- Nem okoztál csalódást. Hazudnék ha azt mondanám nem számítottam erre a beszélgetésre. Csak túl hamar történt meg. - veszi kezébe az utazó táskáját és megindul a bejárat felé. - Tudod, - fordul vissza - Russell kurvára mázlista, hogy te vagy neki. Igaz ezt meg ő nem látja de ez igazság. - lép ki az ajtón.
°
És az életemből is.
Augusztus 3. |Hétfő|
Első versenyhétvégém teljesítve. A történtek ellenére nagyin tetszett. Imádom ezt az állást.
Általában két hét szünet szokott lenni két nagydíj között ám ez is eltér a megszokottól. Ugyan is nem utazunk tovább hanem maradunk itt hiszen ezen a hétvégén jön a 70. évfordulós Brit nagydíj. Rá egy hétre meg a Belga és csak utána egy hét szünet.
El sem hiszem, hogy lazíthatok pár napot.
Ma érkezik Louis és még pár Forma kettes pilóta. Gondoltam kimegyek a barátom elé a reptérre de annál beszaribb vagyok. Mint mondtam már egy ideje nem válaszolok a hívásaira az üzeneteire. Inkább megvárom a recepciónál. Úgy is be kell jelentekznie nem? Na ugye. Tökéletes megoldás.
Tegnap egyáltalán nem beszéltem Lizzel szóval semmitnem tud a történtekről. Szerintem majd személyesen beszámolok neki.
Az órámra pillantva konstatáltam, hogy délután kettő óra van.
Remek. A gépük csak négykor száll le. Nem akarok a szobámban dekkolni meg két órát. Jó. Inkább hasznossá teszem magam. Neki állok a hétvégi beosztásnak.
Kiszemeltem magamnak egy csini kanapét az előtérben majd le is telepedtem rá. Kistáskámból előveszem a laptopom — ez is egy ritka alkalom, hogy itt van nálam — és megnyitva az e-maileket kezdem el keresgélni azt amit az elmúlt órákban Claire küldött.
Ez is egy mozgalmas menet lesz.
Csütörtökön média nap. Lesz egy Sergio Pèrez-el délután, meg egy egyéni este. Hadd legyen miről pletykálni jupppiii!
Pénteken két darab szabadedzés, oké itt majd beírom az időpontokat.
Szombat szabadedzés plusz időmérő. Interjúk, interjúk hátán.
Vasárnap futam, amin most úgy odatesszük magunkat. Lecsuktam a gépem és nagy sóhajjal hátradőltem. Ezzel is megvolnánk.
- Min ügyködsz? - szól hozzám valaki. Ijedségemben kivertem az ölemből a laptopot ami kisebb zajjal mepuszilta a földet. Ez az én szerencsém gyerekek. Fejemet gyorsan oldalra kaptam, hogy realizáljam, hogy kis is hozta rám a frászt.
- Édes istenem Lando! Minek sunnyogsz? - teszem fel a költői kerdésem.
- Mi, én, nem. Csak láttam, hogy egyedül vagy. Vársz valakit?
- Ami azt illeti, igen. - veszem fel a gépet. Fuh, nem lett baja.
- Geo... - kezdi el a fiú nevét.
- Nem! - vágok a szavába.
- Akoooor? - húzza kisfiús mosolyra a száját.
- Mondták már, hogy rohadtul kíváncsi vagy? - állapítom meg azt a tényt amit kb mindenki tud.
- Mondták már, hogy... Hogy? Cseszd meg nem tudok mit mondani. Na kit vársz.
- Menthetetlen vagy. Csak Louis-t. Tudod?
- Jaa igeen. Nagyon jóba lettetek. - húzza össze a szemét. Na már csak ez hiányzott.
- Ne gondolj bele sok mindent Norris.
- Be ne kapj. - emeli fel a kezét védekezően. - Nézd, ott jön Russell! - kiallt fel a mellettem ülő fiú.
- Hol? - fordítom a fejem a bejárat felé. Most jutott el a tudoatomig, hogy át lettem verve. Nincs is ott senki.
- Te lány! - rázza meg a fejét Lando - Mit tud ő, hogy ennyire oda vagy érte?
- Leakadnál rólam?
- Értem, szóval nem akarsz róla beszélni.
- És erre most jöttél rá. Had gratuláljak. - nyújtom a kezem felé, hogy kezét fogjak vele ám ekkor a fülem megcsapja a hotel ajtajának nyitódása. Belépett rajta a rég látott Svájci barátom. Végig követtem a szememmel, hogy odamegy a portára és kikéri magának a szoba kulcsát. Most vagy soha. Kapom fel a cuccaimat majd felé veszem az irányt. Magam mögött hallom, hogy Lando kiabál de most nem tudott meghatni.
Gyorsan kellett szednem a lábam hiszen már a liftnél járt. Miért nem kaptam hosszabb lábakat! Mielőtt becsukódott volna a fémdoboz ajtaja, meg gyorsan oda tudtam rakni a kezem ezzel meggátolva annak bezáródását.
Kínos mosolyt magamra erőltettem majd beálltam mellé.
- Szia. - köszönök neki. Oké ez nagyon ciki.
- Helo. - mered maga elé.
- Hányadik lesz?
- Harmadik.
- Akkor egy helyre megyünk. - próbálom oldani a feszültséget.
- Na jó, Sztef - fordul felém - Mit szeretnél.
- Ahj, bocsánatot szeretnék kérni amiért ignoráltalak teljesen alaptalanul. Inkább köszönettel tartozom amit tettél. - vetem be a boci szemeket.
- Semmi baj te bolond nőszemély. - lép oda elém és kitárja a karjait amibe egyből belevtem magam.
- Azt hittem haragszol. - fúrom a fejem a mellkasába.
- Nem tudnék haragudni. Főleg ezért. Megértem ha esetleg időre volt szükséged. - észre se vettük, hogy már rég megálltunk a kívánt emeleten. Csak egy apró köhintés adta tudtunkra. Heves bocsánatkérés közepette kiszálltunk. - Jössz? - biccent a fejével a szobája felé.
- Úristen, a nagy Louis Delétraz a szobájába hív. - kezdek el hangosan visítani mint azok a "tipikus" rajongók.
- Csak ezt ne. - forgatja meg a szemét majd belép a helyiségbe.
Pedig olyan jól után utánoztam
***
7K olvasó
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyien olvassátok ❤🥺
