{- Holnap lesz találkozóm... – rám pillant – Lizzel. Csak mi ketten mert módosult a program.
- Miben kellene segíteni? – kérdezek rá.
- Charlotte. – egy szó néha többet mond minden szónál.}
- Azt akarod, hogy egy délután alatt legyek jóba vele és holnap este foglaljam le? – háborodok fel. – Ne nézz így. A barátnőm véget megteszem. Mert tudom, hogy mennyire vágyott erre. De akkor is. Charlotte szerinted mit gondol. Jó tudom semmit mert tud semmiről. De te igazán eldönthetnéd, hogy mit akarsz. Mert ha csak játszadozol akkor igazán lekophatsz.
- Jézusom. Azt se tudod mi van a háttérben köztem és Charlotte között. Nem kell egyből kombinálni.
- Várjál had tippeljek. Olyan papucs vagy, hogy nem mered neki megmondani, hogy nem így érzel helyette inkább kihúzod magad kamu indokokkal hogy ne keljen felelősséget vállalni. – itt már szinte kiabáltam.
- Én nem így fogalmaztam volna. – teszi fel a mutatóujját.
- Tehát igazam van. Na ugye.
- Akkor számíthatok rád?
- Nem. Ebbe így nem megyek bele. Ha nincs benned annyi, hogy odaállj és elmondd MOST akkor rám ne számíts.
- Gyere te is. – vet fel egy frappáns ötletet. Mit ne mondjak.
- Parancsolsz? – azt hittem rosszul hallok.
- Jól hallottad, és igazad van. Képtelen vagyok elé állni. Kell a támogatás. – félve hátranézek George.
- Megyek én is ne aggódj. – küldd egy biztató mosolyt. – elmotyogok egy Köszönömöt majd visszafordultam Charles-hoz. A háttérben észrevettem Landot és Carlost akik épp leskelődtek.
- Üdvözöllek köreinkben fiúk. – szánom nekik a szavakat.
- Ez nem az aminek látszik amúgy. – ugrik elő Norris. – Mi csak erre jártunk. – mutogat a folyosóra.
- Fölösleges magyarázkodnod kölyök, ez egyértelmű. – mondja a spanyol.
- Nem hallottatok semmit. – parancsolok rájuk.
- Lakat a szánkon. – válaszol Sainz – Erre a majomra figyelek én. Ne csesszétek el gyerekek. – majd elmentek.
- Na fiúk . – csapom össze a kezem – Akcióra fel.
꧁꧂
- Te kopogsz először. A te nyomorod. Mi csak biztatunk. – mondja George.
- Köszi haver. Nagy segítség vagy. – majd rám néz. – Jó ötlet ez?
- Te örülnél fordított esetben? – szánom a monacóinak a kérdést.
- Igazad van. – majd elkezdett kopogni.
- Jövök. – jön ki egy hang a túloldalról. Pár pillanat után nyitódott az ajtó. A lány egy pillanatra megdöbbent majd megszólalt. – Szia.. Sztok!
- Szia! – köszöntünk egyszerre....
- Kínos csend! – töröm meg a hangulatot amit mindenki megmosolyog.
- Charlotte! Beszélnünk kell.
- Baj van? – remeg meg a lány hangja.
- Bemehetnénk?
- Persze gyertek. – invitál be minket a lány. Charles és Charlotte az ágy két oldalán helyezkedtek el még én becéloztam a kényelmes kis babzsákot. George csak kárba tett kézzel állt mellettem
