{Ugyan is irány Franciaország, ahol vár rám Louis. Nem akartam itt hagyni a barátomat, de tudni kell elengedni mert nem lóghatunk mindig egymás nyakán. Ez hosszútávon nem egészséges egy kapcsolatban. Hosszabb monológ es csókok után elköszöntem es az utam a repülőre vezetett.}
Július 28.
Épp a francia repülőtér termináljában várom, hogy kedves barátom megérkezzen és végre vázolja a tervet, hogy miért is kellett nekem eljönnöm ide ilyen sürgősen hiszen a hétvégén futam van és nem érünk rá napokig az országban lenni. Apropó munka. Végre kipróbálhatom magam a Brit nagydíjon. Nyilván lesz időm
betanulni, hogy még is mit hogyan csináljak. El sem hiszem, hogy a száguldó cirkusz részese lehetek. Azt csinálhatom ami mindig is érdekelt. Most már azt érzem, hogy új életet kezdhetek.
A nagy gondolkodásomból a Svájci barátom zökkentett ki.
- Bocsi, hogy késtem csak dugó volt. - zár egy szoros ölelésbe.
- Nyugi nem vártam sokat. - küldök felé egy biztató mosolyt, majd megindulok a kijárat felé.
- Azt had vigyem. - kapja ki a kezemből a bőröndöm.
- Hidd el tudom én is vinni.
- Minek ha itt vagyok én. - ránt vállat.
- Igazad van. Legközelebb befoglak ennek. Úgy is csak erre vagy jó. - nyitom ki az ajtót majd kilépek a friss levegőre, közben meg magam mögött hallom a fiú hangját, hogy zsörtölődik. - Nyugalom nyugalom. - nevetem ki. - Most tényleg komolyan vetted?
- Mi dehogy - néz rám unott arccal.
- Louis...
- Szerintem zárjuk le. - nevet most már ő is. - Ott az autóm. - mutat a reptérrel szembeni parkolóra.
- A jó öreg BMW-d.
- Mindig megszólod.
- Nem is. Csak sose hagyod, hogy vezessem. - ülünk be mindketten.
- Egy: én nem mondtam ilyet -fordul felém - Kettő: kiismered magad Lyonban?
- Párszor jártam itt. Jó oké nem. De akkor is leverem rajtad.
- Majd jövőre ha megyek Magyarországra versenyezni majd ott.
- Jól van fogd be és vezess ha már nekem nem hagyod. - fonom össze magam előtt a kezem miközben Louis jókat derül rajtam.
꧁꧂
Fél órája keringünk Lyon városában és teljesen elvesztem. Mikor már a sokadik utcába kanyarodtunk be felmerült a kérdés, hogy hova is tartunk. Mert még mindig nem tudom.
- Nem szeretnéd vázolni a programot? - fordulok felé. - Minden szép és jó, hogy elhívtál de nem tudom, hogy miért. Tudtommal még mindig Svájci vagy tehát nem itt élsz akkor...
- Levegőt is veszel azért? - vág a szavamba. - Tudtam, hogy sor kerül erre a beszélgetésre és nem tudom, hogy mondjam el. - fújja ki a bent tartott levegőt. - Először is ezzel tartozok - nyújtja felém a képet amit még az öltözőjében mutattam neki. - Nálam maradt. Ma egy hotelben megszállunk és holnap megyünk Pierrhez aki megkért, hogy hívjalak magammal. Fontos dologról akar veled beszélni amit jogod van tudni...
Mi a francról beszél?
