{- Nekem ebből elég volt. - pattanok fel majd a bejárati ajtó felé veszem az irányt majd megállva előtte hátrafordulok. - Nem akarom tovább hallgatni a dumátokat. Idehívtok aztán szart se mondtok. - visszafordultam és kezem a kilincsre helyeztem.
- Életét vesztette az egyik versenyén...}
Július 30. Csütörtök
Megtudni, hogy a legjobb barátod már nem él, elég szívbemarkoló tud lenni. Mikor azzal próbálnak nyugtatni, hogy "azt csinálta amit szeretett". És ez a magyarázat normális? Megannyi dolog van amit szeretett volna megtenni az életben, de a szenvedélye elvette tőle. Ami évekkel ezelőtt a gyermekkori álma volt az most a végzetét okozta. Ebben az a szomorú, hogy nem is tehetett róla. Véletlen sorozatok összessége.
Az élet igazságtalan
- Sztef, figyelsz? - kocogtatja meg a vállam Claire. - Minden rendben? Kicsit elgondolkodtál.
- Persze. - törlök le egy könnycseppet.
- Figyelj ha nem vagy jól nyugodtan pihenj, majd kirendelek valaki mást addig.
- Nem dehogy. Mi lenne a feladatom? - isten ments, hogy én egyedül feküdjek a hotel szobámban a gondolataimmal együtt. Inkább a munka. Addig is lefoglalom magam.
- A tabletedre átküldtem a napirendet. Ki kéne menned a pályára. Hívok érted egy autót és vázolnod kéne George-nak a dolgokat. Mi, mikor, merre stb. Hogy tisztában legyen vele. Nem tudom mi van vele, de helyre kéne rázni. - Túl hamar jött el a pillanat, hogy találkozzak vele.
- Rendben. - húzom fel a csapatkabátom, majd felkpom a táskámat és kimegyek a hotel elé. Nem kellett sokat várnom, egy fekete furgon begurult majd a hátsó ajtót kinyitva ültem be. Elvitt egészen a pályára, ott kiszálltam. El sem hiszem, hogy itt dolgozok. Első munkanapom. Nem ronthatja el semmi és senki. Belépőkártyámat felmutattam es nagy lendülettel megcéloztam a Williams garázsát. Útközben intettem néhány pilótának, Landoval le is match-eltem egy kávézást ebédszünetben.
Mikor már közeledtem, valamin vagy valakin akaratlanul is megakadt a szemem. Mi az isten? Ugye ez valami vicc?
- Csak nyugalom. - hallok meg egy férfi hangot mögülem. - Ne rendezz jelenetet, mert a sajtó szeret rákapni. - megfordulok a hang irányába.
- Mick? Hát te?
- Az Alfával kijöttem erre a hétvégére. Milyen az első napod?
- Őszintén? Ezt nem gondoltam át. Barátnője van? Tényleg? - akadok ki szerintem teljesen jogosan.
- Ami azt illeti -vakarja meg a tarkóját - igen. Most hozta el először.
- Még is mióta?
- Két hónapja. Talán. Eddig nem nagyon hallottunk felőle.
- Kettő? - azt hittem, hogy majdnem felrobbanok. És lefeküdt velem?!
- Le kell nyugodnod. Megértem, hogy kilöknéd az autó elé de ne tedd meg. Legalább a kedvemért. Próbáld meg kizárni. Végezd a dolgod és mutasd meg, hogy erre a feladatra te vagy a legjobb. George egy barom. Kihasznált. De ott van Callum, aki még szeret. Ezt ne felejtsd el. Na de nekem mennem kell, meg szerintem neked is. - lépett oda egy ölelésre majd egy köszönés után magamra hagyott.
Oké, nem lesz baj. Kifújtam a bentartott levegőt és egy kicsit is magabiztosan sétáltam oda a csapatomhoz. Hangosan köszöntem a szerelőknek majd odaléptem a kedvenc társaságomhoz.
- Sziasztok! - Russell rámvezette a tekintetét és mintha átsuhant volna valami rajta.
- Te mit keresel itt? - igazán kedves.
- Neked is szia George. Áh, veled még nem találkoztam. - fordulok a hosszú barna hajú lány felé. - Stefánia Dalmady.
- Carmen Mundt. Ismered? - szegezi a kérdést a barátjának.
- Még nem ta...
- Persze, hogy ismer. - vágok a szavába. Én vagyok az új managere. Tudod, Magyar nagydíj. Szerződés? - mosolygok rá ördögien. - Dereng már valami?
- Most, hogy mondod. - szinte ölni tudott volna azzal a nézéssel. - Igen, emlékszem. - mondja monoton hangon.
Érdekes évnek nézünk elébe.
