{- Na menjünk. - biccent a fejével oldalra majd, hosszú lábaival megindul. Én csak álltam földbe gyökerezett lábbal és néztem míg kihúz egy széket és leül rá majd kérdő tekintettel vizslat engem. De nekem csak egy szó volt a fejemben.
Nyertem. }Elhelyezkedtem vele szembe majd bepötyögtem a kódot a táblagépen és a jegyzetek között kutakodni kezdtem a megfelelő dokumentum után.
- Nem érek rá egész este. - támasztja meg a fejét az asztalon.
- Még szerencse, hogy én igen. - meg is van. - Holnap az első szabadedzésed tizenegykor lesz. Jó lenne ha már előtte másfél órával megjelennél. - veszem fel a szemkontaktust. Arcáról semmit nem tudtam kivenni, talán egy kis unalmat. Hát sajnálom. El kell, hogy viselj egy darabig.
- Mondod tovább is vagy nézel még azzal a két szép szemeddel. - mondja ironikusan. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Próbálj meg nem elvörösödni, még akkor is ha nem bóknak szánta.
- Nagyon vicces vagy. - forgatom meg a szemem. - Szóval, utána egy rövid interjú. Semmi kényes kérdésre nem adsz választ. Remélem tudod mire értem. - helyeslően bólint. - Szuper. Délután háromkor meg a második szabadedzés. Este meg lesz egy erősítő edzésed. Alexis odaadta nekem az étrended. Leadtam a konyhán. Ha mást eszel és észreveszem kikapsz. De nem csak tőlem.
- Te mindig ilyen vagy? - dönti oldalra a fejét és felhúzza a szemöldökét.
- Milyen? - torzul grimaszba az arcom.
- Ilyen katonás. Főnökösködő, barátságtalan, ellenszenves, lobbanékony, komor.
- Jó elég lesz. - állítom le mielőtt a világ összes rossz tulajdonságát felsorolja. - Először is. Miért legyek veled barátságos? Egyszer voltam veled rendes, magamat adtam és egy szóval nem mondhatod, hogy ellenszenves vagyok. Tudod jól. Nem igaz? De te eljátszottad. Ne várj tőlem mást. És igen. Főnökösködő vagyok. De csak veled szemben. Ha nem lennél ilyen arrogáns és normálisan - állok meg egy pillanatra - tudod mit jelent az a szó? Mert szívesen segítek a jelentésében. Ha normálisan - emelem ki újból a szót ezzel nyomatékosítva - tudnánk kommunikálni. Mondjuk nem lépnél le mikor probálnám végezni a munkám. Tudod milyen szar. Próbálok mindent tökéletesen csinálni, hogy elfogadjanak és elismerjék, hogy igen is tökéletesen végzem a munkám és nem csak holmi egy éjszakás kalandból kerültem ide. - könnyezek be a mondandóm végére, majd felállok és ott hagyom.
Nem láthatja, hogy megtörtem
꧁꧂
Eddig hogy tetszik a könyv?
Megnondom az őszintét, elgondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy szüneteltetni kéne 😅