{Elkezdett felém úszni, majd kezével megtámaszkodott a combomon.
- Jól érzed magad? - intézi nekem a kérdést.
- Soha jobban. - simítom meg az arcát.
Melletted mindig...}
Augusztus 20. |Csütörtök|
- Azt sem tudom mit vegyek fel! - toporzékolok a szoba közepén miközben Louis az ágyon fekszik elterülve és felvont szemöldökkel bámul. - Nem, hogy segítenél!
- Mit vársz mit csináljak? - tornázza magát ülő helyzetbe. - Itt van kb. - vág gondolkodó fejet és a ruha kupacra néz. - Nyolc darab ruha. Ebből minimum négy hasonló fazonú. Én. - mutat magára. - Férfiból vagyok és ez. - mutat szintén a ruhákra. - Nem mond nekem semmit.
- De azt csak látod, hogy mi állna jól!
- Baszki Sztef! Rajtad melyik nem!
- Akkor melyik néz ki úgy ami vállalható egy vacsorán?
- Nem bírom. - dől hátra a párnák közé. - Mondjuk a fekete.
- Melyik fekete a négyből?! - kelek ki magamból.
- A fekete fekete.
- Megmutatnád vagy kérvényt nyútsak be?
- Mi ez a hangzavar? - dugja be a fejét Mick az ajtón.
- Nem tudja mit vegyen fel és én vagyok az áldozat. - játsza el a nagy szenvedését a svájci.
- Meg se hallottam. - emelem fel a mutató ujjam. Mick csak rápillant a ruha választékra majd megszólal.
- Azt a kéket válaszd. Fazonából kiindulva kiemeli az alakod. Nem túl kirívó, pont annyit mutat amit kell és még egy előkelő étteremben is megállja a helyét. Plusz nem sablonos fekete.
- Imádlak. - küldök egy puszit a német felé. - Ennyi lett volna a dolgod. - dorgolom le Louist, majd Mickel elhagyjuk a szobát és megindulunk a konyhába.
- Persze hagyj magamra! - kiabál utánam. A felső folyosón szembe jött velünk Geroge, aki egy mosoly kíséretében tovább állt és bement az egyik szobába amit eddig nem használt senki. Kicsit kitúrtam a közös szobánkból így ott nem tud készülődni.
- Melyik étterembe mentek? - ülünk le a pulthoz a némettel.
- Még nem tudom. - húzom el a szám. - Nem szeretnék nagy felhajtást. Nem szeretem a puccos éttermeket.
- George biztos tudja.
- Tudja hát. - jelenik meg a barátom és egy puszit ad a nyakamra. - Ne izgulj, minden rendbe lesz. Daniel merre van? - csak megrántom a vállam ugyan is még nem találkoztam az ausztrállal.
- Engem kerestek? - jelenik meg nyakig leizzadva.
- Te meg merre jártál? - intézem neki a kérdést.
- Edzettem egyet.
- Van itt kondi? - kapja fel a fejét a barátom.
- Persze, gyere utánam. - majd eltűntek mind a ketten.
- Nagyon ne fárasztd le! - kiálltom utánuk.
- Azt majd te! - jön a válasz a távolból. Nevetve megrázom a fejem.
- Mikorra kell kész lenned? - intézi nekem a kérdést Mick.
- Hatra. - majd az órámra pillantok. - Kivételesen időbe el kezdek készülni.
