{- Legyél kész kilencre és majd jövünk érted. - áll fel majd megindul kifelé. Mikor már becsukta maga mögött az ajtót utána kiabáltam.
- Remélem nem az egész Paddock-ot hívtad meg? - tudom, hogy nem hallotta de azért bíztam benne.
Reménytelen eset...}
- Elárulnád, hova megyünk? - erősködtem a kocsi hátsó ülésén miközben Liz és Louis fapofával néztek maguk elé. - Értem, tehát az én mondataimat kiszelektáljátok. Tudjátok, hogy ezt gyógyítani kell. Főleg neked Louis. Rossz hallással nem is szabadna vezetned mert...
- Sztef könyörgöm. - próbálta elrejteni a mosolyát. - 2 percet bírj ki kérlek. - néz bele a volán feletti visszapillantóba. Elmorogtam egy jól vant, majd keresztbe fontam a karom magam előtt és durcás arccal meredtem ki a szélvédőn.
Az autó elkezdett lassulni, majd oldalra pillantva konstatáltam, hogy egy kisebb háznál álltunk meg. Ez a gazdagnegyed, rá kellett jönnöm. Mikor lesz nekem ilyen lakásom. Nagy kert, nagy medencével, óriási terasszal. Kell ennél több. Igen, mondjuk egy kutya. Anélkül nem élnék ilyen helyen. Jól van Sztef, álmodozz, kacagok fel magamban.
Kinyitom a kocsi ajtaját majd óvatosan kiszállok, ugyan is nem egyszerű ebben a magassarkúban egyensúlyozni. Egyáltalán minek ilyen cipőt vettem fel?
Visszanyúlok a kistáskámért, majd pár lépést megteszek a kapu felé.
Kissé habozok, hogy menjek-e be ugyanis azt se tudom, hogy mi történik.
- Gyere! - nyújtja a kezét Louis, majd belekarolok és úgy sétálunk befelé. Ne ess el, ne ess el. A bejárati ajtóhoz vezeti út mellett gyönyörű lámpák világítottak. Ízlésesen nézett ki. Vajon ki lehet a gazdája? Kopogás nélkül mentünk be, majd a nagy sötétség fogadott. Most jön az a rész mikor mindneki előugrik?
Louis próbálta megkeresni a villanykapcsolót több kevesebb sikerrel.
Jól kezdődik.
Pillanatokkal később a helyiséget felváltotta a világosság majd egy kisebb csoport tárult elém. Asztalok tele piával, üdítővel és rengeteg nasival. Mennyország!
- Boldog Szülinapot! - kiabálták egyszerre majd Lando volt az első aki odafutott és a karjaiba zárt.
- Boldogat Kislány! - ölelt meg jó szorosan.
- Néhol hibázott ez a mondat Norris. Tudtommal idősebb vagyok. - húzom össze a szemöldököm és jókat derülök a fiún.
- A kor csak egy szám drága, ezt ne felejtsd. - megrázom a fejem majd odasétáltam a többiekhez és mindenkinek köszönetet mondtam.
A bulin megjelent ugye Lando, Alex, Mick, Charles, Daniel, Carlos, Louis, Liz és még Seb is benézett, de elmondása szerint ő nem marad sokáig.
Egy valakit hiányoltam, és az a valaki George volt.
Forgolódtam körbe a szobában de egyszerűen nem láttam.
Miután beletörődtem, hogy nincs itt, odasétáltam a pulthoz és öntöttem magamnak egy pohár pezsgőt. Nem terveztem sokat inni, nem rám vall.
Álltam és csak néztem a barátaim, hogy jókedvvel beszélgetnek és szórakoznak valamin. Jó volt látni, hogy pályán kívül nem versenytársak, hanem igaz barátok.
A zene egyszer csak felcsendült. Még DJ pultot is képesek voltak szerezni. Ahogy elnéztem Lando és Daniel álltak mögötte. Az utóbbi kezében egy mikrofon volt amit megkocogtatott és elkezdte a mondandóját.
- Bizonyára, mindneki tudja miért vagyunk itt. Ennek a bolond nőszemélynek ünnepeljük a huszonkettedik születésnapját. Remélem örülsz, hogy szerény társaságunkban töltöd el ezt a napot. - villantja meg mosolyát. A szemem már szinte könnybe lábadt. - Ennek örömére énekelnék valamit. - mire a társaság már fogta a fejét. Mindenki tudta miylen ha Ricciardo énekel. - Boldog szülinapooot! Boldog szülinapoooot! Boldog születésnapot Stefikeeeee, Boldog szülinapoooot! - dalolta el ezt a pár sort, mire könnyeim utat engedtek maguknak.
- Köszönöm! - veszem felé az irányt majd adok neki egy nagy ölelést. Mikor elengedtem, elkezdtem törölgetni a szemem.
Az órák csak követték egymást, rengeteget táncoltunk, karaoke-ztunk, vagy csak szimplán beszélgettünk a semmiről.
Jó volt olyan emberek társaságában tölteni a napomat akiket szeretek.
Lecsúszott egy két pohár a fiúknál, de nem voltak részegek és ezt tisztelem is bennük. Holnap amúgy is autóba kell ülniük, nem lenne a legszerencsésebb.
Egy ajtó csukódásra kaptuk fel a fejünket. Nem sokkal később Russell lépett be egy nagy szatyorral a kezében.
Az idő lelassult körülöttünk. Csak álltunk és néztük egymást. A zene zaja szinte eltompult.
A pillanatot Alex törte meg aki odasétált a fiúhoz és hátbaveregette, hogy hol volt eddig. A válasza csak annyi volt, hogy el kellett intéznie valamit, a szemét azonban nem vette le rólam.
Mikor megszakította a szemkontaktust a konyhába sétált majd az ott lévő asztalra lerakta a kis tasakot majd visszajött és nekitámaszkodott az egyik falnak és onnan szemlélte az eseményeket.
Miért nem jön ide?
- Ajándékozás! - kiabált egyet Liz. A fiúk sürögni forogni kezdtek míg mindegyik kezébe nem került valami. Elsőként Albon jött aki Thai fűszerekkel ajándékozott meg. Mindig is érdekeltek a keleti ételek, és ez egy remek alkalom, hogy beleépítsem a főztömbe ha arra kerül sor. Carlos egy focimeccs belépővel lepett meg. Annyiszor mondtam neki, hogy elmennék egy Spanyol meccsre. A lelkemre kötötte, hogy majd ő lesz az első, spanyolként, aki el fog vinni. Lando egy karkötővel lépett meg amin az ő neve állt. A kis egoista. Jókat nevettem rajta, természetesen mondtam neki, hogy segítsen felrakni. A csipet csapat tudja, hogy világ életemben hatalmas Schumacher rajongó voltam ezért Mick adott nekem egy kesztyűt amit még Michael hordott az egyik versenyén. Nem is kell mondanom, hogy eltört a mécses. Liz egy saját kézzel készített kis emléküveget ajándékozott. Megannyi emlék egy kis üvegben. Azonnal a nyakába borultam. Charles is egy Ferraris cuccal lepett meg. Daniel átnyújtott egy CD-t amin az ő előnyös arcképe virított. Annyit fűzött hozzá, hogy 10 dalt felénekelt csak nekem.
Louis egy kis dobozkát adott amiben egy kulcs volt. Ugye nem! Elővettem és rajta volt egy BMW logóval ellátott kulcstartó volt. Azt a rohadt!
- Képes vagy nekem adni az autód! - fogom a fejem miközben értetlenül nézek rá.
- Vettem egy másikat és tudom, hogy alapból is tetszett neked .
- De ezt nem fogadhatom el. Ez nagyon drága ajándék.
- De elfogadod. Nem nyitok vitát. Kint parkol a kicsike, innen már a tiéd. - köpni nyelni nem tudtam. Kaptam egy autót. Erős túlzásnak találtam a részéről, de nem akartam vitát kiváltani. Becsülöm és nagyra értékelem ezt a gesztusát.
- Most legalább vezethetem. - poénkodom el a dolgot.
Utolsó embernek George marad.
Odasétált elém majd átnyújtotta a szatyrot.
- Nem készültem nagy ajándékkal...
- Nekem az is elég, hogy eljöttél. - vágok a szavába.
- Boldog Születésnapot Kicsim! - jelenti ki mindenki előtt. Szám egy pillanatra tátva maradt. Elvettem tőle az ajándékot majd belekukkantok. Az a róka plüss van benne amit tegnap láttam a kirakatban.
- Először nem akarták nekem odaadni hiszen már félrerakatták, aztán lefizettem a boltost egy belépővel és utána... - a nyakát a rókával a kezembe átkaroltam majd egy csókba hívtam. Nem is kellett sok, egyből viszonozta.
- Köszönöm. - néztem meg jobban. Nyakában egy zsinór lógott aminek végén egy zár kulccsa volt. Kerdőn néztem fel rá.
- Csak gondold át. - karolja át a derekam. - Mondjuk légyszi ne úgy tudjam meg, mint a szerződéses dolgot, hogy egyszer csak hazamegyek és be vagy cuccolva.
- Nyugi nem úgy fogod. - mosolygok rá, mire lehajolt még egy csókra.
Nem érdekelte, hogy ott állnak körülöttünk. Csak velem foglalkozott.
Ez volt a mi pillanatunk...
******
Uuuursiteeen több mint 16K olvasó. Mikor elkezdtem sose gondoltam, hogy ennyi részt fog megélni. És még azt se tudom mennyi után zárom le ezt az egészet.
Nagyon köszönök minden vote-ot és hozzászólást amikkel feldobjátok a napom.
Pusziii❤
