Augusztus 5. |Szerda|
Álmos vagyok.
Csapott meg a tudat mikor kinyitottam a szemem reggel.
Nem állítottam be ébresztőt, gondolván, hogy úgy is sokáig aludhatok.
Na ez az a dolog ami nem következett be. Valaki nagyon lelkesen verte az ajtómat, és kiabált, hogy engedjem be. Annyira kómás voltam, hogy még a hangot sem ismertem fel. Szépen lassan kibújtam az ágyamból és odacsoszogtam a bejárathoz.
Elfordítpttam a zárban a kulcsot és elém tárult Lando és Daniel nagy feje, még nagyobb vigyorral.
- Ti meg mit kerestek itt? - dörgölöm mag a szemem egy ásítás közepette.
- Gondoltuk ébren vagy, így jöttünk összeszedni téged. Fél óra és indulunk.
- Ti betegek vagytok? - játszom meg magam drámaian és háttal ledobom magam az ágyra.
- Nem érünk rá egész nap. - fogja meg a két bokám Dany és lehúz a földre.
- Te állat! Bevágtam a fejem!
- Ütődöttebb már nem leszel. - vág vissza az ausztrál.
- Most mondanám, hogy elszámolok háromig és utánad megyek, de meg ahhoz is lusta vagyok, hogy felálljak innen...
- Ha nem igyekszel, itt hagyunk. - integet majd eltűnnek a szemem elől. Remek.
Mondtam már, hogy még vagyok áldva velük?
꧁꧂
- Na megjött a mormotánk is. - tárja ki az egyik karját Lando mivel a másikban egy italt fogott. - Mormi. Hívhatlak Morminak?
- Ha még egy szót is szólsz ledugom a torkodon a szívószálat.
- Valaki nagyon harapós kedvében van reggel. - egy meleg tenyeret érzek meg a jobb vállamon majd egy puszit a fején búbján. Nem mondom, hogy nem esett jól, csak hát nem mások előtt.
Végignézve a társaságon, mindenki elengedte ezt az esetet, mintha megszokott lenne, vaaagy tudnak valamiről. Egyedül Louis volt az aki tartotta velem a szemkontaktust válaszokat várva, hogy még is miről maradt le. Észrevétlenül bólintottam, ezzel tudatára adva, hogy majd beszélünk, mire megeresztett egy félmosolyt és megtörte a közénk telepedő csendet.
- Na menjünk szerintem, nem érünk rá egész nap. - egy emberként indultunk meg a kifelé, tényleg mint egy csürhe.
- Hát ti meg merre mentek ennyien? - állít meg minket egy hang. Megfordulunk és szembe találjuk magunkat Vettellel. Mick egyből kapva az alkalmon odament és egy öleléssel köszöntötte őt. Melegség jár el ahogy rájuk nézek. Minden tiszteletem Sebastiané, aki Michael balesete után ott van a kis Schuminak. Apja helyett apja.
- Megyünk táncolni. - jelenti ki büszkén Alex, bár az arca nem ezt sugallta. Látszott, hogy Seb nem nagyon érti a dolgot így folytatta. - Az a két bolond - mutat Landora és Carlosra - fogadtak a mi tudtunk kívül. Gokartoztunk és amelyik csapat veszít az eljár egy táncot nyilvánosan úgy, hogy ki is posztolja. Megalázó.
- Nekem tetszik. - nevet fel. - Csatlakozhatok?
- Gyere. - biccentett a fejével Mick majd folytattuk az utunkat.
És hogy mire esett a válsztásunk, mint helyszín? Először gondoltunk a boxutcára, de ez az ötlet elég hamar meghiúsult. Valaki mondta, hogy legyen a bevásárlóközpontban. Bár az nem lett volna szerencsés, hogy a nagy hangfallal, a bolt közepén ropják a pilóták. Az kéne még ha ki lennék tiltva.
Így maradt a sablonos ötlet amit tegnap is megemlítettünk. A parkoló. Méghozzá a legforgalmasabb áruház parkolója
Jó lesz ez én azt mondom. Két autóval utaztunk. A volán mögött én foglaltam helyet, mellettem Russell, hátul meg Lando, Daniel és Alex. A másik járműben értelem szerűen a többiek. Mikor a slussz kulcsért nyúltam volna olyan szinten elkezdett remegni a kezem. A hátul ülő srácok erről semmit se tudtak ugyan is el voltak foglalva azzal hogy milyen zenét kapcsoljanak. Őszintén megvallva nem én akartam vezetni, csak a fiúk betessékeltek ide, hogy márpedig én fogok. Én meg persze nem szóltam semmit. Hogy miért? Mert gáznak találtam. Nincs sok rutinom. Úrrá lett rajtam a pánik. Éreztem, hogy lever a víz.
A mellettem ülő Britnek ez fel is tűnt, nem ment el szó nélkül ez mellett.
- Minden oké?
- Persze csak kell egy kis levegő. - szállok ki. Háttal nekidőlök a jármű csomagtartójának majd nagy levegőt véve szippantom be a friss oxigént. Mielőtt újra kérdezősködni kezdene, belekezdtem. - Hat éve nem vezettem. Félek, hogy bármi történik. Meg lett a jogsim, de nem használtam ki. Semmi tapasztalatom. - kezdem el a földet pásztázni.
- Miért nem mondtad? - teszi fel a teljesen jogos kérdést.
- Nem tudom. - suttogom magam elé, miközben próbálom rendezni a légzésem.
- Vár egy kicsit. - megy el mellőlem majd pár pillanat múlva visszajön és a csuklómnál fogva vezet vissza a szállodába.
- Hova viszel?
- Mi külön megyünk. - vesszük célba a parkolóházat. Most ennek örüljek vagy ne. George előhúzza a zsebéből a kulcsát amin megnyomott egy gombot és a szürke Mercedes lámpái egyből felvillantak. Kezét a derekamra csúsztatta és úgy vezetett el odáig. Udvariasan kinyitotta nekem a kormány oldalán lévő ajtót amin szó nélkül beszálltam. Most szivat ugye? Behuppant mellém majd megszólalt.
- Indítsd be az autót. - feszengve kapcsolom be a biztonsági övem és már egy fokkal nyugodtabban tekerem el a kulcsot. A motor hangosan felbőg. Lábaim ráhelyezem a gázra és a kuplungra. Jobb kezem rátettem a sebváltóra míg a ballal erősen markolom a kormányt mintha az életem múlna rajta. - Most tedd rükvercbe. - úgy néztem fel rá mint aki ne tudja, hogy hogy kell. Pedig tudtam! - Azért ennyire ne félj. Na segítek. - ejt meg egy apró mosolyt majd a kezét rásimította az enyémre. Apró mozdulattal váltottunk. Szépen lassan kitolattunk a helyünkről.
- Most biztos hülyének nézel. - állapítom meg a nyilvánvaló tényt.
- Miért is? - vág értetlen fejet.
- Ezért az egész szituációért. - hadonászok a kezeimmel.
- Dehogy nézlek, ne butáskodj. - villantja meg ezer wattos mosolyát. - Örülök, hogy bízol bennem, és hogy segíthetek. - vezette rá a pracliját a combomra. Mondanom se kellett, egyből elvörösödtem. Szemeim az övéi felé vándoroltak. Tengerkék szemeibe el lehetett veszni. Mondtam már? Mintha egy apró csillanást vettem volna észre bennük. De ezt mindig akkor látom ha rámnéz. Véletlen volna?
Felém fordul és elkezdett közeledni, szépen lassan szüntette meg a köztünk lévő távolságot és ajkát az enyémre tapasztotta. Nem kellett félteni, egyből viszonoztam a csókot.
Kezeim a mellkasára simítottam míg ő egy kósza tincset tűrt a fülem mögé.
Nem akartam megszakítani a pillanatot.
Vágytam a csókjára.
Többet akartam
Őt akartam...
***
11K olvasó!!!!
Nem tudom elégszer megköszönni 🥰😇
