{Lépéseket hallok magam mögött majd odafordulok és meglátom a két fiút, ahogy az ajtófélfának támaszkodnak.
Rájuk vezetem a tekintetem majd megszólalok:
- Hogy is hívták és hol van most? - húzom apró félmosolyra a szám hiszen sok idő után végre azt érzem, hogy újra láthatjuk egymást.
- Anthoine Hubert...}
- Tényleg Tonio. - csapom homlokom magam. - Nemsokára itt lesz ugye? Vagy elköltözött? Akkor látogassuk meg. - pörgök fel miközben össze-vissza forgolódok és közben majd kicsattanok az örömtől a régi jó barátom neve hallatán. Mikor a két srácra néztem egyből lehervadt a mosoy az arcomról. Rájuk néztem és elment a hangulatom. Két ilyen gyötrelmes tekintetet ritkán lát az ember. - Nekem ez nem tetszik. - mutogatok rájuk. - Miért néztek így rám. - teljesen elvesztettem a fonalat.
- Gyere ki. - int a fejével Louis. - Szerintem ülj le. - mutatott a kezével a fotelre amire lehuppantam.
- Valamit nem tudsz. - guggolt le elém Pierre és a szeme egybefúródott az enyémekkel. Mintha pár könnycseppet véltem volna felfedezni.
- Még is mit? - csattanok fel ingerülten. - Mit kerüljük itt a forró kását. Vagy egyértelműen elmondjátok, hogy mi van vagy...
- Nem fogsz már vele találkozni. - vág a szavamba a francia. Mi az, hogy nem fogok vele találkozni? Még is ki ő, hogy megmondja nekem, hogy kivel találkozzak?!
- Hogy mi? Kifejtenéd kérlek. - dőlök hátra feszülten miközben a két fiú között jár a szemem.
- Az a helyzet... - kezdi Louis, majd leül mellém a fotel karfájára. Meleg lehelletét éreztem amit hangosan kifújt majd folytatta. - Azt csinálta amit szeretett. - mire felkaptam a fejem és ránéztem. - Az álmának élt és azt el is érte. - elérte? És én nem voltam ott. Köszönöm anya, hogy megfosztottál a "barátom" sikerétől. Emlékszem mikor kint ültünk a kertben a hintán, mindig mesélte, hogy ő Forma 1-es pilóta lesz és majd megyek vele minden versenyére. De még mindig nem értem, hogy mit akarnak a fiúk.
- Nekem ebből elég volt. - pattanok fel majd a bejárati ajtó felé veszem az irányt majd megállva előtte hátrafordulok. - Nem akarom tovább hallgatni a dumátokat. Idehívtok aztán szart se mondtok. - visszafordultam és kezem a kilincsre helyeztem.
- Életét vesztette az egyik versenyén...
