3.rész

1K 32 5
                                    

{De nem akarom, hogy ha állást keresek anyám ismert neve által ítéljék meg a képességeim. Mindegy is.}

A nagy elmélkedéseim közepette már elértem a szálláshoz. Belépve a kapun a szemem egyből az étterem felé szegeződött. Igen, ilyen helyen ültünk órákig, de semmit nem ettem. Most miért ne. Megcéloztam a kajládat. Átleptem a szentély kapuját és egy komplett svédasztalos csoda tárult elém. Ez ám az élet. Elvettem egy lapos tányért és meg pakoltam rántott hússal. Életem ez a kaja. Ha tehetném éjjel nappal ezt enném. Az asztal túlsó végéből elő halásztam egy kis kovi ubit. Nyami! Irány enni! Kerestem egy üres asztalt majd szépen elhelyezkedtem. A fene. Evőeszköz nélkül nehéz lesz. Na de hol vannak. Fél állok a helyemről és vissza sétálok ahhoz az asztalhoz, ahonnan a tányérok vannak. De itt sincsenek. Ilyen nincs. Mint egy ringlispíl úgy fogok körbe - körbe.
- Biztosan elkelhet! - pillanatok meg egy kezet amiben kés és villa volt. Később a kézhez arc is társult.

- Louis! El nem hiszed, hogy most mennyire örülök neked. - teszem a szívemre a kezem. - Ma már másodjára mented meg az életem.

- Jókor jó helyen. - kacsint egyet

- Csatlakozol? - biccentek az étkező felé.

- Persze. - azzal a lendülettel meg is indultunk.

- Végre ehetek. - kezdek bele a kajálásba.

- Azért ne olyan gyorsan. - vesz be a szájába egy falatot.

- Ilyen szempontból ne félts. - hadonászok a villával.

- Értettem főnök. - szalutál. - Holnapra van terved. Mármint délutánra?

- Még nem nagyon terveztem semmit. - rázom meg a fejem.

- Nem mennék el sé....

- Szevasztok gyerekek. - lép oda egy látszólag kínaiak kinéző fiú. - leülhetnék? - Louis kérdően néz rám mire csak bólintok. - Köszönöm. Amúgy Jack Aitken. - nyújtja a kezét.

- Stefánia Dalmady- fogadom el.

- Nem akarok zavarni csak kérdezem, hogy jöttök-e a ma esti bulira.

- Bulira? A futamunk előtt? Jó ötlet ez?- teszi fel a látszólag elég jogosnak tűnő kérdést Louis.

- Jaaa, csak így lazába. Itt lenne nem messze. - pillant rám.

- Nekem végül is mindegy. Én mehetek. A barátnőm is jöhet?

- Persze. Minél több annál jobb. Louis?

- Végül is. Egyszer élünk. - dől hátra.

- Akkor ezt megbeszéltük. További szép estét. - majd rám néz. - remélem még találkozunk.

- Én is. - miután elment visszafordultam a velem szembe ülő fiúhoz - kicsit hiperaktív.

- Csak ilyenkor. Amúgy... Elkísérhetlek? A buliba. - pontosít.

- Annak örülnék. De Liz is jön.

- Nem gond. Hozok magammal még egy jó madarat. - kérdőn nézek rá. - Mick. Biztosan jól kijönnek.

- Lehet. Vele nem nehéz. Nem ő volt ott reggel?

- De igen. Nyugalom. Nem eszik embert. Csak rossz volt a bemutatkozója.

- Most megnyugtattál. Viszont megbocsátasz mert mennem kéne készülődni.

- Menjél csak. Mikorra érkezzünk?

- Kilenre jó lesz.

- Oké ott leszünk.

- Remek. Sziaa!

𝑩𝑨𝑪𝑲 𝒕𝒐 𝒀𝑶𝑼 {𝔽𝕠𝕣𝕞𝕦𝕝𝕒 𝕗𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟} Donde viven las historias. Descúbrelo ahora