{De nem akarom, hogy ha állást keresek anyám ismert neve által ítéljék meg a képességeim. Mindegy is.}
A nagy elmélkedéseim közepette már elértem a szálláshoz. Belépve a kapun a szemem egyből az étterem felé szegeződött. Igen, ilyen helyen ültünk órákig, de semmit nem ettem. Most miért ne. Megcéloztam a kajládat. Átleptem a szentély kapuját és egy komplett svédasztalos csoda tárult elém. Ez ám az élet. Elvettem egy lapos tányért és meg pakoltam rántott hússal. Életem ez a kaja. Ha tehetném éjjel nappal ezt enném. Az asztal túlsó végéből elő halásztam egy kis kovi ubit. Nyami! Irány enni! Kerestem egy üres asztalt majd szépen elhelyezkedtem. A fene. Evőeszköz nélkül nehéz lesz. Na de hol vannak. Fél állok a helyemről és vissza sétálok ahhoz az asztalhoz, ahonnan a tányérok vannak. De itt sincsenek. Ilyen nincs. Mint egy ringlispíl úgy fogok körbe - körbe.
- Biztosan elkelhet! - pillanatok meg egy kezet amiben kés és villa volt. Később a kézhez arc is társult.
- Louis! El nem hiszed, hogy most mennyire örülök neked. - teszem a szívemre a kezem. - Ma már másodjára mented meg az életem.
- Jókor jó helyen. - kacsint egyet
- Csatlakozol? - biccentek az étkező felé.
- Persze. - azzal a lendülettel meg is indultunk.
- Végre ehetek. - kezdek bele a kajálásba.
- Azért ne olyan gyorsan. - vesz be a szájába egy falatot.
- Ilyen szempontból ne félts. - hadonászok a villával.
- Értettem főnök. - szalutál. - Holnapra van terved. Mármint délutánra?
- Még nem nagyon terveztem semmit. - rázom meg a fejem.
- Nem mennék el sé....
- Szevasztok gyerekek. - lép oda egy látszólag kínaiak kinéző fiú. - leülhetnék? - Louis kérdően néz rám mire csak bólintok. - Köszönöm. Amúgy Jack Aitken. - nyújtja a kezét.
- Stefánia Dalmady- fogadom el.
- Nem akarok zavarni csak kérdezem, hogy jöttök-e a ma esti bulira.
- Bulira? A futamunk előtt? Jó ötlet ez?- teszi fel a látszólag elég jogosnak tűnő kérdést Louis.
- Jaaa, csak így lazába. Itt lenne nem messze. - pillant rám.
- Nekem végül is mindegy. Én mehetek. A barátnőm is jöhet?
- Persze. Minél több annál jobb. Louis?
- Végül is. Egyszer élünk. - dől hátra.
- Akkor ezt megbeszéltük. További szép estét. - majd rám néz. - remélem még találkozunk.
- Én is. - miután elment visszafordultam a velem szembe ülő fiúhoz - kicsit hiperaktív.
- Csak ilyenkor. Amúgy... Elkísérhetlek? A buliba. - pontosít.
- Annak örülnék. De Liz is jön.
- Nem gond. Hozok magammal még egy jó madarat. - kérdőn nézek rá. - Mick. Biztosan jól kijönnek.
- Lehet. Vele nem nehéz. Nem ő volt ott reggel?
- De igen. Nyugalom. Nem eszik embert. Csak rossz volt a bemutatkozója.
- Most megnyugtattál. Viszont megbocsátasz mert mennem kéne készülődni.
- Menjél csak. Mikorra érkezzünk?
- Kilenre jó lesz.
- Oké ott leszünk.
- Remek. Sziaa!
