{-De valami akkor is vonzott hozzád. - húz közelebb magához és odahajol egészen közel. A szeme felváltva az én szemem és szám között jár. Mikor még akarna csókolni, eltolom magamtól.
- Nem lesz köztünk semmi. Nem igaz? - és kisétálok az ajtón...}
Mit is gondtam. Hogy majd akkora szerencsém lesz, hogy magam miatt kerülök be a csapathoz. Hát persze, hogy nem. Érzem, hogy kezd igaz lenni az, hogy érdekből vagyok itt. Apám miatt. Aki évekig titkolta azt, hogy hol dolgozik. Mitől félt? Hogy majd megharagszom? Miért is? Azért mert dolgozik? Ez hülyeség. Meg az is, hogy George-ot küldték rám. Tudták, hogy odáig meg vissza vagyok érte és ez kihasználás. Kihasználták azt, hogy nekem ő a kedvencem és vak ember módjára mennék a fejem után amiben ő is benne van. De az a vallomás egyszerűen felkavart. Belém szeretett? Tényleg igazat mond? Egyszerűen az érzelmeim nem tudják, hogy mit akarok. Ez lehetséges? Az eszem azt mondja, hogy engedd el egyszer átvert másodszor is átfog, meg, hogy úgy is ott van Callum aki minden hibád ellenére is szeret és támogat. A szívem meg húz mindkét fiú fele. George-al valami olyat éltem át, amiről minden nő álmodik. Megadta nekem életem első együttlétét, amit nem is tagadok. Nem bántam meg. Még ha így is jött le. Callum viszont. Csóknál tovább nem nagyon mentünk. Vele a kapcsolatom biztos lábakon áll és lépésről lépésre haladunk és tapossuk ki az utat. Nem siettetünk semmit. Russell-el viszont ha felgyorsulna az idő. Olyan érzelmek szabadulnak fel bennem amit csak ő tudott kiváltani.
Nem helyes. Igaza volt. Nem lehet köztünk semmi. Csupán munkakapcsolat. Nem is lenne szép ha kiderülne, hogy a managerével szűrte össze a levet. Meg nem hiszem, hogy így együtt tudnánk dolgozni.
El kell felejtenem ezt az egészet. Nem lehet befolyással a holnapi, illetve a jövő hetemre. Jön a párom és száz százalékosan rá akarok és fogok is koncentrálni.
Nem üthet be semmi. Senki számára nem leszek elérhető. Együtt leszünk, úgy is ritkán találkozunk. Nem árt azért a jövőnkről is beszélni. Ha törik ha szakad akkor is felvázolom neki a szándékaimat. Svájba fogok költözni. Nézegettem kis lakásokat amik igazán kedvemre valóak. Remélem Callum támogat. Csak nem szül vitát köztünk ez a téma. Meg kell értenie, hogy nem élhetek rajta. A maranelloi lakása is közösen van a barátjával. Nem szeretnék a nyakukon lenni.
Miért ilyen nehéz döntés minden?
Mikor visszaértem a hotelbe megcéloztam az éttermet és a kedvemre való ételek közül válogattam. Legalább ennyi boldogságom legyen. Hogy álljak holnap elé? Mintha mi se történt volna? Nem fogom tudni csettintésre elfelejteni a mai napot. Mindegy, felesleges ezen rágódni. Meg hát, úgyse tudok a múlton változtatni. Már ehettem egy 10 perce mikor valaki megkocogtatta a vállam. Ijedtégembe egy apró sikoly hagyta el a szám. Nem elég, hogy a gondolataimban vagyok merülve de még valaki ijesztget is. Óvatosan megfordulok és szembe találom magam a barátommal. Callum kicseszett Ilott. Mit kereses itt? Őszintén azt hittem, hogy nagyobb öröm fogja átjárni a testem mikor meglátom. Most egyszerűen azt éreztem, hogy ennek nincs itt az ideje. Nem voltam felkészülve az érkezésére. Így hogyan gubózzak be a "szobámba" és gondolkozzak az életemen? Egy kamu mosoly magamra erőltetve a karjaiba vetem magam. Éreznem kellene a pillangókat a gyomromban, a bizsergést egész testemen, de ez az érzés most alábbhagyott. Érzelemmentesen és görcsösen szorítottam magamhoz, mint aki valami bűnt követett el. Nem akartam, hogy rájöjjön a vívódásomra ami az eszem és a szívem közt zajlik. Mámorító férfias parfümje egyből felkúszott az orromba. Máskor ettől mindig megnyugvást érzek de most ez sem volt. Mi van veled Stefánia? Mit tett veled George, hogy már a saját barátod nem vett ki belőle semmilyen érzelmet. Mi van ha tényleg csak a felejtésre volt jó? Szörnyű alak vagyok.
- Te itt? Nem is mondtad hogy jössz. Nem arról volt szó hogy csak vasárnap délután találkozunk?
- Gondoltam megleplek. Nem is örülsz?
-De igen! - Na jó nem. Teszem hozzá magamba - Csak ha szólsz akkor ki tudtam volna eléd menni.
- Úgy nem lett volna meglepetés. - fogja közre a derekam és egy apró csókot lehel ajkaimra. Jól van Sztef, szedd össze magad. Nem mutathatod ki hogy nem vagy tisztában az érzéseiddel. Kis idő után vissza csókolok és így álltunk perceken keresztül az étkezőben.
Mi lenne a jó döntés?
