Két titok

t i z e n h é t

(A/N: felülre betettem az eredetihez képest alaposan megváltozott táblázatot arról, ki kivel fog összecsapni. Noha az eredetiben Shiozaki és Tetsutetsu jutottak tovább a két visszalépés miatt, ebben a verzióban Monoma és Kuroiro. Valamint a csaták sorrendje, és az, hogy ki-kivel fog harcolni, szintén megváltozott.)

Míg vártam, hogy sorra kerüljek, azon tűnődtem, milyen taktikát alkalmazzak Urarakával szemben. Négy meccsnyi időm volt erre. Időközben a Midoriya-Sero meccs a zöld hajú fiú győzelmével végződött, és elkezdődött a Todoroki-Yaoyorozu. Azt hittem, ez sokáig fog tartani, elvégre mindketten nagyon okosak és erősek, de az első percen Todoroki egy gigantikus jégheggyel kvázi csapdába ejtette a lányt, aki mozgásképtelenné vált, így kiesett. Három módon lehetett veszíteni: ha elájultunk, ha nem tudtunk megmozdulni, vagy ha kiléptünk a pálya szélén húzódó vonalból. Úgy döntöttem, Uraraka esetében ez utóbbit próbálom majd elérni. Mivel a pályán nincsenek tárgyak, amiket rephethet, legfeljebb saját maga, így nem támadhat. Elég gyorsnak tartottam magam ahhoz, hogy kitérjek az elől, ha esetleg engem is lebegtetni akar, vagy végső esetben elvehetem a képességét. Vagy, akár apa képességével el is törölhetem. De alkalmazhatom ugyanazt a módszert, mint Todoroki. Nem vagyok benne biztos, hogy én is képes lennék ilyen erőteljesen használni a jegét... De akár tűzzel is meghátrálásra kényszeríthetem a lányt. A sok lehetőség megrémített. Több ezer képesség, több ezer variációval, és mire az Iida-Hatsume verseny véget ért, még mindig nem volt kész tervem. Egyedül az szolgált előnyömre, hogy Uraraka sem sejthette, mivel állok elő. De ő legalább ismerte a képességét, a korlátait, hogy mit tud megtenni, és ehhez mérten használni, én pedig szinte vak voltam. Nem először támadt az a benyomásom, mintha kártyáznék, de míg az összes többi ember látja a lapjait, én nem – és nem először kívántam azt, bár egy rendes képességem lenne.

A-shi-li-a. Annyira vicces itt hallgatni az önsajnáltatásodat, míg más ember csak álmodozik ilyen képességről. De peched volt, hogy ezt fogtad ki. Vagy nem? Téged ismerve egy „rendes” képességgel pont egy ilyen után sírnál.

Az ajkamba haraptam. Bakugou könnyedén legyőzte Aoyamát, ez pedig azt jelenti, hogy én következem. A gyomromban csomót éreztem, a lábaim remegtek, ahogy lesétáltam a lelátóról. Eijirou sok szerencsét kívánt, ami motiváló volt, de ahogy leértem, és Urarakával szemben a pálya szélére álltam, minden maradék bátorságom is elenyészett.

– Vigyázz, kész... És RAJT! – kiáltotta Midnight és Hizashi-ojisan egyszerre.

Uraraka azonnal rohanni kezdett felém. Ösztönösen egy jól ismert képességhez nyúltam – Bakugou-éval a lány felé robbantottam. Míg a füst elült, hunyorogva próbáltam kivenni az alakját. Egy árnyat láttam magam mellett kibontakozni. Todoroki képességével odasuhintottam, ám a jégcsóva csak egy tornaruha-felsőt talált.

Ugyanebben a pillanatban egy könnyed érintést éreztem a tarkómnál, mire azonnal fellebbentem a levegőbe. Elloptam Uraraka képességét, és összeillesztettem az ujjbegyeimet.

– Feloldás! – A talpamra érkeztem. Egy jégoszlopot küldtem Uraraka felé, abban a reményben, hogy nekem is sikerül az, amit Todoroki tett Yaoyorozuval, de nem tudtam, milyen technikát kéne alkalmaznom, így Uraraka könnyedén félreugrott. Most láttam először tisztán – az arcán elszántság tükröződött.

A lány megérintette a jeget, és visszaküldte felém, de sikerült kikerülnöm. Ezek szerint nem használhatok semmi olyat, aminek megfogható eredménye van... Az osztálytársaim képességei jártak a fejemben, de amit ismertem, egyik sem tűnt jónak. Mit tegyek? Mit kéne csinálnom...?

Ebben a pillanatban Hizashi-ojisan kommentárja hatolt a fülembe. Ez az! Elloptam a képességet, mire a hangja hirtelen elnémult, a kommentár félbeszakadt. Majd mély levegőt vettem, és mielőtt Uraraka reagálhatott volna, elkiáltottam magam.

Az iszonyú erejű hang megrázta az egész stadiont. Uraraka a karjaival védte az arcát, de nem tudott eléggé megtámaszkodni a kavicsos talajon. A hang áttolta őt a vonalon, és abban a pillanatban egy dudaszó hallatszott – a meccsnek vége, Uraraka Ochaco kiesett, a nyertes Aizawa Ashilia!

Visszaadtam Hizashi-ojisannak a képességét, mire ő is kihirdette az eredményt, és dünnyögve megjegyezte, hogy annak idején ő is így jutott tovább a Sportfesztiválon. Köhögve mentem le a pályáról, a torkom iszonyúan kiszáradt.

A mosdóba mentem, hogy igyak egy kortyot. Miután felegyenesedtem a csaptól, és megtöröltem a számat, Urarakát pillantottam meg a tükörben.

– Aizawa-san. – A lány arckifejezése kifürkészhetetlen volt. – Nagyon jól küzdöttél.

– E-eto... – Gyorsan megtöröltem a számat. – Te is. Sajnálom – tettem hozzá gyorsan.

– Micsodát?

– Hát... Tudod... Hogy... – Most mondjam azt, hogy sajnálom, hogy legyőztelek? Hülyének fog nézni.

Szerintem már hülyének néz, de mindegy.

– Ne sajnáld, hogy így alakult. Mindig is tudtam, hogy ellened nem nyerhetek. – A lány elszántan elmosolyodott. – De még keményebben fogok edzeni ezek után.

Ekkor nyílt az ajtó, és pár támogató tagozatos lány lépett be. Megvártuk, amíg végeztek, addig egyikünk sem mozdult.

– Csak tudod... – folytatta, miután elmentek. – Téged lehetetlen legyőzni. Kicsit rossz, hogy te gyakorlatilag bármire képes vagy. Nem kötnek korlátok. Azt csinálsz, amit akarsz.

Az ajkamba haraptam. Azok az esetek jártak a fejemben, mikor alsó-középben meghallottam, miket suttognak a hátam mögött. Csaló, gonosztevő, tolvaj.

Uraraka sóhajtott, és kifelé indult.

– Uraraka-san – szólítottam meg gyorsan, mire a lány megtorpant. – Én... Szívesen cserélnék veled.

Mielőtt felfogtam volna a szavaimat, kicsúsztak a számon. Uraraka meglepetten elmosolyodott, és elment.

– Ash-san! Lemaradtál Shinsou és Tokoyami meccséről! – fogadott mosolyogva Eijirou.

– Ki nyert? – ültem le mellé.

– Shinsou. Rohadt erős képessége van a srácnak. Azt hiszem, valahogy a hangjával tudja befolyásolni a másikat. Irányítani őt. Durva, nem?

Bólintottam. Ó, a francba, nekem meg ő lesz a következő ellenfelem.

– Ki jön? – nyújtózkodtam, hogy láthassam a kijelzőt. Monoma és Kaminari.

– ...A te meccsed lesz az utolsó ebben a körben – állapítottam meg.

Eijirou bólintott. – De nem félek! Tetsutetsu elárulta, mi a srác képessége: bele tud bújni minden olyan dologba, ami fekete. Márpedig a pályán semmi ilyesmi nincs! Szóval nyerni fogok! – ütötte össze az öklét a fiú.

– Tetsutetsu?

– Ő, ott. A szürke hajú. B-s. Hasonlít a képességünk. Szívesen harcoltam volna vele. Elég férfias küzdelem lett volna, nem?

– De – nevettem. – Két ugyanakkora srác ütlegeli egymást.

– Többet erővel, mint ésszel!

Mosolyogva fordultam a pálya felé. Monoma éppen ekkor győzte le Kaminarit, aki túl sok áramot használt, így most bugyután nevetgélve nyáladzott, úgy kellett letolni a pályáról.

– Na, asszem, mennem kell. Kívánj szerencsét! – állt fel Eijirou.

– Sok sikert.

Szorongó érzéssel a torkomban figyelem, ahogy a fiú és ellenfele elfoglalják a helyüket a pályán.