{Kulcsot elfordítva a zárban léptem ki a lépcsőházba magam mögött hagyva Őt. Őt, aki még sem próbált megállítani.}
Viszonylag halkan próbáltam bemenni a szobánkba, hogy Lizt véletlenül se keltsem fel. Cuccomat lepakolva a komódra sétáltam be a nappaliba – ami egyben konyha – és realizáltam, hogy a barátnőm ott ül a kanapén egy laptop társaságában. Lassan besétáltam és elhelyezkedtem mellette. Épp valami prezentáción dolgozott. Nyilván kell a munkájához.
-Jézus picsám! – ugrik fel ijedtében. – Tudod mennyire megijesztettél? Várj. Te nem George-nál voltál?
-De! – majd meglátta a meggyötört fejem.
-Mi történt? – és elmeséltem mindent töviről hegyire....
-Szerintem... – esik gondolkodóba – Tedd feltékennyé.
-Hogy mi? Pont ő lenne az? És amúgy is. Ez az egész egy kurva nagy hülyeség.
-Ugyan. Egy próbát megér.
-Még is kivel tenném?
-Ott van Louis. Szimpatikus vagy neki.
-Neem. Vele biztos nem. Akármennyire is helyes meg aranyos srác, nagyon jó barátom lett. Nem szeretném kijátszani.
-Akkor majd akasztok neked valakit Forma kettőből. Addig is. – csapja össze a kezét – Jó éjt.
-Mi!? Mi az, hogy kerítesz nekem? Nekem kifinomult ízlésem van.
-Tudom én azt. De mondom. – fordul hátra. – Jóóó éjt.
Ez így para. Lizből kiindulva az első szembejövőt összekukázza nekem. De azért valamennyire nyugtat, hogy nincs nagyon ismertsége. Na ne! Csapom homlokom magam. MICK! Nem nem nem. Ez így nem jó. Ezek ketten itt szövetkeznek a hátam mögött nekem végem. Vagy mégsem? Jó. Nyugalom. Bízz a barátnődben. Elvégre, gyerek korotok óta ismeritek egymást. De vajon tényleg jó ötlet lenne féltékennyé tenni. És ha semmi esélye? Mondjuk azt nem tudhatom. Ahjj miért nehéz az élet. Mondjuk, ha nektek pár hete azt mondták volna ha ezen a nagydíjon te lefekszel életed pasijával elhiszed. Mert ha igen akkor arcon röhöglek. Édes istenem. Tényleg rám férne az alvás. Elővéve egy plédet és egy párnát feküdtem le a kanapéra. Egy utolsó pillantást vetettem az üzenetekre. Mondjuk bár ne tettem volna. George elárasztott velük rendesen. Annyit tettem meg, hogy végig olvastam.
George: Liz!
George: csak egy esélyt adj hadd magyarázzam meg.
George: Kérlek...
George: félre értesz.
George: nem szeretném, ha itt lenne vége.
George: ha szóltál volna, hogy az vagy akkor jobban vigyáztam volna rád.
George: Bűntudatom van, hogy valami fájdalmat okoztam.
George: gondolt át kérlek.
George: Fontos vagy!
Valahogy nem visz rá a lélek, hogy válaszoljak. Ilyen egyszerű lenne. Ez az indok. Már nem tudom mit higgyek. Mi van, ha kihasznált. De ő nem olyan. Istenem Stefánia honnan tudod, hogy milyen. Nem tudsz te semmit. De egy dolgot azt nagyon. Szarba keveredni egy meggondoltan döntéseket hozni. Nagy meglepetésemre Mick is üzent. Meg is nyitottam.
Mick: Szia! Beszéltem Louis-val, hogy holnap reggel én is csatlakozom hozzátok. Remélem nem baj?
Én: szia! Nem dehogy is. Gyere nyugodtan.
Mick: Okey, akkor holnap. Jó éjt
Én: jó éjt
꧁꧂
JÚLIUS 21.
-Sziasztok fiúk! – köszöntem nekik mire ők csak felkapták a fejüket.
-Szia! – von szoros ölelésbe Louis majd nagy meglepetésemre Mick is.
