{- Te nem ismered. - rázom a fejem. - Valóban nem. De akkor sem hagyom, hogy egyedül menj. - fonja körém a karjait. Bele kell törődnöm, hogy ő bizony nem tűr nemleges választ. - Köszönöm. - mire csak a fejem búbjára ad egy puszit. Szeretlek George Russell....}
Augusztus 8. |Szombat|
- Mennyit mentem? - jön a rádióból a hang.
- 1:28,312. - adom le a választ. - Még tudsz menni párat.
- Vettem.
" És Ocon feltartja Russellt. Ezt ki fogják vizsgálni" - megy a háttérben a közvetítés. " Bizonyára ennek a Brit nagyon nem örül, szerencséjére tudott javítani az idején és ezzel holnap a tizenötödik helyről indul."
Russell kihajt a garázsba és ideges léptekkel indulna meg ki a boxból.
- Állj le! - állok elé és a kezemmel megtámasztom a mellkasát. - Ne játsz Schumacher-t légyszi. Az összes kamera téged vesz. Ha meg akarod verni Ocont akkor azt ne most tedd. Meg úgy semmikor. - válaszként csak sóhajtott egy nagyot és hatatfordított, majd elment.
" A Pole pozíciót ezennel Valtteri Bottas tudhatja magának. Mellőle a csapattársa Lewis Hamilton indul, utánuk meg Nico Hülkenberg. A Q3-ban végzett továbbá Verstappen, Ricciardo, Stroll, Gasly, Leclerc, Albon és Norris. Köszönjük a figyelmet."
Hívtam egy Taxit és egyedül mentem vissza a hotelbe. George-ot nem akartam zavarni, Liz meg Charles-al elment valahova. Annyira tanácstalan vagyok, hogy hogy reagáljam le Russellnek a verseny folytán kialakuló heves érzelmeit. Annyira nem tudom mit kezdjek vele, mit szabad és mit nem. Bizonyára látszik, hogy feszült. A megfelelési kényszer az nagy nála. Nem is a Williams felé, sokkal inkább a Mercedes áll ez mögött. Néha ez a teljesítménye rovására is megy, még ha nem is mondja ki. Jobban jár hosszútávon ha próbál változtatni és tényleg a legnagyobb tudását teszi oda hétvégéről, hétvégére. De mindezt neki fejben kell helyrerakni. Hiába beszélnék vele, tuti, hogy támadásnak venné, mégha az ember csak segíteni próbál. Nagyon makacs ilyen téren.
***
Nekiálltam elvégezni az esti rutinom, ami abból állt, hogy elmentem lefürdeni és rendeltem magamnak fel kaját a szobába. Mikor ülnék le a laptopom elé, hogy átnézzem az e-mailjeim, egy hangos kopogás jött az ajtó felől. Nem tudok róla, hogy bárkivel is megbeszéltem volna, hogy átugrik este. Főleg nem tíz órakor. Lassan odavánszorgok az ajtóhoz és ráérősen nyitom ki azt.
- Te ittál? - rivallok rá az előttem álló George-ra. Legalább is, próbált megállni a lábán.
- Ugyan dehogy. - botlik meg a küszöbben ahogy próbál bejönni.
- Mit képzelsz! Részegen csak besétálsz ide és...
- Shh! - teszi a mutató ujját a számra. - Ne kiabálj szétmegy a fejem. - fogja a halántékát.
- Talán, ha pia helyett vizet ittál volna akkor talán kitűnő formában lennél. - kezdem el összepakolni a filmezéshez kikészített cuccaim. Hátrapillantok és George ledől a kanapéra, félig lelógva majd a következő pillanatban már horkolt is. Szuper. Behullott a drága. De miért itta le magát? Ráadásul verseny előtt. Ocon! Úristen Esteban! Csak nem esett neki. George nem olyan. Ugye? Idegességembe fel alá játkaltam. Nem jött álom a szememre. Ha megverte Ocont, akkor annak holnap nyoma marad. Estebanon is, na meg az újságomban is. Rámehet a karrierjére, ha a francia feljelenti. Ha nem akkor valami hihető indok kell a rajta keletkező dolgokra. De istenem! Miért egyből a legrosszabbra gondolok? Lehet nem is ez áll a háttérben. De akkor mi? Ajh! Holnap csak megtudom. Ha elmondja... Odalépkedek mellé óvatosan majd lehajolok hozzá. Egy kósza hajtincset ami a szemébe lóg eltűröm és egy apró puszit adok a szája sarkába. Olyan édesen szuszog. Milyen lehetne mellette ébredni és feküdni minden nap?
És ekkor eldöntöttem.
Hozzáköltözöm...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nincs is annál nagyobb öröm mikor így viszont látom a könyvem és, hogy tetszik nektek. Valamelyik nap meg egy kedves olvasótól kaptam egy üzenetet ami ( az előző képhez hasonlóan) olyan szinten pozitív löketet ad. El sem hiszitek mennyire boldog vagyok és köszönöm, hogy itt vagytok❤
