{- Te bolondod. - az enyém. Mondom magamba. Remélem minél hamarabb az enyém lesz. Percről perce egyre jobban szeretek bele ebbe a srácba. Hogy csinálja. Pillanatról pillanatra vesz le a lábamról. - Ne de - nyom egy puszit a tarkómra. - Jó éjt.
-Jó éjt. - és elnyomott az álom}
Július 23.
Reggel kinyitva a szemem döbbenek rá, hogy az ablakon beszűrődő fény baromira bántja a szemem. Elmormolva pár jó szót kezdtem el szidni a napfényt. Nesze neked kellemes ébredés. Mikor már kezdtem magamhoz térni realizáltam, hogy egyedül fekszek az ágyba. Felülve néztem körbe a szobába. Kitakaróztam és oda botorkáltam az ablakhoz, amit ki is nyitottam. Kell egy kis szellőztetés. A következő utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan letusoltam felfrissülésképp. Törölközőt magam köré csavarva mentem vissza a szobába. Ki vettem a fiókos szekrényből egy fehérneműt. Majd felvettem. Benti ruha gyanánt egy fekete rövid nacit választottam és a poén kedvéért követtem kivettem egy piros Ferrari Academy-s pólót Callum cuccai közül. Csak egy picit volt nagy. No mindegy. Az ajtót magam után behajtva indultam meg a konyha fele, ahol mozgásokat hallottam. Nem sokkal később láttam, hogy a brit fiú sürgölődik. Feltűnés mentesen odasétálok a bárpultunkhoz majd felülök az egyik ottani székre. Csendben lesem minden mozdulatát ahogy összeüt egy tojásrántottát. Ugyan az a ruha volt rajta, mint amiben lefeküdt aludni. Ez a fiú tökéletes összképet mutatott így. Hazudnék, ha nem gondolkodtam már el azon, hogy Ő és én. Mert látom, hogy ez a fiú más nem olyan, mint Russe.... Istenem! Mindig Russell. Valahogy mindig ide lyukadok ki. Sztef! El, kell, felejtened. Csapkodom képzeletben a homlokom. Te csak dolgozni mész oda. Oda mész. Meg csinálod a dolgod. És haza mész. Russell mentes élet.
-Hát felébredtél? – sétál oda hozzám Callum és egy csókot nyom a szám sarkába.
-Igen. – fúrom bele a fejem csupasz mellkasába.
-Nemsokára kész a reggeli.
-Megterítek.
-Maradj csak. – néz ki oldalra és meg ereszt egy apró mosolyt.
-Látom jól mozogsz a konyhában.
-Nagy nehezen felfedeztem mi hol van. – nevet fel.
-De ha kérdezel.
-Akkor Szívem, nem tudlak tudlak reggelivel várni. – azt hittem süket vagyok, de komolyan. Aprót köhécselve mentem oda az étkező asztalhoz Callum hívására. Kezembe vettem a villát majd neki estem a reggelinek. Mikor elfogyott fogtam a két tányért és a két evőeszközt és betettem a mosogatóba. A hűtőből elővettem egy lehűtött szénsavas vizet majd kortyoltam belőle. Háttal a konyhaszekrénynek támaszkodtam és szidtam magamat, hogy ez a víz rohadtul hideg volt.
-Legközelebb lassabban. – veszi ki a kezemből a flakont.
-Ugyan. – legyintek egyet. Callum közelebb lép és a két kezét a pultra támasztja ezzel közre zárt engem.
-Akkor ma hegymászók leszünk?
-De még mennyire. Ott fogok röhögni rajtad ahogy mászol felfelé.
-Csakugyan? – vonja fel a szemöldökét. – Nehogy másképp süljön el.
-Akkor te úriember módjára felviszel. – rebegtetem meg a szempilláim.
-Biztos vagy te abban? – hajol le hozzám.
-Teljes mértékben. – suttogom ajkaira és végig a szemébe néztem – De most. Irány készülődni.
-Amúgy látom ám, hogy lenyúltad a pólóm. – kiállt utánam.
-Kölcsön vettem. – emelem fel a mutató ujjam. Belépek a szobába majd a kulcsot elforgatom a zárba. Nem ám „valaki” betéved. A választásom ruha terén egy fekete nike rövidnadrágra esett és egy ugyan ilyen márkájú haspólóra. Próbáltam sportosabban öltözni ám még is kényelmesen és divatosan. Hajamat erős kontyba fogtam. Lábamra felhúztam egy titokzoknit.
