{Ő megcélozta a Ferrari garázsát én meg egyenesen a Williamshez mentem.}
A megszokottnál is kevesebb ember volt ott. Ránézve az órára leszűrtem, hogy 10 perc múlva vége a „látogatásnak”. Ahogy közeledtem úgy rajzolódott ki annak a bizonyos embernek az alakja. El sem hiszem. Pár éve még csak álmodni mertem, most meg itt áll. Oda érve láttam, hogy a szerelők nagyon sürögnek és dolgoznak valamin. Hogy min? Hát az autón. Miii? Ez nem buli. Ha nem rakják össze időben akkor annyi a szabadedzésnek. Jobban szemügyre vettem a dolgokat majd megszólaltam. :
-Laza egy csavar.-Parancsolsz? – édes istenem. Hát tényleg ő az. Maga George Russell. Azok a tengerkék szemek bárkit megbabonáznak. Velem se lett másképp.
-Laza egy csavar. Szerintem elég érthető voltam. Vagy rossz az angolom? - artikulálok.
-Nem az angoloddal semmi baj. De meg mondanád, hogy ki vagy egyáltalán, vagy, hogy mi van a csavarral.
-Ah értem. Először is csak egy lány, aki kijött a futamra, másodszor meg.. – sétálok oda az egyik szerelőhöz – Szabad? – nyújtom oda a kezem, hogy elkérjem a csavarhúzót. Oda sétálok az autóhoz és meg húzom. – Látod itt a keréknél. Meg ahogy elnézem a kormányt összekötő rúd se a legstabilabb. – csapom össze a kezem, ami poros lett ahogy leguggoltam a kerékhez.
-Wow! – éreztem ahogy a tekintete átjár engem. Na mi van Russell... – Esetleg ebben a szakmában utazol?
-Szeretnéd? – pillantok rá a csapat falán lévő órára ami azt mutatta hogy 2 perc és a megbeszélt helyen kell lennem. – De nekem mennem kell.
-Legalább a neved mondd meg. – kiabál utánam.
-Viszlát Russell. – és azzal a lendülettel elindulok a főbejárathoz.
Ahogy sétálok végig a Paddocon körbenézek a sok sürgő ember közt. Hát igen. Lassan szabadedzés. Mindenki készül. És vagyok én. Basszus George kibaszott Russell érdeklődött utánam. Ki gondolta volna. És, hogy miért értek hozzá. Apa szerelő volt. Én meg persze ott tengtem lengtem körülötte addig míg be nem adta a derekát, hogy bizony az ő kicsi lánya jobban érdeklődik a kocsik iránt. A távolban kirajzolódik a lány alakja, aki ránézésre majd kicsattan. Na vajon mi történt. Oda érek hozzá és visítva ugrik a nyakamba.
-Na mi van? – fogom még a két vállát és magam felé fordítom.-Fogaljuk el előbb a helyünket. Hamarosan kezdenek utána mesélek. – kapja el a karom Liz és húz maga után egy épületbe.
Aha. Innen indultam. Itt a büfé. Áááh. Szóval erre. Én itt magam világosítom fel, hogy merre is kell menni annak, aki VIP jegyes. Egy lépcsőn haladtunk felfelé, aminek a tetején egy kisebb étterem szerűség helyezkedett el. Ki mentünk a terasz részére ami egyenesen a Ferrari garázs felett volt. Mindketten el helyezkedtünk és leadtuk a rendelést.
-Hallgatlak? – könyöklök rá az asztalra.-Nem fogod elhinni, de a Ferrari jóvoltából lehetőséget kaptam arra, hogy Charles-al és a többiekkel, akik ilyenkor vele mennek körbesétáljam a pályát. – tapsikol.
-De hát ez fantasztikus. Mikor, hol, merre?
-Vasárnap futam után.
-Ki kell csípjelek. Ha nekem nem azzal a hírrel jössz haza, hogy számot cseréltetek vagy, hogy randi gyanús. Elmegyek hozzá és megölöm bazdmeg álmában.
-Csillapodj. Ennyire ne éljük bele magunkat. Veled mi a helyzet?
-Vegyük úgy, hogy faképnél hagytam. – kortyolok bele a kávémba.
