Augusztus 21. |Péntek|
- Na és,hogy sikerült tegnap a randi? - kérdezi Mick, miközben magába töm egy adag nutellás szendvicset, eközben Louis a háttérben szentségel mert elejtett egy kávéscsészét. Magára vállalta, hogy csinál nekünk aztán mehet a pletykálás. A hang alapján nem mostanába fogunk inni.
- Hogy az a...! - morgolódik a svájci, majd trappolást hallunk a konyha felől. - Daniel vajon kinyír azért? - tartja a markában törött csésze darabokat.
- Hát... - húzom el a szám. - Szóljak neki?
- Kinek kell szólni? - lép be az étkezőbe Ricciardo, majd tekintetét végigvezeti rajtunk és végül megállapodik Louis-on. - Dobd csak ki. Az nálam is fogyóeszköz. - legyint egyet majd sarkon fordul és elmegy. Delètraz csak áll megilletődve. Sokkal nagyobb lecseszésre számított.
- Akkor én most... - dadogja. - Kidobom és... öntök egy másikba. Pár perc. - majd eltűnt a fal mögött.
Nem tartott sokáig míg Louis megjelent egy tálcával a kezébe rajta három csészével.
- Úgy igyátok hogy megszenvedtem vele. - rakja le elénk. - Ez a tiéd Sztef, két cukorral kis tejjel és ez a tiéd Mick. Natúrba, nem értem, hogy bírod. - pakolja ki nekünk. - Találtam kekszet is. - mutat a zacskóra. Megköszönjük, majd elveszek egyet belőle és elkezdem rágcsálni miközben a kávéból kortyolok.
- Na? Mesélj! - szólal meg egyszerre a két fiú.
- És még mi nők vagyunk a pletykásak. - forgatom a szemem. - Egy szirtre mentünk, ahol már el volt rendezve minden. Volt egy kis pokróc körbe gyertyák. - mire elnevettem magam. Elmeséltem, hogy azok nem tartottak sokáig hiszen eléggé fújt a szél. Volt amelyik egyből elaludt újragyújtás után, valamelyik elgurult. Nem győztük felállítani őket. Az egyik le is esett a szirtről egészen a vízbe. George mérgelődött, hogy egyszer szervez valami romantikusat az sem jön össze. Mint kiderült nem nézte a széljárást. Nem győztem nyugtatni, hogy ne érezze magát rosszul. Értékeltem a gesztust. Ugráltunk a témák között. Kezdtük jobban megismerni a másikat. Megvitattuk a múltat, kicsit helyretettük. Beszéltünk apáról, arról, hogy nyaralás után a gyárba folytatjuk az utunkat. Szóbajött az összeköltözés. Mindkettőnk számára Anglia lenne a legoptimálisabb a munka végett. Összességében csodálatosan éreztem magam.
- Hű! - bámul Mick. - Örülök, hogy újra minden sínen van. - áll fel a székből majd összeszedi a koszos poharakat. - Mikor költöztök össze? Vagy abba házba mentek ahol a szülinapod tartottátok? Vaaagy...?
- Ennyire még nem mentünk bele. - vakarom a fejem.
- De azt mondtad, hogy ezt megbeszéltétek.
- Azt meg, hogy összeköltözünk egyszer. De részletesen nem.
- Biztosan megtudjátok oldani, hogy számotokra mi lenne a legjobb. - teszi a kezét a vállamra Louis.
- Remélem. -sóhajtok egyet. - Többiek?
- Lando szerintem alszik. Hajnalig fent volt, nyomta a játékot Alexxel együtt. Fogalmam sincs mit játszottak. Daniel, Louis meg én csak beszélgettünk a nappaliban. Próbáltuk őket is invitálni de nem szakadtak el.
- Nem is ők lennének. - rázom a fejem. -
George? - kérdezi a svájci.
- Kondi. - forgatom a szemem. - Szerintem ledolgozza tegnap édeséget.
- Lelkiismeretes. - vág bamba fejet Mick. - Engem nem hat meg ha bűnözök. - simogatja a hasát. - Bűn nélkül eszek, sőt zabálok. Durván. - mire elröhögtük magunkat.
- Bolond vagy. Na megnézem az uram. Még egyszer köszönöm a kávét. - majd elkezdtem keresni a lefelé vezető lépcsőt. Apró lépésekkel folytattam az utat, hiszen nem ismerem a járást. A lépcső aljában elém tárult egy ajtó. Finoman lenyomtam a kilincset és egy komplett mindennel felszerelt edzőterem volt mögötte. Minek Danielnek ekkora? Egyből kiszúrtam George-ot, aki nekem háttal húzódzkodásokat végzett egy bordásfalnál. Közelebb mentem és figyeltem hogy gondosan és szabályosan hajtja végre a feladatot. Hátán kirajzolódtak izmai, amit feldobott még a fénybe megcsillanó izzadság cseppek. Mióta bent vagyok már a tizediket nyomta, majd rá pár húzásra leengedte magát és megdörzsölte a kezeit. Halkan mögésétáltam és a kezem az irányába emeltem majd finom mozdulatokkal végigsimítottam a hátán az ujjbegyeimmel néhol néhol a körmömet is társítva. Izmai újfent megfeszültek csak most nem a fárasztó gyakorlattól, hanem az izgalomtól. Nagyot sóhajtott majd oldalra pillantott és eleresztett egy pimasz mosolyt.
- Mióta vagy bent? - intézi nekem a kérdést.
- Pár perce csak. - társítom a másik kezem is hozzá. Hallottam, hogy mélyeket lélegzett.
- Ezt most ne csináld kérlek. - harapja be az ajkait majd megfordul az irányomba. Végigmertem George-ot eléggé látványosan. Mit ne mondjak tetszett a látvány amit nyújtott. Kitárta a kezét ezzel invitált egy ölelésbe. Nem kellett sokat várni egyből a karjai közé borultam. - Jól érezted magad tegnap? -nézz rám boci szemekkel.
- Mindennél jobban. Örülök hogy sikerült eljutnunk.
- Korábban kellett volna elhívnom téged. - hajtja le a fejét. - De ha újrakezdhetném nem lennék ilyen hülye, hogy így megyek bele ebbe. Tisztességesebb lennék és kitalálnék. És akkor talán kezdhettük volna rendesebben a kapcsolatunkat. - könnyezik be. - Tudom tegnap megbeszéltük de úgy érzem, hogy teljesen sose tudok megbékélni magammal és amit veled tettem. Azt szeretném, hogy megbízz bennem és tudom, hogy a korábbi tetteim egy olyan ember képét festették le akibe nem igazán kéne. De mindent meg fogok tenni a szerelmedért. Mert az enyém te vagy...
ÚR-ISTEN
El sem hiszem, hogy megszületett egy újabb rész.
Mostanában nem igazán ment az írás mint, ahogy azt én terveztem és bocsánat is érte. Rossz érzés félbe hagyni egy történetet de nem szeretnék ebbe a hibába esni. Nem ígérem, hogy olyan sűrűn de érkezni fognak részek hiszen szeretnék pontot tenni Sztef és George történetére❤️
