem szabad, hogy csak veled eddzen, hiszen ismeri a gyenge pontjaidat.

Ahhoz képest, milyen rég elkezdődött már a tanév, ő az első, akinek feltűnt, hogy talán nem olyan jó ötlet, hogy az apád az osztályfőnököd.

Erre idáig nem gondoltam, de a Hang szavaira elszégyelltem magam. Vajon hányszor kivételezett velem apa anélkül, hogy észrevettem volna?

Nem volt időm elkezdeni ezen töprengeni. Apa, bár úgy láttam, a szokottnál is kissé tartózkodóbban, de biccentett.

Ectoplasm-sensei intett nekem. – Bakugou-kunnal edzek ott arrébb. Mit szólnál, ha a másolataimat kellene legyőznöd?

Ez persze nem kérdés volt. Követtem a férfit a közeli cementfal felé, amit még Cementoss-sensei növesztett az óra elején. Bakugou, mikor meglátott engem, felhorkant és elnézett a másik irányba.

– Folytathatjuk? – morogta Ectoplasm-senseinek. A férfi válasz helyett megidézett egy-egy hasonmást magáról.

Basszus, ez olyan, mint Twice képessége.

A gondolattól egy pillanatra leblokkoltam, eszembe jutottak a szörnyű percek, amikor Twice rángatott végig az erdőn keresztül, hogy a Szövetség magával vigyen. Közben a hasonmás egyre csak haladt felém, muszáj volt összeszednem magam.

A bottal felé suhintottam, de az alak könnyedén kitért az ütés elől. A fegyver másik végét előrelöktem, megpróbáltam a gyomorszájába vágni, de egyszerűen elkapta és visszalökte. Közben a szemem sarkából láttam, hogy Bakugou máris végzett a saját ellenfelével, és Ectoplasm-sensei egy újat idézett meg neki.