47.rész

477 30 2
                                    

{- Nyugi nem úgy fogod. - mosolygok rá, mire lehajolt még egy csókra.
Nem érdekelte, hogy ott állnak körülöttünk. Csak velem foglalkozott.
Ez volt a mi pillanatunk...}

A kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem majd karon ragadtam George-ot és a nappali középre húztam. Intettem Landonak, hogy kapcsoljon zenét majd elkezdtünk táncolni. A többiek is szépen lassan becsatlakoztak így visszatért a buli hangulat. Míg mi ketten egymásba gabalyodva voltunk addig Liz Charles-al tette ugyan azt.
Hajnali kettő körül már úgy gondoltuk, hogy ideje lenne berekeszteni a partyt mivel holnap korán kell kelni.

- Ki hol alszik? - kérdezi Alex.

- Van egy vendégszoba egy francia ággyal, szerintem oda menjenek Lizék - kezdi sorolni George. - ezt a kanapét ki lehet nyitni ahol ketten szintén elfértek...

- Alszol velem Carlito? - néz Norris perverzen Sainzra.

- Inkább beágyazok a kádban. - lép hátra kettőt a fiú.

- Megjegyeztem. - fonja össze maga előtt a kezét. Pár szóváltás után azért csak megegyeztek abban, hogy övék a kanapé.

- Fiúk, nektek meg matracot tudnék adni, hiszen nincs ennyi ágyam. Nem iylen sok személyre készültem. - von vállat Russell. Na várjunk! Akkor én vele alszok?
A srácok csak legyintettek. Szerintem már nem is érdekelte őket, hogy min csak tudjanak végre aludni.
- Gyere velem. - nyújtja felém a kezét amit elfogadok. A haz hátulja felé kezdtünk menni, ahol egy nagy szoba volt található.

- Ez a te szobád? - mutogatok a helyiség felé.

- Igen.

- Ez a te házad? - esik le az állam.

- Igen? - hangzott inkább kérdésnek mint válasznak.

- Azta. - suttogom magam elé. - És... Egyedül élsz ekkora házban? - mutogatok körbe.

- Igen. - ismétli önmagát. - Nem volt alkalmam megosszam senkivel. - lép egy lépést közelebb hozzám. - Mostanáig. - suttogja az ajkaimra.

- És Carmen? - ejtem ki azt a nevet ami egyikünknek sem a kedvence.

- Még ő se. - rázza meg a fejét. Ezt azért jól esett hallani. Én lennék az első, sőt. Nekem ajánlotta fel elsőnek, hogy itt lakjak. - Ha úgy vesszük Norris boldogított itt egy hónapot míg nem találta meg azt a házat ahol most él. - rántja meg a vállát. Szegény. Landoval egy fedél alatt. Nem irigylem. - Nem úszunk egyet? - súgja a fülembe miközben egy tincset tűr a fülem mögé. A hideg teljesen kirázott. Tiszta libabőr lettem. Ajkaim elnyíltak egymástól, így néztem vakítóan kék szemébe. Izgatottságomba nem tudtam megszólalni ezért csak bólintottam. Összekulcsolta ujjainkat és így vezett ki a hatsó kertbe.

- Öhmm. - dadogok össze vissza. - Izé... Nem kéne... - miért nem tudok egy normális mondatot összerakni?

- Hogy mondod? - fordul hátra mikor már kiértünk.

- Semmi. - rázom a fejem. George leguggol a medence szélére és ellenőrzi a víz hőmérsékletét.

- Pont jó. - kezdi levenni a pólóját. Az egész filmbe illő volt. Kibújt belőle majd ugrott egy fejest a vízbe. Én csak álltam karba tett kézzel és őt bámultam. Mikor átért a medence túloldalára ott megfordult és visszaúszott hozzám. Két kezét megtámasztotta a szélén és úgy tolta ki magát. Izmos testén megcsillantak a vízcseppek. Beletúrt nedves hajába és megvillantotta nagy mosolyát. Meghaltam vagy ténlyeg Isten áll előttem.
- Nem jössz?

- Nincs fürdőruhám. - jövök zavarba.

- Az annyira muszáj? - húzza perverz mosolyra száját és mögém sétál. - Bizonyára fehérnemű van rajtad. - kezdi lehúzni a ruhám cipzárját. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

- A végén meglátják. - nyúlok hátra, hogy leállítsam.

- Shh! Már mindenki alszik, senki nem fog észre venni. - óvatosan húzta le a pántot a vállamról miközben tenyerével végigsimított fedetlen bőrömön. Apró sóhaj hagyta el a szám. Elkezdte lehámozni róla a ruhadarabot. Az anyag leesett a földre én meg csak kiléptem belőle. Ott álltam egy szál bugyiban és melltartóban. Nem mondom, hogy szégyelltem magam hiszen látott már ennél kevesebb cuccban is.

- Gyönyörű vagy. - mér végig, majd odavezet a medence lépcsőjéhez, előreenged, én meg óvatosan lépkedek befelé. Mikor elértem az alját akkor realizáltam, hogy majdnem az állam aljáig ér a víz így elég érdekesen nézhetek ki kívülről. George aprót kuncog a látványomon, majd a kezét a derekamra vezeti. Több se kellett, kaptam az alkalmon és a lábaimat köré kulcsoltam. Így álltunk az úszómedence közepén.

El se hiszem, hogy ez velem történik...

𝑩𝑨𝑪𝑲 𝒕𝒐 𝒀𝑶𝑼 {𝔽𝕠𝕣𝕞𝕦𝕝𝕒 𝕗𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟} Where stories live. Discover now