{- Carmen Mundt. Ismered? - szegezi a kérdést a barátjának.
- Még nem ta...
- Persze, hogy ismer. - vágok a szavába. Én vagyok az új managere. Tudod, Magyar nagydíj. Szerződés? - mosolygok rá ördögien. - Dereng már valami?
- Most, hogy mondod. - szinte ölni tudott volna azzal a nézéssel. - Igen, emlékszem. - mondja monoton hangon.
Érdekes évnek nézünk elébe.}
- Jól van Szívem, én megkeresem Isa-t elvileg eljött Carlossal. - ad egy csókot a britnek. - Szia. - majd kisétált a boxból.
- Szia Kicsim. Te még is normális vagy? - fordul felém. - Minek kell ezt csinálnod?
- Még is mit? - fonom össze magam előtt a kezem.
- És még meg is kérdezed? - emeli fel a hangját és a kezem megragadva kezd el vonszolni egy másik folyosóra ahol nem lát minket senki. - Idejöttél, teszed veszed magad. Bele se gondolsz, hogy a barátnőm előtt járatsz le.
- Miért is járattalak le? Azért mert a munkámat végzem és odamentem hozzád? Én kérek elnézést, hogy nem tehetek róla, hogy szarok a fejedre mert én lennék kirúgva a végén.
- Bár úgy lenne. - mordul rám.
- Végül is, nem én csaltam meg a "barátnőmet" - mutogatok idézőjeleket a levegőbe.
- Hiba volt oké? Épp nem volt sínen a kapcsolatom.
- Nem volt sínen? Ezért megfektetted az első szembejövőt és állást ajánlottál neki.
- Nem mondhatok többet. - mi az, hogy nem? Mit tikol még? - Ha megbocsátasz, nekem dolgom van. - majd nagy léptekkel elsétált. Tényleg ennyire nehéz eset? Még a programot se vázoltam fel neki. Ha miatta lecsesznek én magam folytom meg.
Ránézek az órámra ami 11:55- öt mutat. Szuper. Délre van találkozóm Landoval. Legalább kicsit is elfelejtem a nemrégiben lejátszódó dolgokat.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
- Milyen eddig a napod? - tesz le elém egy kávét Lando. Ez most életmentő.
- Egész jó. - kavargatom az italt.
- Nem vagy meggyőző.
- Nem szeretnék róla beszélni. Neked milyen napod volt eddig? - terelem más felé a témát.
- Ha tippelnem kéne. - tekeri le a tejesdoboz kupakját. Nem kávézni jöttünk úgy őszintén? Egyáltalán miért lepődök meg a tejmániáján? - Russellel volt valami. - tudtam, hogy nem zárja le ezt a témát. - Válaszolva a kérdésedre, Carlost boldogítottam. Szóval?
- Igen vele de légyszi engedjük el. Így is ma még kéne vele találkoznom. Elrohant de nem tudom hova.
- Elment körbejárni a pályát.
- Értem. - vajon ha vissza felé indulok el rajta akkor összefutunk? Engedjük el, ez hülyeség. - Nem tudod mikor végez?
- Nem. - szuper. - Szerintem várd meg a hotelben. - miért mindig én futok utána?
Persze Sztef, ez a munkád.
