{Muszáj lesz elintéznem, hogy az le legyen szedve. Nem is a történtek zavar hanem az ahogy leírták mert az nem az igazság. Chh. Számít e az a mai világban. Meg érkezve a hetedikre kerestem meg a szobáját majd dörömbölni kezdtem.}
-Russell engedj be! MOST!
-Nyitva! – rontok be az ajtón.
-Most azonnal le kell szedetned!
-Neked is szia. – teszi le a telefonját a kis asztalra és küldd mellé egy mosolyt.
-Nekem itt ne köszöngess!
-Először nyugodj meg. – lép elém és a kezeit a vállamra teszi. – Mondjad.
-Nem olvastad a neten? Kikerült az a „kis” incidens a boxból. – mutogatom az idézőjelet.
-Nem láttam még. Mi volt benne? – néz rám aggódó tekintettel.
-AZ, hogy én érdekből odaférkőzök hozzád, és hogy ezért kaptam csak ajánlatot a csapathoz. – éreztem, hogy egy könnycsepp útnak indul az arcomon.
-Shh! – törli le azt – Nem lesz semmi. Elintézem. Amúgy is. Annak sosem kell hinni. Ebből szereznek hírnevet, hogy valótlant állítanak és általában szeretnek befeketíteni. – valamelyest lenyugtattak a szavai. Bízom benne, hogy elintézi, nem is inkább rám nézve inkább magára. Még rosszul is elsülhet.
-Ne gondolkodj annyit. – szakít ki a gondolatvilágomból.
-Rossz szokásom. – húzom félmosolyra a szám.
-Ezzel csak magadnak ártasz. – felnézek rá és éreztem, hogy az arcom egyből lángolni kezdett. Nem tudtam levenni a szemem az ajkairól. Hívogatóak voltak na. Szájáról visszavezettem a tekintetem a gyönyörű szemére. Ez a srác úgy tökéletes ahogy van. A távolság folyamatosan csökkent kettőnk között míg össze nem ért a szánk. Nagy csókolózás közepette George elkezdett húzni magával a szoba felé. Mikor elértük a célunkat George leült az ágy szélére majd behúzott az ölébe. A csókot mindig nem szakította meg. Szépen lassan lekerült rólunk sorban minden meg történt, aminek nem kellett volna....
꧁꧂
Késő este lehetett, amikor feleltem. Ránézve az órára győződtem meg, hogy hajnali három van. Visszatéve a készüléket realizáltam, hogy a mellettem levő fiú békésen alszik. Felvéve egy bugyit és az ő pólóját - ami tegyük hozzá elég nagy volt – sétáltam ki a konyhába egy pohár vízért. Hosszabb keresgélés után megtaláltam a poharakat és levettem egyet. Meg nyitva a csapot töltöttem fel azt. Pár korty után kiöblögettem és beraktam a csöpögtetőbe. Könyökömet rátettem a konyhapultra és a kezemmel megtámasztottam a fejem és sorra idéztem fel a pár órával lezajlott eseményeket. Túl gyorsan történt minden. 2 nap alatt se adtam be a derekam. Ez tényleg hihetetlen. Magamra se ismertem. De a fenébe. Nagyon élveztem. Élvezem a vele töltött összes percet. Meg ha vége is lesz legalább elmondhatom, hogy megtörtént és igenis boldog voltam. Éreztem, hogy két kéz simul a derekamra majd megéreztem forró leheletét.
-Jól vagy?
-Persze csak nem tudtam aludni.
-Pihenned kéne. Holnap hosszú napunk lesz... – majd beállt közénk a csend. – Elintéztem, hogy leszedjék azt a cikket. Nem lesz semmi. – karolja át a vállam és magához húz.
-Köszönöm. – hámozom le a kezét megamról míg szembe fordulok vele. Percekig csak álltunk és néztük egymást, semelyikőnk nem szólt semmit. És ez így volt jó. Georgeon felfedezni véltem egy kis... Nem tudom, hogy ez lenne a megfelelő szó rá.. Félelmet? Talán..
-Megbántad? – bukik ki belőle a kérdés.
-Nem dehogy is. Nem kell ilyet feltételezned.
-Még is olyan fura vagy.
-Csak még friss az élmény... – ha ugy vesszük két téren is van benne igazság.
-Pedig volt már egy id... Na várjunk te még. Te még szűz voltál? – azt hittem ott süllyedek el zavaromba. Hogy gáznak találtam e. Nagyon is. 21 évesen voltam először palival. Mint egy vénlány. Sokáig betudtam annak, hogy a suli végett nem volt kapcsolatom csak egy-egy futó kapcsolat. Ahhoz, hogy kiválóan levizsgázzak nem fért a bele semmi ilyen. Liz ilyen szempontból szabad életet élt. - Igen...
-Miért nem mondtad? – háborodik fel.
-Miért baj. Vagy nem vagy vevő szűz lányokra?! Sarkon elég profikat találhatnál. – mutogatok abba az irányba, ahol az utca található.
-Félre értesz. – nyugtat le – Nem baj, csak jobb lett volna, ha szólsz.
-Ja, mert ha megtudod akkor jobban kezdesz el gondolkodni, hogy milyen indokkal koptass le.
-Végig se hallgatsz és esélyt se adsz arra, hogy normálisan megfogalmazzam.
-Szerintem ez nem is kell. És ha megbocsátasz. – kerülöm ki és megyek egészen a szobáig, ahol előkerestem az el dobált nadrágom majd felhúztam. Telefont és a pólóm beraktam a táskámba mert h én nem állok neki előtte vetkőzni és felöltözni az is biztos. Ugyan azzal a lendülettel mentem ki az előszobába és vettem fel a cipőmet. Kulcsot elfordítva a zárban léptem ki a lépcsőházba magam mögött hagyva Őt.
Őt, aki még sem próbált megállítani.
