{- Elment körbejárni a pályát.
- Értem. - vajon ha vissza felé indulok el rajta akkor összefutunk? Engedjük el, ez hülyeség. - Nem tudod mikor végez?
- Nem. - szuper. - Szerintem várd meg a hotelben. - miért mindig én futok utána?
Persze Sztef, ez a munkád. }
Már órák óta várok rá. Itt vagyok a hotel előterében egy kanapén fetrengek, mert nincs jobb dolgom. Ha meglátom az tuti nem teszi zsebre. Őszintén megvallva nem így képzeltem el ezt az állást. Összességében nem is lenne rossz, ha nem egy ilyen öntelt, bunkó, kö...
Nyugalom... Nem vagyok ideges.
Hangos kacajra kapom fel a fejem és a tekintetem a bejárat felé vezetem. Oh. Pár pilótabarátnő visszatért az nagy vásárlásból. Hát nem aranyos? Az se a ti bankkártyátok. Sikerült felfedeznem köztük Carment is. Hogy le ne töröljem a vigyort a képedről. Szívem szerint megkérdezném, hogy a barátját hol hagyta de hallgatok Mickre. Nem kéne jelenetet rendeznem. Biztos, hogy egyből a címlap elején foglalna helyet a cikk.
George Russell új mangere Stefánia Dalmady megtépte a brit ifjú tehetség barátnőjét Carmen Mundt-ot. Fantasztikusan hangzik nem? Szerintem is.
És eltelt egy óra.
Lassan már unalmamba nem tudom, hogy mit csináljak. Beszéltem Calummal aki szintén csak nyugtatni próbál. Köszi, akkor lennék nyugodt ha itt lenne velem. Semmi baj, vége ennek a nagydíjnak, úgy is találkozunk. Hiányzik már a közelsége.
Louis-val a Franciaországi incidensünk óta nem beszéltem. Tudom, hogy nem kéne ignorálnom, mert nem tett semmit. Sőt, még nekem kéne köszönetet mondanom azért amit tett. Ha nem mondta volna talán sose tudom meg. Vagy is... A belga nagydíjon talán. Jövő héten lesz itt versenyük majd megkeresem és megbeszélem vele a dolgokat.
Újabb egy óra.
Szintén egy nagyobb társaság lép be az ajtón amire felkapom a fejem. Ami egyből feltűnik az Daniel ezer wattos mosolya. Hogy van benne ennyi pozitivitás? Őt követte Charles, Carlos és leghátul George lógott ki a langaléta jellemével. Most megvagy. Tabletemet a hónom alá csaptam és megcéloztam a fiúkat.
- Sziasztok! - lépek oda.
- Szia! - köszönnek egyszerre. Nem kell találgatni, hogy ki nem.
- Nem is mutattad be meg nekünk az új manager-ed. - karol át Daniel.
- Nem tartottam fontosnak. - morog az orra alatt Russell.
- Beszéltél Lizzel? - szegezi nekem a kérdést Charles.
- Ma még nem. Miért?
- Kijön a következő Nagydíjra. Jövő hét szerdán érkezik.
- Úristen tényleg? - csattanok fel a boldogsától. Nagyon rég találkoztunk a legjobb barátnőmmel, ennek ellenére minden nap beszéltünk. Ezt valahogy nem említette. Viszont Leclercel való kapcsolata az eleje óta töretlen. Mintha kivirágzott volna.
- Kijöhetnél velem elé. Biztos örülne. - és igen. Ezt szeretem ebben a fiúban. Mindig az a fontos, hogy Liz boldog legyen.
- Nem hagyom ki. Még megbeszéljük.
- Ha befejeztétek, mi mennénk. - szól bele Georve.
- Te nem mész sehova. - hadonászok a mutató ujjammal. - A főnököd sem értékeli a viselkedésed, szóval lenyugszol és odajössz velem az asztalokhoz és átbeszéljük a hétvégi beosztásod mert Claire kibaszottul nem fog örülni ha megtudja, hogy szarsz az egészre. Le kéne ereszkedni a földre mert kicsit sokat képzelsz magadról. - adom ki magamból. Pislogni nem tudott úgy meglepődött. És még istenes voltam.
- Tesó, én nem packáznék vele. - szólal meg Daniel majd Charles csuklóját megfogja húzza el onnan, míg Sainz gondosan követiőket. - Már most bírom a csajt. - hallommeg magam mögött még az utolsó mondatát. Karba tett kézzel nézem George-ot aki szikrákat szóró szemekkel pillant le rám. Míg mindig kurvára szép szemei vannak. Bármelyik pillanatban el tudnak bűvölni. Miket beszélek? Percekig lehettünk így, míg a csendet ő törte meg.
- Na menjünk. - biccent a fejével oldalra majd, hosszú lábaival megindul. Én csak álltam földbe gyökerezett lábbal és néztem míg kihúz egy széket és leül rá majd kérdő tekintettel vizslat engem. De nekem csak egy szó volt a fejemben.
Nyertem.
