{- Persze, hogy el. Nem fogom hagyni, hogy padlóra vigyen. Meg kell mutatom, hogy erős vagyok és nem hátrálok meg.}
<Ezennel vége a Formula kettesek sprint futamának. Micsoda teljesítmény ez Luca Ghiotto-tól. Másodikként Callum Ilott majd utána Mick Schumacher ért célba. >
Levéve a fülest a fejemről sétáltam a pódium alá. A 3 fiú épp gurult be a táblával kirakott helyre. Ghiotto csapata nagy örömmel fogadta a srácot, ami érthető. Szépen sorban Mick és Callum is kiszállt az autóból és amint megláttak egyből odajöttek hozzám. Először a német majd brit fiú zárt a karjaiba. Az utóbbi elejtett egy apró mondatot: ‘Ezt neked nyertem.’ és azzal ment a kis kikészített „pulthoz” levenni a sisakot és a többi dolgot. Én meg csak ott álltam nyaktól bokáig vörösen szerintem. Köpni nyelni nem tudtam. Pillanatokkal később már felcsendült az olasz himnusz. De én akkor is a másik két fiút néztem. Örültem nekik, hogy dobogón állnak. Rávezettem a tekintetem Ilottra aki csak kacsintott egyet. Vajon ő lenne az a fiú, akivel el tudnám felejteni a Russelles kis kilengésem. Mikor megtörtént a pezsgőzés visszamentem a Charouz-hoz. Louis a falnak dőlve nézett össze-vissza. Mikor észrevett ellökte magát a faltól majd felém vette az irányt.
- Na? Mi ez a nagy mosoly? – érdeklődött.
- Semmi különös. Voltam gratulálni a fiúknak.
- Ez a hétvége is hamar elment.
- Azért ne búcsúzkodj ennyire. – teszem karba a kezem.
- Miért tenném. Szeretném, ha meg maradna a kapcsolatunk. És szeretném, ha több futamon ellátogatnál szerény csapatunkhoz.
- Nyugi, nem is akartam megszakítani ezt a kapcsolatot. Ebben a 3 napban egy olyan személyt ismertem meg akiben tudom, hogy bármikor megbízhatok.
- Ezt jó hallani. Növeld még az egom légyszi. – nevet egyet.
- Csak szeretnéd. – „ütöm” meg a vállát.
- Viccet félretéve. Szeretném, ha jövő hét végén eljönnél velem Franciaországba. – meglepetten fogadtam a hírt. Mondjuk szerintem ez látszik is az arcomon.
- Figyelj, Louis, nem ígérek semmit. Szívesen elmennék de... Tudod, hogy az otthoni dolgaim nem egyszerűek.
- Tudom, és nem is mondtam, hogy azonnal dönts. Én várok.
- Minél hamarabb értesítelek.
- Nekem meg sajnos mennem kell. Vége a versenynek és utazunk tovább. Legalább is a csapat akar valamit és hát nem húzhatom ki magam.
- Már is mész? – érezte, hogy a szemem könnybe lábad.
- Muszáj. Ne sírj. Gyere ide. – bújok oda hozzá. – Ha kell mindennap zaklatlak telefonon.
- Ajánlom is. – törlök le egy könnycseppet. – Viszont nem akarom, hogy miattad bajod legyen. Menj csak. És miután megérkeztél azonnal írj.
- Értettem főnök. – meg egy hosszas ölelés után útjára engedtem.
Egyszerűen ennek a fiúnak olyan személyisége van, amit nem lehet nem megkedvelni. Szeretetteljes, barátságos, őszinte. Érzem, hogy egy nagyon jó barátra találtam és nem akarom őt is elveszíteni.
Szomorúan cammogtam vissza a hotel szobámba. Meglepetésemre Liz nem volt ott. Egy üzenetet pillantottam meg a hűtőre kitűzve.
‘Na helo.
Nem szokásom üzenetet hagyni de hát szerintem megérted miért nem vagyok itt. Charles-al tervezett valamit nekem mára meg holnapra szóval szerintem legkésőbb kedden fogunk tudni találkozni.’
Most olyan szinten sikítani tudnék. Összejött neki. Itt bokszolok a levegőbe, mint egy őrült. Összehoztuk. Igaz ehhez egy kis szerelmi dráma kellett Charlotte-al de nem lényeg. Ha ez kell ahhoz, hogy Liz és Charles végre boldog legyen akkor én bármit megteszek. De miért rohanok előre? Meg össze se jöttek. Remélem Leclerc nem cseszi el. Bár akkora Liz körül az a bizonyos rózsaszín köd, hogy esélytelen lenne megbántana valamivel. Jézusom mi ez? Rezzenek össze. Aha. Csengő. Kiherélem azt, aki rátehénkedett arra a szarra. Odabattyogok az ajtóhoz majd kinyitom azt de előtte kijelentettem:
- Bárki is az de azt jó magam fogom fejbe vágni a csengővel. – egy ijedt tekintetű Ilott nézett vissza rám.
- Elnézést, kopogtam csak nem nyitottál ajtót.
- Ne haragudj csak szívgörcsöt kaptam. Gyere csak be. – tartam ki a karom, mire ő belépett a szobába. – Foglalj csak helyet. Cipőt hagyd nyugodtan úgy is mindjárt megyek haza.
- Hiszen még nincs vége a versenyhétvégének.
- Figyelj nem akarok itt maradni. Így is máshogy sült el, mint ahogy terveztem. De nyugi. Voltak jó pillanatok.
- Az ajánlatoddal mi lesz?
- Majd küldök a Williamsnek egy emailt.
- Amúgy. Figyelj kicsit. Esetleg benne lennél, ha maradnék pár napot Magyarországon és te körbevezetnél? Szívesen megnézném a város meg megismernélek téged. – az arcom pirosba burkolózott. Végül is. Nem rossz srác Callum. A fenébe is. Én is szeretném megismerni.
- De szívesen. Jó ötlet.
- Akkor hosszabbítok a szállodában.
- Nem kell. Jöhetsz hozzám. – bátorodtam fel. Ezt is csak azért mert tudtam, hogy anyám csak csütörtökön ér haza.
- Igazán köszönöm.
- Viszont most gyorsan összepakolok és mehetünk.
- Autóval vagyok szóval ne siess annyira. Mit szólnál, ha beülnénk valahova enni?
- Nem főznénk inkább otthon. A sokkal jobb buli.
- Benne vagyok. – mosolyog rám. Most nézem csak végig igazán a mai nap. Testhez simuló fehér póló, ami kiemeli hát a tudjuk mit. Meg egy sötétkék farmer.
- Pár perc és végzek.
