{- Komolyan kérdeztem. A hülye is látja, hogy a sírástól vörösre dagadtak a szemeid. Nem szeretem ha hülyének néznek.
- Szakítottunk... Ma reggel...}
- Még is miért? Pedig úgy tűnt, hogy jól meg vagytok egymás mellett.
- Látta a képeket. - mered maga elé. - Egy ideig sikerült győzködnöm, hogy ne olvassa el, csupán pletyka. Még el is hitte. De miután kirakták a tegnapi sajtótájékoztatót egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne olvasson bele. És nyilván összerakta, hogy azon a képen ő nem lehetett mivel kint se volt akkor a nagydíjon. - miattam szakítottak. Csak erre tudtam gondolni. - Tudom, hogy magadat hibáztatod. Nem kell. Itt egyetlen hibás volt és az én vagyok. A feladatom csináltam és elragadott a hév.
- Ezt nem értem. - vágok értelmetlen fejet.
- Tudtuk, hogy kint leszel. Ugye, apukád tudta, hogy el fogsz jönni?
- Igen, említettem neki. - próbálom követni a fonalat.
- Na igen. Claire megkeresett, és képet is mutatott, hogy ez a lány, jelen esetben te , meg fog jelenni a magyar nagydíjon a paddocban pontosabban a Williams-nél. Tudtuk, hogy kened vágod a témát, így ha esetleg valami olyat látsz akkor nem szerénykedsz, hanem egyből tevékenykedsz. Így gondoltuk, hogy a szerelőink bénáznak egy kicsit időmérő előtt. Megérkeztél és lám. Így lett. Innen egyenes utam nyílt, érdeklődni feléd. El kellett érnem, hogy belém szeress és elfogadd az ajánlatot. De közben átestem a ló túloldalára mert kezdtelek megkedvelni és habár tudtam, hogy ez nem helyes még se tudtam megálljt parancsolni. Én azon az estén nem úgy akartam elválni. Napokig bűntudatom volt, hogy milyen élményeid lehettek. Magamat hibáztattam, hogy nem figyeltem rád eléggé. - áll fel a fotelből és odasétál hozzám. Lehagjol és a két kezével megtámaszkodik az asztalon ezzel közre zárva engem. Egy újságpapírt nem lehett volna kihúzni közölünk. - És, hogy miért tudtuk, hogy jössz? Apukád végett. A cégünknél dolgozik. Ő felel a fanok álltal rendet cuccokért. Sokat mesélt rólad, szinte már áradozott, hogy mekkora egy tehetség vagy és minden álmod a száguldó cirkusz. Így elintéztük neked. Mert megérdemled. - lesokkoltak a szavai. Az egész meg volt rendezve. Az összes érzelem színjáték volt, és most csak azért mondja, hogy ne hangzon, hülyén, hogy kihasznált. Na és apám? Egyszer sem említette, hogy az F1-ben dolgozik. Át lettem verve. És ennél nem fáj semmi jobban. George kezét félresöpörve, leugrok az asztalról nagyobb távolságot tartva tőle.
- Még is mióta dolgozik nálatok - csuklik meg a hangom.
- Több éve.
- Még egy kérdés. Miért játszadoztál velem? - telik meg a szemem könnyekkel.
- Nem játszottam. - lép közelebb és a derekamra csúsztatja a kezét. - Mikor belementem ebbe az egészbe azt mondtam, hogy érzelem mentesen, röhögve megcsinálom. De nem számoltam a gyönyörű személyiségeddel ami egyből levett a lábamról. 2 nap alatt sikerült beléd esnem. És tudtam, hogy ezt nem lehet. De valami akkor is vonzott hozzád. - húz közelebb magához és odahajol egészen közel. A szeme felváltva az én szemem és szám között jár. Mikor még akarna csókolni, eltolom magamtól.
- Nem lesz köztünk semmi. Nem igaz? - és kisétálok az ajtón...
