{- Imádom mikor magyarul beszélsz.
- Csak ugyan? - csúszok lejjebb a vízben.
- Kifejezetten.
- Nem csatlakozol? - húzom az agyát.
- Mikor utasítottam én vissza ilyet...}
Augusztus 19. |Szerda|
- Akkor ma jachtozunk? - ülök le a teraszon lévő hintaszékbe, ami üresen tátongott. A fiúk egy asztal körül fogyasztották a reggelijüket.
- Bizony. - feleli Daniel. - Eszünk aztán megyünk. Majd odaerendelünk pizzákat.
- Nem unjátok még? - szerintem életemben nem ettem ennyi pizzát mint az elmúlt napokban.
- Abból sose elég. - rántja meg a vállát Lando és ráhúz a tejesdobozra.
- És akkor behajózol, hogy kihajózhass majd vissza? - gondolkodok hangosan.
- Te vezetsz vagy én? - néz rám bután Dany mire csak védekezőleg feltettem a kezem és hátradőlve néztem a társaságot. George ekkor lépett ki félmeztelenül hozzánk. Elképzelésem se volt, hogy merre járt eddig. Próbáltam nem látványosan végig nézni.
- Na a szívtipró is befutott. - vág hozzá a barátomhoz egy konyharuhát Alex. De, hogy azt honnan szedte. Russell csak nemes egyszerűséggel lehajolt érte majd tarkón vágta vele a Thai-t. Alex felszisszent mintha annyira fájt volna neki és elkezdte dőrzsölni azt a pontot.
George rámnézett majd az öltözékemet vizslatta. A pizsamámba jöttem ki ami egy viszonylag rövidebb nadrágból állt és az ő pólójából. Apró mosolyra görbült a szája majd eltátogott egy jó reggeltet és leült szorsan mellém. Elkezdett húzni maga felé. Nem értettem, hogy mit is szeretett volna, csak annyit éreztem, hogy a hónomnál fogva megemel mint egy kisgyereket és féloldalasan az ölébe ültetett. Odahajolt és egy hosszabb csókba részesített.
- Jól aludtál?
- Igen. - fúrom be a fejem a nyakhajlatába.
- Túl aranyosak vagytok. - állapítja meg Mick miközben Lando látványosan gépel valamit a telójan. A nyakamat tenném rá, hogy éppen egy insta storyn ügyködik. A sejtésem beigazolódott ugyan is George telefonja jelzett. Előkotorta a zsebéből majd elénk tartotta, hogy én is jól lássam. Egy cseppnyi aggodalom volt bennem, ugyan is ha Norris ezt kirakta a nyilvánosság elé akkor azt fél Forma 1 látja. Megnyitja a történetet és visszaköszön a nemrégiben lezajlott kis szitunk. A képen az ominózus csókunk volt látható. Mindketten meg lettünk rajta jelölve. Elkapott az idegesség ugyan is Russellel megbeszéltük, hogy meg nem mostanában kellene nyilvánosságra hozni kettőnk kapcsolatát. Ezért nem is értettem Landot.
A barátom rám nézett és láthatta rajtam, hogy nem vagyok a legnyugottabb. Ő csak hosszan a szemembe nézett és nagyon elgondolkodott valamin. Visszanézett a telefonra és rányomott a továbbosztásra. Szemeim kikerekedtek. Hogy tessék? A fiúk már sehol sem voltak. Egyik pillanatról a másikra eltűntek. De Norris a leggyorsabban.
- Nem szeretnélek tovább titkolni. - tűr el egy tincset majd jégkék szemeit az enyémbe fúrja. - Tudom, hogy így se volt könnyű de szeretnélek felvállani, mert szeretlek és a barátnőm vagy. - beszél lassan miközben nem szakítja meg a szemkontaktust. - Nem érdekel ki mit mond majd vagy mit gondol. Boldog vagyok. - tart szünetet. - Melletted.
- Köszönöm. - csókolom meg.
- A randi meg még mindig áll. - emlékeztet. - Holnap estére ne szervezz semmit. - súgja a fülembe amitől jól eső bizsergés futott át rajtam. El sem hiszem milyen hatással van rám.
- Alig várom. - lehelek egy puszit a nyakára amitől éreztem, hogy izmai megfeszülnek.
- Menjünk készülődni. - segít felállni.
