{- Ma egy hotelben megszállunk és holnap megyünk Pierrhez aki megkért, hogy hívjalak magammal. Fontos dologról akar veled beszélni amit jogod van tudni...
Mi a francról beszél? }
A hotel szobánk letisztult és elég modern stílusú volt. Két nagy szobával, egy nappalival és egy konyhával. Egyszerű de nagyszerű. A célnak megfelelő. A kis bőröndömet beállítottam az egyik szekrény elé. Fölösleges kipakolnom, hiszen holnap úgyis elhagyjuk a szállodát. Mivel egészen holnapig nem volt semmi dolgom, meg őszintén kimozdulni se volt kedvem, gondoltam előveszek egy könyvet és azzal lekötöm magam. Fél órája olvasgattam, amikor a hasam a tudatomra adta, hogy éhes vagyok. Betettem egy könyvjelzőt a könyvbe, majd összecsukva az éjjeliszekrényemre tettem.
Mivel pár dolgon kívül nem volt semmi a hűtőben így csak egy egyszerű tojásrántottánál maradtam. Nem tartottam fontosnak, hogy elmenjek bevásárolni. Minek azt. Vacsorázni így is , úgy is a szálloda éttermében tesszük meg.
Miután elkészült a kajám, félültem a bárpulthoz tartozó székre és kezembe vettem a mobilom. Gondoltam elolvasom, hogy miket írnak a hírekben.
Ki gondolta volna. Még mindig a Williams-es munkámon rágodnak. Miért nem tudnak végre leszállni az ügyről és elfogadni.
Na ez még a másik kedvenc témám. Én és Callum. Amióta kiraltunk egy képet, hogy együtt vagyunk Angliában azóta semmi másról nem szólnak az ilyesfajta cikkek, minthogy Callum Ilott-nak új barátnője van meghozza az érdekember Stefánia Dalmady. Kapja be az összes. Majd lezárom a telefonom és mergemből a pultra csapom. Még az étvágyam is elment. Az ajtó hangos nyikorgására leszek figyelmes. Pillanatokkal később kilép rajta Louis.
- Mi volt ez a nagy csattanás? - törölgeti a szemét a Svájci barátom.
- Felkeltettelek? - nézek rá elszontyolódva. Haja az alvástól úgy állt mint egy madárfészek és délután révén elég laposakat pislogott.
- Nem aludtam. Max talán egy kicsit. - túr bele barna fürtjeibe.
- Ne haragudj. - húzom el a szám.
- Semmiség. Na de mondd, mi a baj? - ül le a mellettem lévő székre és maga fele fordít, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Elegem van a sajtóból. Minek kell valótlant állítani - emelem fel a hangom. - Többet vagyok már lassan a középpontban mint egy hatszoros világbajnok. Meg érted, nem az a probléma, hogy leírják , hogy hol dolgozok meg, hogy mit. Hanem az ahogy leírják. Mindig találnak valamit amit valótlanul be tudnak állítani. Meg nekem semmi bajom nincs azzal, hogy Callum és az én kapcsolatomról cikkeznek mert így is úgy is megtudták volna. Csak a stílus. Az a lekicsinyítés . Az eszem megáll. - fúrom a fejem Louis mellkasába aki szorosan átölel. Érzem, hogy pár könnycsepp utat tör magának.
- Először próbálj meg lenyugodni. - simogatja a hátam. - Annyiszor mondtam, hogy azokat a szennylapokat ne olvasd. Te is tudod milyenek. Egy elszólás, vagy egy szaftos téma és máris keselyű módjára rárepülnek és kiforgatják a sztorit. Hidd el, az aki tudja, hogy milyen ember vagy az nem így vélekedik felőled. Az pontosan tudja, hogy hogy kerültél oda. Tehetséges vagy, és ezt el kell hinned magadról. A sajtót meg szard le. Russell-el meg ne törődj. Mutasd meg neki, hogy milyen fából faragtak. - töröl le egy könnycseppet. - Főnököddel már beszéltél erről? -mire megráztam a fejem. - Jó lenne ha felhívnád, hát ha tudna intézkedni. Tudod, hogy rám számíthatsz .
- Persze. - nézek fel rá és elejtek egy apró mosolyt.
- Na ezt szeretném látni. Menj és pihenj le, rendelek fel valamilyen kaját. Ne, hogy nekem rontottán élj egy ötcsillagos szállodban. - segít le a székről majd megindulok a szobám felé. Félúton megfordulok majd ránézek a barátomra aki próbálta megtalálni, hogy melyik számot hívja
- Louis. - szólítom meg mire rámkapja a tekintetét. - Köszönök mindent.
- Nincsen mit. - kacsint rám majd visszafordul a papírhalmazhoz, tovább kutatva.
