JÚLIUS 19.
A bőröndömet magam után húzva lépkedtem le a lépcsőn. Ha valakiről szobrot kéne állítani, hogy „Az el alvás királynője" akkor az én lennék. Tipikus. Nem azt mondom, hogy nótórikusan elalszom, de nem ez az első eset maradjunk annyiban.
Szóval. Kiértem az utcára majd a szemem a ház előtti sárga járműre szegeződött. Szegény mennyit várhatott rám. Oda sétáltam majd megpróbálva nem orra esni, raktam be a csomagtartóba a bőröndöket. Kinyitottam a volán mögötti üléshez tartozó ajtót majd behuppantam. Heves elnézést kérve elegyedtem beszélgetésbe a férfival.:
- Merre lesz hölgyem?
- Először a két utcányira lévő Léna virágüzlethez, utána meg Mogyoród lesz. - válaszoltam illedelmesen.
- Csak nem? - csillan fel a sofőr szeme.
- De igen. - eresztek meg egy halvány mosolyt.
- Ez esetben. - indítja be az autót - nyomás!
Amint elindultunk a kis táskámból elő halásztam a telefonom, hogy dobják egy üzenetet Liznek, hogy nemsokára ott vagyok. Mikor ráfordultunk a megadott utcára megpillantottam a barátnőmet 3 db bőrönddel. Magamban elmormogtam egy sort és kerestem a miértjét. De hát ő Liza. Aki egy hétvége „kiruccanásra" is úgy készül mintha egy hétre menne. A taxis félre húzódott majd az említett lány bepakolt a csomagtartóba ezt követően beszállt mellém. Folytattuk az utunkat. A mellettem ülő lány csupán pár percig bírt csendben maradni, bele is kezdett a dumálásba:
-Felkészültél életed legjobb hétvégéjére? - fordul felém teljes testtel.
- Ha úgy vesszük. - vonom meg a vállam.
- Ha úgy vesszük? - horkant fel - a nagy Sztef meghátrál? Erre vártunk úgy - kezd el erősen gondolkodni - úgy, áh, jó sok ideje.
- Tudoom és most, hogy eljött kicsit félek. Egyből a lecsóba. Túl sok lesz az ember és ez nem az én világom. Akármennyire is rabul ejtett ez a sportág és bármennyire is abba a világba vágyom azért ijesztő.
- Ez a Forma 1 aranyom. Tudnod kell...
-Tudom i.....
- Ájj! Még ne mukkanj, most én beszélek. Több éve ismerlek, ami azt jelenti, hogy jó sokszor végighallgattam, hogy te el akarsz menni egy futamra. Aztán végig hallgattam, hogy Geor...
- Shhhhh! Ezt ne itt! Értem mit akarsz! - fogom be a száját.
-Na szóval igen arról is álmodoztál, ami biológiailag és fizikailag is lehetetlen. Erre itt a jelen, azaz most. Megyünk arra a tetves helyre ahová te is és én is vágyunk. Van kérdés? Szerintem se legyen.
Okéé ki lettem oktatva. Nem mintha zavarna. Áh dehogy. Na most vázolom a szitut. Itt ülök egy rohadt kocsiban az isten háta mögé haladva és a gondolataimba roskadva. Igen ez így jó lesz. A fenébe is! Igaza van Liznek. Álmaim válnak valóra most. Minek futamodjak meg. Új mottó, élj a mának. Jó ez nem én vagyok. De akkor is.
Csapjunk bele a kicseszett Hungaroringbe...
Másfél óra után a taxis megállt egy szálloda előtt. Na ez ám a puccos épület. Ki szállok a kocsiból majd a bőröndjeimet kikapom a jármű hátuljából. Barátnőm ez idő alatt elrendezett minden fizetni való dolgot majd ketten beleptünk szállást nyújtó épületbe. Valami hihetetlen. A recepciót sikerült elsőre kiszúrnunk. Első ránézésre egy elég mogorva asszony ült a pult mögött. De ne külső ránézésre ítéljük ugyebár.
-Jónapot! - szólalok meg - Ezekre a jegyekre szóló szobát szeretnénk kivenni. - nyújtom át a papírformát.
