{- Be kéne lógni a Williams istállóba. Minél hamarabb. – vázoltam fel a tervem.
- Nem! Ebbe nem megyek bele. Inkább mulatok itt, mint a rendőrségen a megőrző én, vagy mi a neve.
- Akkor elintézem egyedül. Csak mondd a többieknek, hogy magánügy végett mentem el. Légyszi. – vetem be a boci szemeket.
-Oké. – tudtam, hogy ez beválik. Majd felpattantam a székről és megindultam a kijárat felé.}
Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hideg szél. Az anyám. Mikor jöttünk még nem volt ilyen hűvös. A pi...! Leintek egy taxit és egyenes a pálya mellé kérem, hogy vigyen. Pár perc múlva már meg is érkeztem. Jó lenne tudni, hogy hol jussak be, hogy ne vegyenek észre. A hátsó bejárat. Tényleg. Az ki esik a többitől. Gyorsan körül nézve szökdécseltem át az út túl oldalára, kezemben a magassarkúval. Elbotorkáltam a hátsó részhez és elkezdtem keresni azt a pontot, ahol be tudok menni. Egy hosszú egyenesen sétáltam végig amikor megpillantottam egy ajtót. Ez gyors volt. Lenyomva a kilincset imádkoztam, hogy nyitva legyen. Hupsz. Persze, hogy nincs. Mit is gondolkodtam. Na várjunk. Az ott fény. Baszki! Biztonsági őr. Nyugalom, nyugalom. Nem vehet észre. Én nem megyek sittre. Ma még nem. Akkor csak egy dolgunk maradt. Mászni. A két cipőmet átdobtam a kerítésen. Ez magaaaas! Nyuszi hopp. Ahogy csak tudtam úgy akasztottam be a lábam a kerítés apró részeiben és másztam egyre magasabbra. Csak a ruhámnak ne legyen baja istenem. Már a tetején jártam amikor lépteket kezdtem hallani a paddock felől. Most vagy soha. Azzal a lendülettel ugrottam le a túloldalon. Sportos élet. Oh. Néhol hibázott a mondat. Sebaj. Most, hogy sikeresen bejutottam. Belógtam. Khmm. Irány a Williams istálló. Szerencsére nem volt túl messze. Mikor már a látókörömbe került az épület láttam, hogy az egyik ablakon fény szűrődik ki. Lehetne még ezt fokozni? Lábujjhegyen osontam át az ablak alatt és besurrantam a résnyire nyitva hagyott ajtón. Végig somfordáltam a hideg kővel kirakott kövön egészen az irodáig. Elém tárult jó sok irattartó. Köszi. Köszi, hogy segítesz a helyzetem. Várjunk csak? Mi ez? Odapillantok az asztalra, ahol észreveszem a nevemmel ellátott szerződést. Csak egy aláírásra vár. Na lássuk.
-1300 £ egy évre. – nem is rossz.
-1 éves szerződés – ezt is logikusnak találom. Először kicsi távra és ha jó vagyok, ami nem kétség akkor több időre.
-Autószerelői beosztás – gondoltuk.
-George Russell managere – mivan? Ez azért több munka a kelleténél. Miket is kellene csinálnom ezen kívül? : sajtós, elétmódtaná....
- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. – ugrok ilyedten hátra. Lassan fordulok meg. Csak ne valami sorozat gyilkos könyörgöm. Mikor hátra néztem szembe találtam magammal a sötétben a két szépen ragyogó szempárat. Ó, hogy most mennyire nem örülök neked.
- Nem az, aminek látszik. – mentegetőzök.
꧁꧂
Igen ez egy kicsit rövidebb részett elismerem. De minél hamarabb fogom hozni a kövit ígérem. Remélem eddig elnyerte a tetszésetek.
Puszi
~DuRaHaAaB 🤠
