{- Még dolgom van. - simít végig a vállamon. - Reggel találkozunk. Ne aludj el. - ha veled aludnék akkor nem kéne ettől félnem. Teszem hozzá magamban. - Vár a munka. Diktátorkám. - lehel finom csókot ajkaimra.
Teljesen elvarázsolva álltam az épület előtt addig amíg el nem ment onnan. Mikor a sarkon kifordult és eltűnt a látókörömből úgy indultam meg én is befelé.
Érzem, hogy ma előrébb lépett a kapcsolatunk...}
Belépve a szobámba realizálom, hogy egyedül vagyok. Liz Charles-al tölti a napját. Megértem, hogy kihasználnak minden pillanatot hiszen holnap nem sok idő lesz a másikkal foglalkozni. Mit meg nem adnék ha már Monacóban lennénk, kint a tengeren.
Csak iszogatnám a kis koktélom és minden rosszat elengednék. Hülyülnénk barátokkal.
Randiznánk Russellel.
El sem hiszem, hogy kimondta. El akar vinni randizni. Hivatalosan! Úristen.
Nyugi Sztef, az még a jövő zenéje. Előtte még túl kell élni egy Brit és egy Spanyol nagydíjat.
Ráadásul holnap ünneplem a születésnapom. Nem kérek mást csak egy normális sajtós napot. Légyszi.
Engedtem magamnak egy forró fürdőt majd megmártóztam benne. De jó egy kicsit lazítani.
Nem gondoltam volna, hogy ez az állás fenekestül felforgatja az életem.
Rengetek barátra tettem szert, akikre bármikor számíthatok. Mindegyikük a maga módján szerethető, tény némelyik elég érdekes teremtés. Nem hittem, hogy rám talál a szerelem, vagy valami olyasmi. Nem mondanám szerelemnek csupán valaminek a kezdetének. Tény, hogy nem így képzeltem el az első rendes kapcsolatomat, ennyi hullámvölggyel, de ha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek, boldogok Legyünk, akkor állok elébe. Csak több rossz ne jöjjön, mert elég volt ennyi egy időre. Egy kis nyugalomra vágyok.
Augusztus 6. |Csütörtök |
- Mit gondolsz, hogy fog sikerülni a hétvége Geroge? - teszi fel a kérdést a riporter a fiútól.
- Nem várok sok mindent a versenytől, csak annyit, hogy célba érjek. Mindenki tudja, hogy nem a legjobb idén az autónk de megpróbálunk értékelhető eredményt nyújtani. - adott korrekt választ.
- Akarsz valamit a tegnapi naphoz fűzni? - neveti el magát a férfi miközben érdeklődik arról a bizonyos videóról ami már körbe járta az egész netet.
- Semmi mondanivalóm nincs. - temeti kezébe az arcát a fiú miközben nem tudja visszatartani a nevetését.
- A rajongók kedvencei lettetek.
- Eddig is azok voltunk. - szól vissza, miközben letöröl egy kibukó könnycseppet.
- Nem tagadom. - teszi fel a kezét a férfi védekezésképp. - Viszont láttuk, hogy egy lánnyal is táncolsz. Esetleg...
- Nem kívánok a magánéletemmel kapcsolatos kérdésekre felelni. - rendezi le ennyivel.
- Értem. Ez estetben, haladjunk tovább... - és áttért egy másik pilótára.
***
- Már azt hittem újabb botrány lesz. - húzom el a szám miközben George-rá nézek. Úton voltunk vissza a boxba.
- Azt nem értem, hogy a vége miért került ki. - szorítja ökölbe a kezét - Érthetően elmondtam, hogy vágják ki, mert csak újabb feszkó lesz. - kanyarodunk be a Williamshez.
- Nem azt mondtad, hogy nem érdekel a sajtó? - pillantok fel rá. Ráfordultunk arra a folyosóra ahol az öltözők voltak és udvarias férfi létére előre engedett. Egyből lehuppantam a kanapéra és kétségekkel néztem George-ra.
- Nem is, csak... - sétál elém majd leguggol. Elkezdi simogatni a térdem miközben tisztára libabőrös leszek. - Vártam, hogy lecsendesedjen az ami előző héten volt. Nem vagyok rá büszke és sajnálom is. Várni akartam a Monacós kiruccanásig, mert addigra elcsendesedik az egész. Ha most azt mondtam volna, ami valójában történik azzal szembe megyek magammal és még nagyobb káosz lenne. - logikusnak találom a magyarázatát. A szakítás így is hírül ment, érdekes lenne ha a következő napi hír az lenne, hogy új barátnője van a Nagy Geroge Russelnek ráadásul az akivel kijelentette, hogy a háta közepére se kívánja és, hogy ne is álmodjanak róla, hogy lesz bármi is. Nagyon rossz, hogy nem mutatkozhatunk, de várnunk kell. Ahogy mondta is. Minden jóhoz idő kell, nemde?
- Megértelek, és bocsi. - dőlök hátra. O csak elejt egy félmosolyt és felémtornyosul. Csak nézünk egymás szemébe. Semmi több. A pillantása elárul mindent.
***
- Mi a terved mára? - veti le magát mellém Liz, miközben én egy újabb adag popcornt tömtem a számba és szemem le se vettem a tévéről.
- Szerintem befejezem ezt a sorozatot. - bambulok.
- Ez most komoly? - a barátnőm felé fordulok aki értetlen arccal nézett rám. - Ma van a huszonkettedik születésnapod és sorozatozással akarod tölteni? Elment még a maradék eszed is?! Még szerencse, hogy szerveztem neked valamit. Persze, majd itt bent poshadsz. - már azt hittem nem vesz levegőt úgy ledarálta.
- Mit szerveztél?
- Legyél kész kilencre és majd jövünk érted. - áll fel majd megindul kifelé. Mikor már becsukta maga mögött az ajtót utána kiabáltam.
- Remélem nem az egész Paddock-ot hívtad meg? - tudom, hogy nem hallotta de azért bíztam benne.
Reménytelen eset...
