{Egy kósza hajtincset ami a szemébe lóg eltűröm és egy apró puszit adok a szája sarkába.
Olyan édesen szuszog. Milyen lehetne mellette ébredni és feküdni minden nap?
És ekkor eldöntöttem.
Hozzáköltözöm...}
Augusztus 9. |Vasárnap|
Az ébresztőm keltett reggel kilenckor. Egy nagy nyújtózás után, elhúztam a függönyt ezzel utat engedve a reggeli napfénynek, na meg annak is, hogy megvakuljak.
Délben el kell indulni a pályára, hogy még minden más teendőt el tudjunk végezni.
Belebújok a mamuszomba és kimegyek a konyhába. Kell egy erős kávé.
Fél szemmel a kanapéra pillantok, ahol a tegnapi pozícióban békésen aludt George.
Egy apró mosoly kíséretében megrázom a fejem majd lefőzök két adag kávét. Ha nem kell neki majd helyette is megiszom. Rántok vállat. Telefonomat a kezembe véve, ültem le a kis fotelbe ahonnan ráláttam az alvó fiúra.
Ahogy ittam az italom, közben böngésztem a különböző hírportálokat. Szerencsére nem volt visszhangja semminek.
Ránézek az órámra ami fél tizenegyet mutatott. Ideje lenne felkelteni.
Leülök a kanapé szélére és elkezdtem simogatni az arcát.
- George, kelj fel. - térek át a hajára. - Édesem. - de fura. Sose hívtam még így. Elkezdett mocorogni de nem volt hajlandó felkelni. - Tudom, hogy félig ébren vagy.
- Aludni akarok. - morogja az orra alatt.
- Másfél óra múlva legkésőbb el kell indulni. Nem kéne elkésnünk.
- Pihenj vissza te is. - szavaim süket fülekre talált. Megfogott és egy az egyben magára rántott. Össze vissza vergődtem míg találtam egy kénylemes helyzetet, rajta.
- Sokat ugrálsz még, baby? - néz rám kaján vigyorral miközben hunyorog a reggeli kómás fejével. Még így is szívdöglesztő.
- Bolond. - bújok hozzá szorosan. - Jobban vagy? - kérdezem aggódó hangsúllyal.
- Persze. És tartozom egy bocsánatkéréssel amiért rádtörtem este.
- Örülök, hogy ide jöttél. - tolom fel magam, hogy a szemébe tudjak nézni. Lábammal feljebb tornáztam magam és ráültem a csípőjére, majd egy mély csókba hívtam. Tudtam, hogy többet szeretne.
- Sztef, szerintem... - hagyja abba a csókot és csak a homlokunk ér össze miközben hevesen kapkodjuk a levegőt.
- Persze, bocsi. - jövök zavarba, ugyan is nagyon elkapott a hév.
- Szerintem lefürdök. - áll fel, majd az útja a bejárati ajtó felé veszi.
- Itt is maradhatsz. - szóltam utána és a fürdőszoba felé mutattam.
- Majd este. - kacsint és azzal elhagyja a helyiséget.
***
- A picsába! - jön a rádióból a hang. - Tizennyolcadik hely, ne szórakozzunk már!
Inkább nem válaszoltam neki, csak megvártam míg leparkolja az autót és visszajön a boxba.
Nagy hévvel viharzott el mellettem és csak egy ajtó csattanás hallatszott a folyosó végéről.
Félve Claire-re néztem, és vártam a választ, hogy mit csináljak. Aprót biccentett a fejével, hogy menjek utána. Szuper. Vártam azt, hogy " Jajj hagyjad majd én megnézem".
Próbáltam minél lassabban menni a fiú után de elég közel volt az öltöző. Én és Russell öltözős kalandjai. Sokadik rész.
Rányitottam, hátha nem zárta be, és hála égnek az ajtó nyitva volt. Legalább nem kell könyörögnöm, hogy engedjen be. A fallal szembe állt és látszólag nagyon magába volt merülve. Odamegyek és az egyik kezem a vállára helyezem, mire ijedtében megugrik és hátrafordul.
Mikor realizálta, hogy csak én vagyok, egyből átölelt, és fejét a nyakhajlatomba fúrta. Hátát óvatosan simogattam.
- Köszönöm, hogy itt vagy...
***
- Itt maradsz estére? - szánja nekem a kérdést George.
- Persze.
- Engedek vizet. - tűnik el a fürdőben. Most akkor tényleg vele fürdök? Sztef nyugalom. Semmi dolog nem történhet.
Jól van haditerv. Levetkőzök a szobában, felhúzok egy fürdőköppenyt és amikor nem figyel ledobom magamról és elmerülök a habokban. Tökéletes. Gyorsan neki is álltam a dolgaimnak. Mikor kötöttem össze masnira a köppenyem, George dugja be a fejét az ajtón. - Kész vagy?
- Igen. - jövök zavarba. Fonom össze a karom magam előtt és átlépkedek a fürdőbe. Ott megállok és hátrapillantok, hogy jön e utánam. Természetesen a nyomomban volt.
- Ott fogsz állni, vagy? - utal arra, hogy amióta beléptem a helyiségbe egy tapodtat nem mozdultam. Mikor nyúltam volna a kötőhöz, elém állt és ő kezdte el kihúzni a masni egyik végét. A vér egyből az arcomba szökött. Zavaromban oldalra pillantottam.
- Nézz rám. - nyúl az állam alá és a fejem maga felé fordította. - Ne szégyelld magad. - köti ki immáron teljesen a ruhát. Ugyan olyan óvatosan hámozta le rólam az anyagot, mint azon az éjszakán a medencénél. Mindeközben nem szakította meg a szemkontaktust. Tekinte nem tért el semerre. Mikor a ruha a földre zuhant kezével végigsimított az oldalamon és megállapodott a derekamnál. - Tudod, hogy mennyire örülök, hogy itt vagy nekem? - súgja ajkamra a szavakat. Semmi nem jött ki a számon. Csak álltam előtte és megbabonázva figyeltem. Kezemet megfogta és odavezetett a kádhoz. Beleléptem, leültem majd elmerültem a habokban. Próbáltam tudomást se venni róla, hogy George éppen ott vetkőzik le mellettem.
Mikor hallottam, hogy már semmi nincs rajta – hiszen hallottam, hogy az összes ruhanemű a földön landol – aprót köhinteettem és elkezdtem játszani a hajammal miközben a csempét nézeggettem. Milyen szép...
A víz magassága megemelkedett és mikor előre néztem már ott ült velem szembe.
Arcán kaján mosoly díszelgett. Élvezi a szituációt.
- Élvezed?
- Abszolút. - csúszik lejjebb. - Nem jössz ide?
- Tessék?
- Hát ide. - nyútja a karját. Félve de elfogadom. Elkezd húzni maga fele és mikor már szinte ott vagyok előtte egy gyors csókot ad. - Fordulj meg. - eleget tettem a kérésének majd háttal fordultam neki és úgy ültem előtte. Átkarolta a hasam és így húzott magához közel. Kényelmetlenül mocorogtam ugyan is elég kellemetlen volt a szituáció. - Ha sokáig mozgolódsz...
- Be se fejezd! - nevetek fel zavaromban.
És így élveztük egymás társaságát...
