{- Hova tűntél?
- Anya nem mondta?
- Mire felkeltem nem volt itt, ahogy te se. Aggódtam érted. - szavait fel sem fogtam csak egyenesen a szemébe néztem és igy bambultam előre. - Itt vagy? - simít végig az arcomon.
- Én is szeretlek...}
Augusztus 16.|Vasárnap|
Túl vagyunk a spanyol nagydíjon. George tizenhetedikként vitte át az autót a célvonalon. Hamilton megnyerte. Semmi újdonság.
Daniel elmondása szerint a gépünk ma este indul. Lesz majdnem másfél hetünk, hogy pihenjünk és jól érezzük magunkat.
Direkt hoztam Spanyolországba plusz egy bőröndöt amit tovább viszek magammal Monacoba. Két bazi nehéz táska, tele cipővel és rengetek ruhával. Tökéletes. Plusz meg amit abban az országban veszek. Lehet szükség lesz még egy táskára. Nem kizárt.
Jelenleg este kilenc óra van és én még nem tartok sehol. Van még két órám ugyanis akkor megyünk ki a reptérre, de szeretek mindig hamarabb összekészülni, hogy meg legyen időm előtte ledőlni legalább fél órára.
Elsőként a fürdőben kezdtem a pakolászást. Ennyi pipere cuccot. Te jó isten! Vallom azt, hogy minden dolognak meg legyen a maga helye. De ennyi tusfürdőt miért hoztam? És hova rakjam egyáltalán? Vajon itt hagyhatok párat? Az lesz...
Számtalanszor gondolkodtam, hogy kéne egy listát írnom, hogy mi van nálam és csak pipálnám ha már elpakoltam. Talán egy fokkal nyugodtabban hagynám el az adott hotelt.
Egy jó erős óra után már a csomagom tetején ültem és próbáltam bezipzározni. Hogy az a... Menjél már össze! Ha most nem megy tönkre akkor semmikor.
- Ezt nem hiszem el! - kiálltom el magam. - Szeress! - ilyenkor miért nem tudja itt rontani a levegőt némelyik jómadár. Most esküszöm örülnék egy segítő kéznek.
Jól van. Most pihenés. Majd második nekifutásra talán sikerül. Megcéloztam a franciaágyat és azzal a lendülettel vágtam hanyatt magam rajta. A pakolás fárasztó procedúra. Hallottatok olyan emberről aki szeret pakolni? Mert én meg nem. Jól van nyilván ha nem magamból indulok ki...
Tizenegy előtt nemsokkal kopogás hangja jött az ajtó felől. Bealudtam? Jesszus! Pattan ki a szemem. Kissé kómásan nyitottam ajtót. Még jó, hogy nem láttam a fejem kívülről ugyan is Alex reakciója nem volt a legbiztatóbb.
- Minden rendben? - vált át a hangja aggódóba.
- Öhm, persze. - törlöm meg a szemem.
- Nem szeretnék tapintatlan lenni, de... - mutat az arcomra. - Megnéznéd magad a... Tükörbe?
- Mi? - lassú a reakció időm. Van valami a fejem? Odafordulok az előszoba tükörhöz és egyből kiütközik a probléma. Csak egy kicsit kentem el a szempillaspirálom. Úgy nézek ki mint a Marveles Bucky. Jó nem, hozzá nem lehet felérni. - Kettő pillanatot kérek. - majd a fürdőbe rohantam. - Tényleg Alex! Ha már itt vagy. Összezipzároznád? - célzok a csomagomra. A Thai fiú lassan besétál majd a szeme a földre téved.
- Mi a jó istennel tömted ki?
- Hát... Ruhával? - hangzott jobban kérdésnek mint válasznak. Előveszek egy vatta korongot és a sminklemosóm, ami szerencsére nem a kupac alján van és elkezdem törölgetni az arcom. - És amúgy nem sírtam hanem aludtam! - szögeztem le mielött Albon mást vonna le a szituációból.
- Nem feltételeztem semmit! - emeli fel a kezét védekezően majd a bőröndön fogantyúját kihúzza és megindul kifelé. Az elővett dolgokat gyors visszacsúsztatom a helyére és elkapva a másik utánfutóm megyek a fiú után.
Hamar leértünk a harmadikról. Amint kiléptem a liftből egyből forgolódni kezdtem az előcsarnokba hátha kiszúrom a többieket. Senkit nem láttam. Alex megbökte a vállam és fejével a hotel bejárata felé biccentett ezzel célozva arra, hogy a többiek kint várnak. Mi vagyunk az utolsók? Remélem nem.
Kiléptünk a nagy fotocellás ajtón és egy kisebb társaság tárult elém. Leszünk egy páran. Vajon van ekkora háza Danielnek?
Az épület előtt várt már ugye a házigazda az egyetlen Dany aki szokás szerint a zavarba ejtő vigyorával vizslatott amint kitettem a lábam. Louis csak bambán nézett maga elé de látszott rajta, hogy amint leteszi a seggét a gépen végig fogja aludni az utat. Mick a padka szélén ült és a telefonját bújta. Alex sorba ment lepacsizni mintha nem tíz perce találkozott volna velük vagy éppen nem az egész napot együtt töltötték. Lando a hátizsákjában matatott és közben az orra alatt morgolódott valamin. És maradt George aki végig engem nézett míg a tekintetem végig járta a fiúkat. Mikor összenéztünk a szemét végigvezette rajtam. Úgy néztem ki mint egy csöves. Cica naci és egy bő fazonú póló. Nem akartam túlzásba esni. Inkább a kényelemre mentem. Lassan elkezdett felém közeledni és mikor kellő távolságra volt tőlem kezeit összekulcsolta a hátam mögött és így húzott magához. Lenézett rám, a tekintete birtoklóan hatott rám. Lassú csókba hívott amit minden ellenállás nélkül viszonoztam.
