{- Most várjál! - feszül neki George. Ránézek a tévére és látom, hogy helyzetben van. - Kane viszi gól! - dobja le a kezében lévő tárgyat és megtapsolja saját magát. - Harry Kane betalál. - magyarázza szájba rágósan. - Albono nem tudsz legyőzni. - veregeti vállba. - Na együnk.
Egész este a mi hangunktól zengett a ház...}
Augusztus 18. |Kedd|
- Most akkor tulajdonképpen hova is megyünk? - kérdezem két levegővétel között.
- Tegnap is említettem. - fordul hátra George és a napszemüvegét felrakja.
- Elfelejtettem. - támaszkodok meg a térdeimen és lógó nyelvvel meredek a távolba. - Lassan egy órája felfelé jövünk. Elfáradtam. - törlöm meg az izzadságtól gyöngyöző homlokom.
- Pontosan húsz perce jövünk. - nézi az óráját.
- Egy és ugyanaz. - kotrok elő egy vizet a táskamból.
- Na gyere Baby már csak pár perc. - nyútja a kezét. - Látom már a végét.
- Igazán romantikus, nyakig izzadtan és büdösen. - kulcsolom össze kezünket.
- Büdösen is szeretlek. - indulunk meg.
- Mertél volna más mondani. - nézek rá szúrós szemekkel mire csak egy jól eső kacaj hagyja el a száját. Pár méter után már kezdett kirajzolódni, hogy hova is jöttünk. Hát persze! A botanikus kert. Monaco sziklás partvidékén található. Nem elég, hogy a kilátás gyönyörű de a növényekről ne is beszéljünk.
- Pici cuki kaktusz. - hajolok le egyhez. - Sose láttam ilyet.
- Na látod hova hoztalak. - tárja ki a karját nagyképűen.
- Aha. - nézem rá csúnyán. - Ne szállj el magadtól. - mutogatok neki. Megannyi kaktusz felé volt megtalálható. Némelyik egész különleges volt. - Azt nézd! - mutatok egy pad felé ami fölött egy boltív húzódott amin végig csodaszép rózsaszín virágok futottak. Mintha nem is a valóságban lenne. Álomszerű az egész hely. Csuklón ragadtam és a padhoz vezettem. A távolban a kéklő tenger terült el ameddig a szem ellát. Paddal szembe volt egy sziklakerítés. Odaléptem és kezemet megtámasztottam rajta és élveztem a kilátást. Itt akarok ragadni ebben a pillanatban. Nem szeretném, hogy véget érjen. George követte a példámat és megállt mellettem. Oldalra fordítottam a fejem és végig néztem rajta. Végre boldog vagyok valaki mellett. És az a valaki itt van velem. A brit észrevette, hogy nézem, szemeit az enyébe fúrta majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához. A friss levegő belekapott a hajamba így azt az arcomba fújta. Nagy mosollyal az arcán eltűrte a nagyobb tincset a fülem mögé így újra tökéletesen láttam. Tenyerét rásimította az arcomra és hüvelykujjával az orcám kezdte el simogatni, majd lassan közelebb hajolt felém és akjait az enyémre tapasztotta. Lassú táncba hívta a szám. Lassú és szenvedélyesbe. Sose tudok betelni vele. Mindig többet és többet akarok. Mikor elváltunk karjait átkulcsolta a hátam mögött így vont magához ezzel elérve azt, hogy a mellkasára hajtsam a fejem. Így álltunk ölelkezve a szikla szirten. Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő csak azt, hogy a távolban a nap kezdett eltűnni a horizonton. Az ég színe kezdett átmenni gyönyörű narancssárgába és a felhők között egy egy madár sziluettje tűnt fel. Mintha ez az ország más lenne mint a többi. Vagy nem is a hely a különleges hanem az akivel megosztom a momemtumot.
És ez a valaki George Russell.
Apró puszit kapok az arcomra majd megfogja a kezem és csendben tesszük meg a vissza vezető utat. Nem kellenek szavak. Mindketten tudjuk mire gondol a másik. Szeretem ezt a fiút, és ezt már neki is bátran kijelentem. Nem félek felé kimutatni az érzéseim.
A hegy lábánál volt a parkoló ahol az autót hagytuk. Beszálltunk majd haza felé vettük az irányt.
Mára a fiúkkal beterveztünk egy programot de azt elraktuk holnapra ugyan is nehéz lett volna ketté szakadni. Mondtuk nekik George-al, hogy menjenek de nélkülünk eszük ágában sincs elindulni. Bár nem hiszem, hogy bánták. Valószínűleg egész nap döglenek, esznek, és játszanak.
- Megjöttünk. - kiálltja el magát George, mikor beléptünk a bejárati ajtón.
- Hoztatok tejet? - fut ki az előszobába Lando.
- Bármennyire fura, nem boltba voltunk Norris. - veszi le a cipőjét Russell.
- De elfogyott! - megy át kisfiús stílusba, mire a barátom félre áll és egyenesen az ajtóra mutat jelezve ezzel azt, hogy menjen el magának. - Albonooo! - üvölt éles hangon mire a Thai a fülét fogva csatlakozik hozzánk.
- Mondd.
- Velem jössz. - mutat rá. - Megyünk boltba. - húz fel egy táskát és el is hagyja a házat.
- Amúgy akkor megvárhatnál. - szalad utána Alex.
- Most tényleg elmentél Lando! - jön immáron Daniel, egy kontrollerrel a kezében.
- Hagyd, már elment. - kerülöm ki és a konyhába megyek inni valamit.
- De be se fejeztük a játékot. - görbül le a szája.
- Majd ha visszajön befejezitek. - kortyolok a vízből. - Én viszont lefürdök. Rám fér. - felmentem a szobánkba majd összeszedtem pár tiszta ruhát és elkezdtem tele engedni a kádat forró vízzel. A koszos göncöm a mosógépbe dobtam. Holnap nem ártana mosni egyet. Megfogom a tusfürdőt és a nagy részét a vízbe nyomom majd összekeverem. Fele víz fele hab. Tökéletes. A mobilom előkotrom a táskamból, és elmerülök a habokban. Kikeresem a chatek közül a barátnőm nevét és rámegyek a hívásra.
- Na milyen a Karibi levegő?
- El sem hiszed milyen jó itt! - sikít egyet Liz. - Tudom, hogy a te ötleted volt.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Szerintem haza se jövök.
- Akkor kénytelen leszek én is oda utazni ha találkozni szeretnék veled.
- De csak ide fele vegyél jegyet. Mit csináltatok ma?
- Voltunk Georgeal az Exotic Gardenbe. Együtt töltöttük a délutánt.
- Olyan romiii. - vonyít vékony hangon. - Akkor már sínen van minden köztetek.
- Úgy érzem igen. Ti együtt vagytok már?
- Még nem kérdezte meg. - jaj Charles, ne húzd az időt. Tudtam, hogy a monacói az utolsó napon szeretné megkérdezni de annyira idegtépő és egyben jó érzés, hogy tudok mindenről.
- Hát akkor nagyon remélem, hogy csipkedi magát. - hátrapillantok ugyan is hallom, hogy nyílik az ajtó. George dugja be rajta a fejét. - Mit csináltok?
- Charles elment fagyit venni én meg süttetem a hasam. Olyan jó lesz végre tisztességesen lebarnulni.
- Ugye bár aki le tud. Valamelyik nap megyünk ki jachtal a fiúkkal szerintem elbújok a nap előle. - Russell leül a kád szélére és így figyeli ahogy telefonálok. Egy szót nem ért belőle.
- Tudom, te mindig leégsz. Mit csinálsz?
- Épp a fürdőkádban áztatom magam. A jóember meg itt van mellettem. - direkt nem mondtam ki a nevét. Túl levágós lenne, hogy róla beszélek.
- Szerencse, hogy nem tud magyarul. - nevet bele a telefonba. - Eddig is ott volt?
- Csak most jött be. - nézek fel rá. - Viszont most elköszönök. Szerintem ágyba kerülök és már alszok is. Ha vannak képeid mindenképp küldj.
- Ahogy te is. Jó éjszakát nektek!
- Nektek meg jó délutánt! - bontom a vonalat majd a telefont a kád melletti szekrényre teszem. - Igen? - intézem a britnek a szavam.
- Imádom mikor magyarul beszélsz.
- Csak ugyan? - csúszok lejjebb a vízben.
- Kifejezetten.
- Nem csatlakozol? - húzom az agyát.
- Mikor utasítottam én vissza ilyet...
