31.rész

564 23 0
                                    

{'Milyen lett?' - kérdezte Geroge
"Bementél 1:28 alá. Tizenhatodik hely."
' Whohooo! ' - jön a kiálltás a túloldalról- ' Időmérőre megnyomjuk srácok'
°
Meg...}

- Érzem, hogy jók leszünk. - harapok bele a csokis palacsintánba. Nyami.

- Úgy legyen. - kortyol bele valamilyen löttybe Claire. - Nem tudom mit csináltál, de szárnyal. Viszont az az interjú amit adott az nagyon nem tetszik. Kicsit elvetette a sújkot. Nem győztem kimenteni a seggét. - akkorát nyeltem, hogy szinte megakadt a falat a torkomon. - Nem szeretném ha legközelebb ez lenne. És ez vonatkozik rád is. - megy át szigorú főnökbe.

- Értem - színlelek köhögést majd beleiszok az előttem álló vízbe.

- Eddig még vagyok veled elégedve, leszámítva a tegnapi húzást. - teszi hozzá. - tudom, hogy nem a te feladatod, hogy féken tarsd George-ot de azt is tudom, hogy te tudsz rá hatni.

- Erre nem tudok mit mondani. - piszkálom a bőrt a kezemen.

- Nem is kell. Gyere menjünk. Meg kell pár szót beszélnem a csapatommal.

꧁꧂


- Feltartok két teniszlabdát te meg reflexszerűen elkapod. - mondja el a feladatot Aleix. George-nak bemelegítése van az időmérő előtt amit most úgy gondoltam, hogy megnézem. A brit le se vett rólam a szemét mialatt az edzője magyarázott neki.  - Egy! - ejti ki a bal kezéből a labdát, ami a földre huppan. - Figyelsz egyáltalán? - korholja le.

- Persze, bocsi. - kapja oda a fejét. - Kezdjük újra. - majd folytatták a feladatot.

Mikor mindennel végeztek akkor már hét perc volt kezdésig. Az összes pilóta már az autójában ült és várták, hogy kiengedjék őket.
Mikor négyet ütött az óra, a mezőny  negyede elhagyta a boxutcát.

Mikor kiengedtük George-ot, ment egy bemelegítőkört, majd megkezdte a mért körét.
Ezalatt az idő alatt Bottas megfutotta a legjobb időt amivel az élre állt.
Russellnek se sikerült ez a kör valami jól. Visszahívtuk, hogy friss gumikat rakjunk az autóra.
Közben Hamilton megfutotta a Q1- leggyorsabb körét ezzel elvette a vezetést csapattársa elől.

Az utolsó körben küldtük ki George-ot de mikor elhagyta a boxot, jött a hír, hogy Latifi megforgott és sárga zászlót rendeltek el.
Figyelmeztettük a pilótánkat de így se sikerült elkerülni a bajt.

" George, figyelmen kívül hagytad a dupla sárga zászlót a 7-es kanyarban. Ezt ki fogják vizsgálni."

' Picsába! Hányadik vagyok? '

" Tizenötödik, mész tovább a Q2-be" - nem mintha ez nyugtatná.

꧁꧂

" Szép volt George tizenötödik hely. " - nem tudott előrébb ugrani így sajnos maradt abban a pozícióban.

'Ahj, mindegy, szép volt fiúk... és lányok'

Mikor kiszállt a járműből levette a sisakot és csalódottan elvonult. Érthető senkinek se hiányzik egy büntetés. Ha szerencsénk van megússzuk de ennek nincs sok esélye. Időmérő végére lesz meg csak az ítélet. 
Már egy órája, hogy vége az edzésnek, de George még mindig nem szándékozott előjönni. Az ítéletet megkaptuk és persze, hogy én vagyok a szerencsés akinek ezt közölnie kell.
Esküszöm benyújtom azt a kérvényt, hogy erre egy új embert vegyenek fel. Mondjuk egy komplett pszichológiai teszt után.
Nem kopogok csak lenyomom a kilincset, de az ajtó zárva van. Na már csak ez hiányzott.

- Nyitsd ki! - kiabálom neki mert tudom, hogy úgy is hallja, csak néha alkalmi süket. - Oké, tudom, hogy bent vagy csak éppen szelektív a hallásod és nem akarod meghallani.

- Nem fogsz elmenni igaz? - jött egy hang a túloldalról.

- Úgy ismersz? - lépek egyet közelebb az ajtóhoz. Hallom, hogy a kulcsot elforgatja a zárban. Nyílik az ajtó és szembe találom magam vele. Hát elég szarul nézett ki meg kell hagyni. Egy szürke melegítő nadrág és egy elnyűtt póló. Nem ez az öltözködés vall rá. Biccent a fejével, hogy menjek. Ő elfoglalta a kanapét én meg felültem egy kis asztalra és himbáltam a lábam. Percekig midnektten csendben ültünk, Ő bambult a semmibe az én fogaskerekeim meg kattogtak. - Elég rosszul nézel ki. - állapítom meg.

- Ezt bóknak veszem. - könyököl rá a jobb kezével a fotel karfájára, hogy egyenesen rám tudjon nézni.

- Mármint... - szedem össze a gondolatokat - történt valami? Mert nem hiszem, hogy egy pályán elvétett kis baki ennyire kikészít valakit, hogy több mint egy órára begubózzon.

- Ne játszd a pszichológust kérlek. - ásít egy nagyot és megdörzsöli vörös szemeit. Sírt? És én ezt miért csak most veszem észre. Odapillantok a kukára  —ahol rengetek zsepi foglalt helyet — majd vissza a fiúra.

- Komolyan kérdeztem. A hülye is látja, hogy a sírástól vörösre dagadtak a szemeid. Nem szeretem ha hülyének néznek.

- Szakítottunk... Ma reggel...

𝑩𝑨𝑪𝑲 𝒕𝒐 𝒀𝑶𝑼 {𝔽𝕠𝕣𝕞𝕦𝕝𝕒 𝕗𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟} Where stories live. Discover now